A pécsi Zsolnay-negyed szélén álló, elhagyatottnak tűnő épületben öt hajléktalan húzta meg magát. Zoliék két éve törték fel az egykor diszkóként funkcionáló épületet, és a tulajdonos megengedte nekik, hogy maradjanak, cserébe rendben tartják a helyet. Se víz, se áram nincs az épületben, a fűtést egy kis kályhával oldották meg, fürdeni és mosni pedig a közeli nappai átmeneti szállóra járnak. Az udvaron tűzrakóhelyet is kialakítottak, ott szoktak főzni, ha kedvük tartja. A szórakozásról egy rádió gondoskodik, “mi azon nézzük a tévét”, viccelődött Révész, akit a társai csak Rozinak becéznek. A férfi hosszabb-rövidebb megszakításokkal gyerekkora óta él az utcán. Először akkor szökött el otthonról, amikor megverte az apja. “Ha valami gubanc volt, leléptem.”
Vidéken többen élnek az utcán
A Február Harmadik Munkapcsoport 2016-os felmérése szerint a vidéki nagyvárosokban sokkal rosszabb az utcán élő hajléktalanok aránya, mint Budapesten.
Különösen igaz ez Pécsre, ahol a felmérésben részt vett hajléktalanok több mint 60 százalékának nem jutott hely az ellátórendszerben.
A fővárosban ugyanez az arány 28 százalék volt.
- Budapest: 2838-an szállón, 1130-an utcán élő hajléktalan
- Pécs: 256-an szállón, 496-an utcán élő hajléktalan
A két évvel ezelőtti helyzethez képest azóta valamelyest javultak a számok, de a trend nem változott.
Zoliék több okból sem mennek szállóra. Egyrészt koszosak és túlzsúfoltak a szobák, sokszor 8-10-en alszanak egy légtérben. Az éjjeli menedékhelyen csak reggelig maradhatnának, utána ugyanúgy az utcán kéne tölteniük a napot. Másrészt nem ritka, hogy meglopják vagy megverik az embert, mesélik.
Inkább a lépcsőház
– jelentette ki Révész. Ha tehette, mindig inkább keresett egy olyan helyet, ahol megtűrték. Hasonló tapasztalatokról számolt be József, akivel az egyik forgalmas belvárosi sétálóutcában találkoztunk. Folyamatosan a tömeget fürkészte, ha rendőrök tűntek volna fel, gyorsan felvette violna a földről a sapkáját, amiben a járókelőktől kapott aprót gyűjtögette. Az éjszakákat is az utcán tölti, mert a fizetős átmeneti szállásra nem jutott be, pedig ott egész napra bent maradhatna és a körülmények is jobbak. A mindeki számára ingyenes szállóra viszont nem akar bemenni, mert múltkor ellopták az összes ruháját, jegyezte meg keserűen.
Az is probléma, hogy az intézmények nem koedukáltak, még a fizetősek sem, így a párok csak napközben találkozhatnak, panaszolta Kati, Zoli élettársa. Budapesttel ellentétben nincs külön szálló számukra, pedig lenne rá igény, legalább tíz párt lehetne elhelyezni. A döntéshozók mindig azzal érvelnek, hogy csak konfliktusokat szülne. Ugyanebben a helyzetben van Anti és Kati. A nő deréktől lefelelé lebénult egy stroke következtében, ennek ellenére még a telet is egy fűtetlen gyárépületben töltik, csakhogy együtt lehessenek. Sok paplan és overall – árulta el a túlélés titkát. Úgy tudják, néhány éve tervben volt, hogy legyen páros szálló, már az ingatlant is kijelölte az önkormányzat, de semmi sem lett belőle.
A hajléktalanok többsége nem is látszik
A nemrég beadott törvénymódosítás értelmében általánosságban tilos lesz a közterületen való életvitelszerű tartózkodás. Az eddigi szabályozás a világörökségi részekre, illetve az önkormányzat által kijelölt területekre vonatkozott. A hajléktalanoknak ezentúl a hatóságok felszólítására kötelező lesz bemenniük egy szállóra. Az eredetihez képest a kormánypárt utólag valamelyest enyhítene a szabályozáson. Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága által a napokban elfogadott módosítás értelmében csak akkor indul meg a szabálysértési eljárás, ha a rendőr 90 napon belül háromszor szólítja fel a hajléktalant a közterület elhagyására, és ennek negyedik alkalommal sem tesz eleget.
