Az utcán sem könnyű megállapítani, hogy egy a földön fekvő ember csak részeg vagy komolyan rosszul van, nyilván ugyanez a helyzet, ha a közösségi közlekedés járművein találkozunk hasonló helyzettel. Azonban mindkét esetben az a helyes, ha meggyőződünk róla, hogy az illetőnek szüksége van-e segítségre.
Egy kis figyelem akár életet is menthet, annak hiánya pedig egy ember életébe is kerülhet, épp ezért aggályos a 32-es busz vezetőjének eljárása, aki nem várta meg, míg egy utas mentőt hív egy eszméletlen férfihez. Az esetről Attila számolt be.
A párommal hétfőn (augusztus 13-án) este hazafelé tartottunk a 32-es busszal. A busz nagyjából 23:15-kor tett le minket az Árpád hídnál, a végállomáson. Mikor leszálltunk volna, észrevettük, hogy egy ránézésre 30 és 40 év közötti férfi (két mopsz kutyával) elaludt az ülésben.
Megpróbáltuk felébreszteni, de sem hangra, sem érintésre, sem kisebb rázásra nem reagált. Félig nyitott szemmel, eszméletlenül ült az ülésben. Értesítettük a járművezetőt, aki már így látatlanban is megállapította, hogy valószínűleg részeg a fiatalember (akár az, akár nem). Hátrajött és ő is megpróbálta felébreszteni, de ő sem járt több sikerrel, mint mi.
Ekkor leszálltunk és én a busz nyitott ajtaja előtt segélyhívást indítottam (112). A járművezető közben visszament az első ajtóhoz, és onnan kihajolva próbált lebeszélni, mondván, hogy ő egész nap vezetett a melegben, ne csináljunk neki több problémát. Majd az órájára mutatva azt magyarázta, hogy neki be kell tartania a menetrendet. Beszállt a vezetőfülkébe és az eszméletlen férfival együtt továbbindult.
A diszpécser hölgy a történetet végighallgatva azt mondta, hogy értesíti a rendőrséget, lehetőleg maradjak a megállóban és várjam meg őket, valamint, hogy átkapcsol a mentőknek, akiknek mondjam el újra a részleteket. A mentők diszpécsere tájékoztatott, hogy mivel nem tudják a busz jelenlegi helyét, valamint én már nem vagyok az utas mellett, aki közben akár már jobban is lehet (meg persze akár rosszabbul is, de ezt csak én jegyzem meg itt magamban), nem tudnak mit tenni, rábízzák az amúgy is értesített rendőrségre az ügyet.
Körülbelül 20 perccel ezután visszahívtam a 112-t, ahol érdeklődésemre egy újabb diszpécserhölgy tájékoztatott, hogy tudomásuk szerint a rendőrség lezárta az ügyet, nem kell tovább várnom a megállóban, ha bármiért keresni akarnak, a rendszer úgy is rögzítette a számom.
Sok szempontból lehetne megközelíteni a fent leírtakat, de engem leginkább a következő kérdések foglalkoztatnak:
- Vajon mi történt az eszméletlen férfival? Szüksége volt-e segítségre, és ha igen, megkapta-e azt?
- Vajon ha egyszer rosszul leszek egy tömegközlekedési járművön, közreműködik-e majd a vezető az érdekemben vagy esetleg a buszgarázsban talál rám például a takarítószemélyzet?
Mindemellett “nyugtat” a tudat, hogy egy ilyen magamfajta “túlbuzgó” utas miatt a járművezetőre sem hárult tegnap fölösleges stressz vagy papírmunka, valamint senki másnak sem kellett megvárni azt a körülbelül 10 percet, amíg kiér a mentő és felveszi az adatokat.
Észrevételed, panaszod van a budapesti közösségi közlekedéssel kapcsolatban? Vagy csak láttál valami érdekeset? Írd meg a bkvfigyeloblog@gmail.com címre vagy a BKV-Figyelő Facebook-oldalán!
Kiemelt kép: Wikipedia/Tóth Péter
