Ott volt tavaly ősszel azon a közmeghallgatáson, ahol sokan tiltakoztak a siófok-szabadifürdői Aranypart szabadstrandon tervezett magánjachtkikötő ellen. Miért szólalt fel akkor? Mi ezzel a gond?
A beruházással valószínűleg egy illegális területfoglalás valósulna meg, mert többméteres parti sávot kellene kisajátítania az Álmai nyaralója apartmanok tulajdonosának, a Divinus Befektetési Alapkezelő Zrt.-nek ahhoz, hogy minden az elképzelései szerint valósuljon meg. Amennyiben az engedélyeket megkapják, akkor később várható, hogy a hajók és az infrastruktúra védelme érdekében lezárják a területet, és úgy kezelik, mintha a sajátjuk lenne.
Minden kikötő rossz, amit a Balatonnál építenek?
A Balatont úgy kell elképzelni, mintha négy különböző tó lenne, négy medencéből áll: a siófoki, a szemesi, a szigligeti és a keszthelyi. Sok tekintetben a négy medence különböző víztestként értelmezhető, külön vízfizikával és -kémiával, esetenként külön növény- és állatvilággal. A keszthelyi medencébe például a Zala mellett számos jelentős vízhozamú befolyó folyamatosan szállítja a hordalékot, ezért még szélcsendes időben is sokszor csak fél méter mélyre lehet lelátni, míg mondjuk a siófoki medencében másfél-két méter a leláthatóság tartós szélcsendes időben.
Ez mit jelent a kikötők szempontjából? Hova lehet építeni és hova nem?
A döntéshozóknak, beruházóknak meg kell érteniük, hogy nagyon más a karakterisztikája az északi és a déli partnak. Ki merem jelenti, hogy
Ezt a balatonfenyvesi móló esete is igazolja, ahol nem várt feliszapolódás történt a mólók megépítése miatt, valamint a kikötő belső, mély vize számos inváziós halfaj dominálta víztér lett, ahonnan a nyár végén és ősszel nagy mennyiségben úszik ki például a fiatal törpeharcsa a környező élőhelyekre.
A Divinius azzal védekezik, hogy már évtizedekkel ezelőtt kijelölték, hol lehet a Balatonon kikötőt építeni. De azokat a terveket el kell felejteni, a tó azóta megváltozott. Teljesen másképp kell hozzáállni, a tó szinte teljesen körbeépült. A parti zónában a szigligeti és a keszthelyi medence jelentős nádasai mellett mára csak kis foltokban maradtak meg olyan komplex élőhelyek, amelyeket a lakosságnak, az önkormányzatoknak és az állami szervezeteknek közösen kell megóvniuk és megőrizniük. De nemcsak természetvédelmi vonatkozásai miatt támogathatatlan a Divinus ötlete, hanem egyszerűen azért, mert szabadstrandból vesznek el területet. Az északi part egyes részeire még lehet kikötőt építeni, de ezek szintén konfliktusokat okoznának majd a lakosság és a beruházó felek között.
Fotó: Varga György / MTI
Van is rá terv, a révfülöpi önkormányzat 162 férőhelyes vitorláskikötőt szeretne. Ahogyan a polgármestertől nemrég megtudtuk, jelenleg a környezetvédelmi hatásvizsgálat zajlik, a másodfokú hatóság döntésére várnak.
A hatástanulmány alapdokumentációjának elkészítésében személyesen is részt vettem. A leendő kikötő területén van egy kis nádfolt, ami jelentős természetvédelmi értékkel bír. Az érdekessége a területnek, hogy az egyik oldalát egy park szegélyezi, közvetlenül mellette pedig egy most is üzemelő kis kapacitású kikötő található, ahol csak néhány vitorlás parkol. A kettő között fekszik a már említett nádas, zsombékos, amelyben a térségre nézve egészen ritka növény- és állatfajok fordulnak elő. Emellett itt telelnek a kockássiklók, a vízisiklók, de több mocsári teknős egyedet is találtunk ebben a kis foltban, ami elképesztő ritkaság annak ismeretében, hogy körbe szinte csak kiépített partszakasz határolja. A hatástanulmányban ezt a részt úgy jelöltük ki, hogy sem a kivitelezési munkák során, majd a kikötő megépítése után sem lehet a területen olyan beavatkozást végezni, amelyek veszélyeztetnék a természetvédelmi értékek megőrzését.
Az északi parton szakértelemmel és jó szándékkal lehetne komoly környezetkárosítás nélkül kikötőt építeni?