A szigorításról először a fideszes Bajkai István beszélt június közepén. Az Orbán-család egykori ügyvédjeként ismert politikus azzal indokolta az alkotmánymódosítást, hogy van elég férőhely a szállókon, semmi sem indokolja, hogy a hajléktalanok az utcán éljenek. (Ezt a területen dolgozó civil szervezetek rendszeresen cáfolják; az Oltalom Karitatív Alapítvány arról számolt be az Indexnek, hogy az 500-600 férőhelyes szállójuk folyamatosan teltházzal működik.)
A pécsi hajléktalanellátást működtető TÁMASZ Alapítvány Pécs szakmai vezetője, Hajdu Krisztián szerint 60-70 főre tehető azok száma a városban, akiket a társadalom tipikusan hajléktalannak nevez. Sokan közülük idősek, leromlott fizikai állapotban vannak, alkoholproblémákkal vagy mentális zavarokkal küzdenek. Nekik nem is a hajléktalanellátásban lenne a helyük, hanem valamilyen szakellátásban vagy ápoló otthonban. Pécsen egy ilyen otthon működik, 50 férőhellyel és rendszerint tele van. Egyre nagyobb szükség van hasonló intézményekre, mert manapság jellemzően az válik hajléktalanná, aki idősen egy betegség miatt bekerül a kórházba, és nincs, aki befogadja később.
Őket nem számítva nagyjából 300-400 hajléktalan él Pécs utcáin – ennyi embert ér el 2017-ben az alapítvány utcai szolgálata. Ez alapján van elég férőhely a pécsi szállókon, jelentette ki HajduKrisztián. Egyértelműen csökkent az utcán élő hajléktalanok száma a városban, majdnem 100 fővel, mondta. A két nappali melegedőjük 350 férőhellyel működik, a férfi, illetve női éjjeli menedékhely 70 és 20 férőhelyet biztosít. A téli időszakban 280 férőhelyet biztosítanak, rajtuk kívül más szervezetek még 50-et.
Szerinte a Február Harmadik Munkacsoport felmérése szerinte nem tükrözi a valóságot, mert csak egy pillanatfelvételt mutat a pécsi hajléktalanhelyzetről, és jellemzően azok kerülnek bele, akikről csak annyi állítható biztosan, hogy nem szállón laknak.
Igaz, hogy előfordulhatnak verekedések, lopások a szállókon, de a legnagyobb veszélynek mégis azt utcán vannak kitéve a hajléktalanok, mondta Révészék szavaira reagálva. A páros szálló létrehozását ő is indokoltnak tartaná, azonban új szállást nyitni szinte lehetetlen feladat, az uniós források pedig csak a meglévő intézmények felújítására elérhetőek.
Nem az utcán élnek, mégis hajléktalanok
Az összképet árnyalja, hogy a hajléktalanság Pécsen szinte láthatatlan a társadalom számára: Budapesttel ellentétben a belvárosban alig látni hajléktalanokat. Azokat is hajléktalannak tekinti az ellátórendszer, akik nem az utcán alszanak, hanem feltört lakásokban, kertekben vagy a városhoz közeli barlangokban élnek. Esetleg olyan önkormányzati lakásban, ahol már kikötötték a vizet és az áramot.
Ez alapján jóval több hajléktalan él Pécsen, körülbelül 1500-an lehetnek. Ezt a létszámot már nem tudná befogadni az ellátórendszer, ismerte el Hajdú Krisztián.
A Város Mindenkié csoport szerint ez a szám tovább nőhet a jövőben. Rengeteg lakás van az önkormányzat tulajdonában: 4 ezer ingatlanra tehető a lakásállomány. Ez kirívóan soknak számít, állítja az AVM. Jórészük szinte lakhatatlan, penészesek, beáznak. Az önkormányzati lakások negyedét szerződés nélkül használják; tartozás miatt szerződést bontottak a lakókkal vagy nem hosszabbították meg a lejáró szerződést. A harmadik eset, hogy feltörték az üresen álló önkormányzati lakást, és úgy használják.
Ha lebontanák ezeket az épületeket, brutálisan megnőne a hajléktalanok száma Pécsen
, jósolta Konkoly-Thege Júlia, a helyi A Város Mindenkié csoporttól. A mostoha körülmények ellenére a lakók inkább maradnak, mert az önkormányzat többnyire olyan városrészen (például István-akna) tud cserelakásokat felajánlani, ami messze esik a belvárostól és híresen rossz a közbiztonság.
Konkoly-Thege Júlia arra is kitért, hogy a júliustól életbe lépő lakásrendelet alapján az önkormányzat azonnal felbonthatja a szerződést azokkal, akiknek hat hónapot meghaladó bérleti díj vagy közműtartozása van. Az AVM adatbázisa szerint jelenleg több mint 100 családot fenyeget a kilakoltatás veszélye. Kérdés, velük mi lesz, mert a családok nehezebben jutnak albérlethez.
A Zsolnay-negyedben is patthelyzet alakult ki; a társasházakban sok befalazott ablakú önkormányzati lakást találni, de a magánkézben lévő ingatlanok miatt bizonytalan, mikor fogják rendezni a környék helyzetét.
A pécsi hajléktalanhelyzet abból a szempontból is jól jellemzi a vidéki viszonyokat, hogy a 140 ezres város szívóhatása miatt sokan a környező falvakból kerülnek be az ottani ellátórendszerbe. A Támasz Alapítvány diszpécserei Somogy és Tolna megyéből is kapnak hívásokat.
Fel kell mutatni, hogy rend van
Pécsen eddig sem nézték jó szemmel a hajléktalanságot. A fideszes városvezetés egy 2014-es rendeletben tiltotta ki a hajléktalanokat a belváros egyes részeiről, illetve a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt keretében felújított területekről. Ezt a 2013-as negyedik alkotmánymódosítás tette lehetővé. Ehhez képest egyetlen esetben indítottak eljárást életvitelszerű közterületen tartozkodás miatt hajléktalan ellen, tudtuk meg Konkoly-Thege Júliától. Ez összecseng az országos gyakorlattal: a Belügyminisztérium tájékoztatásra szerint az utolsó hasonló eljárást 2016-ban folytatták le.
Más indokokkal bírságolják meg a hajléktalanokat, hogy kiszorítsák őket a frekventáltabb városrészekről. Zoliék legtöbbször a Fedél Nélkül árulásáért vagy “köztisztasági szabálysértés” miatt kaptak büntetést. Ilyenkor több tízezer forint a bírság összege, de inkább leülik, minthogy kifizessék. Egy nap elzárás ötezer forintnak felel meg. “Annyit nem ér, egy nap hármunknak 5-6 ezer forint jön össze az újságozásból.” Janit a szállóról vitték be egyszer, másnap reggel már szabadult.
Ez kinek éri meg?! Alszol egyet, tévézel és letudtad a két napot
– mondta Révész, aki öt napot ült le az elmúlt egy évben. Szerinte ha már ismerik az embert a rendőrök és a közterületfelügyelők, “akkor nagy gáz nem lehet.”
Az AVM aktivistája károsnak tartja, hogy a kormány szisztematikusan összemossa az életvitelszerű utcán tartózkodást a közterületen való alkoholfogyasztással, vizeléssel. “Ezekben az ügyekben eddig is eljártak a hatóságok. Miért jó, ha ezentúl a józan és a környezetére egyébként odafigyelő hajléktalanokat is megbüntetik?”
A TÁMASZ Alapítvány Pécs szakmai vezetője sem számít arra, hogy a törvénymódosítás érdemi változást hozna a hajléktalanellátásban. A hatóságoknak nem lesznek eszközeik az új szabályok betartatására, legalábbis az egész város területén biztosan nem. “Az önkormányzati választások közeledtével fel kell mutatni, hogy rend van” – mondta arról Hajdu Krisztián, hogy mi lehet a tervezet célja. Megérti, hogy a lakosság egy részét zavarják az utcán élő hajléktalanok, de a társadalmi problémákat szociális eszközökkel kell megoldani. Ugyanakkor a szociális ellátások területén lenne mit fejleszteni, az állami normatíva összege 2006 óta nem változott, tette hozzá.
Hiába állíta Bajkai István, hogy a közmunka-programnak köszönhetően a hajléktalanok is gondoskodhatnak maguknak szállásról, a gyakorlatban ez nem így van. És nem azért, mert nem akarnának dolgozni. “Elmennénk, még szép, hogy mennénk, mégiscsak ötvenezer forintot fizetnek” – jelentette ki Zoli. Többször is jelentkeztek a programba, de sosem kaptak munkát. Az AVM aktivistái szerint eleve kevés hely van a pécsi közmunka-programban, de a hajléktalanoknak még a diszkriminációval is meg kell küzdeniük. A munkavállalást az is nehezíti, hogy ha elmennek napközben dolgozni, akkor kiesnek a nappali ellátásból, vagyis nem tudnak lemosakodni, nem tudják kimosni a ruháikat. Ugyanakkor akkor sem tudnának kitörni a hajléktalanságból, ha lenne stabil havi jövedelmük; a albérletek drágák, főleg a belvárosban, és a kaució sem jönne össze. “Csak a bérleti díj 50-60 ezer forint, és akkor miből eszem?”
Kiemelt kép: Hajdú D. András/Abcúg