Igen, de fel kellene nőni ehhez a feladathoz. Az a baj, hogy a magyar mérnöki és a kivitelezést végző vállalkozószakma bizonyos tekintetben le van maradva. Tervezés-kivitelezés esetén olyan módszereket alkalmaznak, amelyek mára elavultak. Persze az újabb módszerek jóval drágábbak, nehezebb szakembert találni, számítógép vezette eszközök kellenek ahhoz, hogy pontosan verjünk le egy cölöpöt. Egy ilyen építkezésnél nem lehet nyolc általánossal mozogni. Meg kell nézni, hogy például a Garda-tónál hogyan építenek meg egy vitorláskikötőt. Ott nem lehet egy közösségtől elvenni egy hatalmas földterületet, aztán munkagépekkel szétrombolni az utakat és a környezetet. Azt el kell felejteni, hogy teherautókkal tonnaszám szállítom a követ településeken át, bele a tóba, aztán majd valahogy rehabilitáljuk a munkálatok során sérült közműveket, utakat, élőhelyeket. Ha ma a Balatonon valaki építeni szeretne valamit, akkor annak figyelembe kell vennie, hogy egy elképesztően komplex ökológiai rendszerhez nyúl, amelyhez ezer szállal kötődik a tóparti települések épített környezete is.
Szükség van 166 férőhelyes kikötőre?
Nincs, településekhez kötött 10-20-30 fős, tájba illő kikötők kellenének, ahova mind a vitorlás, mind az egyre növekvő horgásztábor el tudja helyezni a sporteszközét. Erre hatalmas az igény, és ezzel az illegálisan a nádasokban, mederben veszteglő hajókat is irányítottan el lehetne helyezni. Fontos megjegyezni, hogy a mai kikötőférőhelyek kihasználtsága még mindig hagy kívánni valót maga után, nem igaz, hogy tele vannak a balatoni vitorláskikötők. A badacsonytomaji és a szigligeti kikötőben például bőven nincs 100 százalékos kihasználtság. Azt is meg kellene végre érteni a vitorlázni vágyóknak, hogy nem tengerjárók kellenek a Balatonra, ahol üzleti tárgyalásokat bonyolítanak le. Sok ilyen van a tavon, évente háromszor, négyszer motorral megjáratják, de nem vitorláznak vele. A sportcélú vitorlázást és az üzleti célú „vitorlás tartást” külön kell venni. Előbbire hatalmas az igény, utóbbinak pedig sok férőhely kell.
Ami még ezekben a vitákban gyakran ellenérvként előkerül, hogy nemcsak száznál több vitorlás jelenik meg egy ilyen építkezéssel a településen, hanem legalább ennyi, de inkább több autó, amiknek parkolniuk kell valahol.
Szennyvízterhelés, motorok égéstermékeinek kibocsátása, hulladéklerakás – sok további problémát generálhat egy ilyen beruházás, ha a tervezés és kivitelezés során hibáznak. Balatonalmádiban a hivatalos népszámlálási adatok alapján 8640 fő a lakosság, de a nyári hónapokban 35-40 ezer főre is megnőhet az itt tartózkodok száma. Ez minimum négyszeres emelkedés, viszont a település úthálózata, a közművek nem erre lettek tervezve, ráadásul a megnövekedett forgalom miatt egyre több parkolót kell építeni. Alternatív megoldásokra lenne szükség, például közbringarendszer kiépítésére a Balaton körül. Az elmúlt öt évben ugrásszerűen megnőtt az autót használok száma a Balaton mentén, ez komoly probléma, főleg az olyan városokban, ahol nagyobb bevásárlóközpontok épültek, mint Balatonfüreden, Siófokon, Tapolcán.
Közben pedig annyira beépül a Balaton, hogy már egymás hátára épülnek a luxuslakóparkok, gondolkodás nélkül vágják ki a fákat a beruházások kedvéért.
Az önkormányzatoknak és az államnak is el kell döntenie, hogy mit akarnak kezdeni a Balatonnal:
Eléggé úgy tűnik, hogy már döntöttek.
Siófokon és Balatonfüreden tényleg elképesztő állapotok vannak a turisztikai főszezonban, de Füreden túl még vannak olyan települések, ahol télen több vadat látni az utakon, mint autót. 2010 után az állam elképesztő mennyiségű pénzt vont el az önkormányzatoktól, ezért megpróbálják az összes szabad földterületüket, ingatlanjukat eladni, hogy bevételhez jussanak. Arra viszont nem gondolnak, hogy azzal a mennyiségű szennyvízzel, kommunális hulladékkal mi lesz mondjuk 10 év múlva, ami a megnövekedett beépítettség miatt keletkezik, mert nekik most kell a pénz.
Tavaly év végén fontos döntést hozott az Alkotmánybíróság a Natura 2000-es területekről. Meddig lehet megvédeni ezeket a területeket?
Folyamatosan megy a meccselés. A „fejlesztők” sokszor nem értik, miért NATURA 2000-es terület mondjuk a falu szélében a focipályát is magába foglaló gyepterület, vagy egy puhafa ligeterdővel szegélyezett strand. Csak azt felejtik el, hogy amikor a Balatonra megérkezik 30-40 ezer kis és nagy lilik, nyári lúd és sok egyéb vonuló madár Észak-Európából, akkor a jégmentes időszakban magán a Balatonon és a tó körüli élőhelyeken telelnek. Ez hatalmas érték, nem lehet fél vállról venni. Nem csak nálunk próbálkoztak egyébként lazítani a NATURA 2000-en, hanem egész Európában nagy a nyomás a természetvédelmi szerveken. Az Európai Unió legmagasabb szintjén eddig elbukott a lazítást akarók kezdeményezése. Ez közösségi érték, mely valóban kiemelt fontosságú kell hogy legyen a döntések meghozatalában. Ha a döntéshozó szándék az, hogy engedve a gazdasági nyomásnak a maradék zöld területek egy részét is beépítsék, akkor az a kisemberek számára is negatív jelzés lesz: ha neki lehet, akkor én is próbálkozom!
Milyen állapotban van most a tó?
Nincs a legegészségesebb állapotában, hiszen a szezonban úsznak, pecáznak, vitorláznak, motorcsónakáznak rajta. A természetnek van egy dinamikája, amely próbálja ezeket a zavarásokat kompenzálni.
Ami pozitívum, hogy a vízgazdálkodás javításával mára a legszárazabb években sem fordulnak elő olyan extrém alacsony vízállások, hogy a déli parti fövenyeken szinte rizst lehetne vetni. Mára a tó vízszintje jóval kiegyenlítettebbé vált, hála a gondos előrelátásnak, de a tó így is nagyon sérülékeny. A kiegyenlítettebb vízállás előnyös a fürdőzőknek, a horgászoknak és vitorlázóknak is. Az viszont nem jó, hogy egyre inkább próbáljuk a Balatont megregulázni. Fasorokat vágnak ki, gyérítik a nádasokat, mert állítólag zavarja a fürdőzőket, pedig ez nem igaz, senkit nem zavar, csak éppen több embert akarnak bevonzani.
Az M76-os út építése miatt 200 ezer négyzetméteren irtják ki a fákat. Nyilván kell a fejlődés, de ez komoly árnak tűnik.
Még Palkovics Lászlóval közösen kiharcolták, hogy Zalaegerszeg mellett legyen egy járműipari tesztpálya, ehhez kapcsolódik az M76-os út megépítése is. Ezzel nincs is semmi gond, de könyörgöm, a kétszer kétsávos út mellett ott az egyszer egysávos út. Miért nem lehet azt fejleszteni? A vonalas létesítmények fejlesztésekor a párhuzamos rendszerek létrehozását meg kellene szüntetni, mert nemcsak feleslegesen pusztítjuk a természetet, de még értelmetlen is. Azt, hogy ezt a Zala torkolatában így sikerült megoldaniuk, nem kívánom minősíteni. Az már sajnos mindennapos probléma, hogy a madarak fészkelési időszakában is vágják a fákat. A legfőbb baj a tervezések és kivitelezési munkálatok során, hogy nem veszik figyelembe a mérnökök, hogy sok esetben olyan komplex ökológiai rendszerekbe nyúlnak bele, amiben ha rosszul végzik el a beavatkozásokat, akkor az az egész Balatonra kihathat. A Zala hozza a legnagyobb mennyiségű vizet, hordalékot, tápanyagot a tóba. Ha itt valami félresiklik, akkor azt megszenvedi a Balaton.
Nemrég arról írtunk, hogy Keszthelyen még a természetvédelmi eljárás közben is vágják a fákat. Ebből azért arra lehet következtetni, hogy nem veszik komolyan ezeket az eljárásokat.
Óriási probléma, hogy nincsen környezetvédelmi minisztérium. Ha ilyen szinten lenne képviselve a természet- és környezetvédelem, akkor azt gondolom sokkal kevésbé lennének bátrak egyesek. A beruházók, vállalkozók is tudják, mire egy határozat megszületik, már rég átadták az épületet, utat, stb. Ha a Lajtán túl ezt valaki meg merné csinálni, gyorsan vasrács mögé kerülne. A hatóságoknak büntetni kellene. Siófokon azért mérgezik a fákat, hogy a lakóparkok előtt szebb legyen a kilátás. Olyan növényirtó szerekkel esnek neki a nádasnak, amivel nemcsak a nádat teszik tönkre, hanem a nádasban, valamint a nád gyökérzónájában élő több szervezetet is. Mindenki értetlenül áll az események előtt, mert ilyen esetekre a rendszerváltás előttről sem emlékeznek az idősek. A tavat mindenki tisztelte és óvta, mert ez közös kincsünk. Az államnak a Balatonból kifogott angolnából volt valutája, és a vasfüggöny összeomlása előtt itt találkozott a két Németország lakosságának jelentős része. Mára meg alig lehet szabad horgászhelyet és strandot találni.
Mit lehet tenni?
A Divinius esete megmutatta, hogy egy határozott összefogásnak lehet eredménye. De előbb vagy utóbb a beruházóknak, döntéshozóknak, civileknek és a lakosságnak, a tavon dolgozó kutatóknak, a megbízott mérnököknek is észre kell venniük, hogy ez így nem mehet tovább. Össze kellene fogni és a jogalkotókat, önkormányzatokat kell nyomás alá helyezni, hogy változtassanak a jelenleg érvényes jogszabályokon, helyi rendeleteken. Jelenleg egy fokozódó harc folyik a vállalkozók, önkormányzatok és a civilek között, aminek az az eredménye, hogy a saját környezetünket pusztítjuk le olyan szinten, hogy az unokáinknak tényleg semmi nem marad majd, amit megmutathatunk a Balaton valódi értékeiből.
