Jeszenszky kontra Jeszenszky a Heti Válaszban. Páros interjú a volt külügyminiszterrel és az őt (is) nyíltan bíráló fiával. Az exdiplomata szerint a családi béke nem rajta múlik. Jeszenszky Géza 45 éves fia megkésett pubertáskori lázadásával magyarázza, hogy más a véleménye a politikai vezetésről, mint neki. Huszonévesen – az Antall-kormány idején – ez persze érthetőbb lett volna, de azt elismeri, létező jelenség, hogy nemzedéke elégtételként éli meg, hogy
Antall Józsefet ma a baloldalon elismeréssel említik azok, akik annak idején méltánytalanul támadták.
Jeszenszky Zsolt megkérdőjelezi az elismerés hitelességét, és kiderül az is, hogy apját – noha végtelenül jóhiszeműnek és tisztességesnek tartja -, miért nem tiszteli ennek megfelelően.
Ifjabb Jeszenszky sértett
Mert aztán elhangzik, ami az imént is, hogy “megkésett pubertáskori lázadás”. Ez a kicsit leereszkedő, “jól van, kisfiam” attitűd, amely az egész bezzegkonzervatív nemzedéket jellemzi. Hogy mi tudjuk, hogy van az, ti pedig, hülyegyerekek, radikáloskodtok itt…
Arra a kérdésre, hogy ha már így érzi, mit tud felmutatni, még inkább belelendül, felidézi, hogy a minap Antall György (a néhai miniszterelnök fia, aki ráadásul rokon is) is csak egyszerű DJ-ként emlegette, pedig főiskolát végzett, komoly munkát végez 25 éve a zeneiparban.
Műveltségben, világlátottságban bármikor ki merek állni bármelyik nagyképű, idegenszó-fetisiszta hózentrógeres hólyaggal.
A probléma általános
Zsolt jelzi, hogy ez nemcsak az ő gondja, van egy sok esetben nála is fiatalabb, szerinte korszerű és pragmatikus gondolkodású, művelt, tájékozott jobboldali kör, akiket
az “igazikonzik” folyton lehülyéznek, elviselhetetlennek neveznek.
Ehhez képest kedvesen fafejűnek tartja édesapját, aki az elvek embere, márpedig az elvszerűség szép, de problémás. Szerinte ő ugyanazt képviseli, mint Jeszenszky Géza harminc éve, csak más
eszközökkel.
Az ellenség megváltozott. Akkor a kommunizmus, a Szovjetunió ellen kellett harcolni. Ma a kommunizmus és a fasizmus jegyét viselő agresszív és doktriner gondolkodás ellen, amely álságosan liberalizmusnak nevezi magát.
Cél kontra eszköz
Jeszenszky Géza elismeri, változnak az idők, az embereknek is változniuk kell, de azt azért túlzásnak tartja, hogy
az egykori Bibó-kollégisták elfelejtették, hogy a politikában sem szabad hazudni. Ha az a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, az én válaszom: nem. Orbán Viktor válasza az, hogy igen. Nem Orbán céljaival van bajom, hanem az eszközeivel.
Az egykori diplomata elítéli
a közéletet elöntő hazugságáradatot, a közpénzen folytatott agymosást, a pazarlást és a hatalomhoz közeliek vagyonosodását, a rokonok és barátok érdemtelen favorizálását, az egyéni érdeknek a nemzeti érdek elé helyezését.
Sajtószabóság
Fia apja felvetései közül néhányat jogosnak tart, de szerinte azokat hitelteleníti a hét éve tartó “vernyákolás” a sajtószabadságért, ami szerinte van, és amikor apja árnyalni próbálja a képet, azzal áll elő, hogy a világon
sehol nincs pártatlan média.
Az egykori külügyminiszter ezt sem tartja magyarázatnak a média átszabására és arra,
hogy a Habony-művek tudatosan butítja az embereket. Elég a kenyér és a cirkusz. Szép vizes világbajnokságot rendezünk, sportsikerekre törünk, néhány populista intézkedést hozunk a választások előtt…
Mindennapi agymosások
Jeszenszky Géza a Fidesz sikerét az agymosással magyarázza, amelynek mértéke nemcsak neki, hanem az Antall-kormány tagjai, támogatói közül sokaknak a kommunista korszakot idézi. Fia persze nem ért egyet apja megszólalását kicsit Stockholm-szindrómásnak tartja, szerinte abszurd a jobboldal nyakába varrni az agymosást, a
felelős, megfontolt szavazó pedig mítosz, önbecsapás.
Az emberek éljék csak úgy az életüket, ahogy akarják, elég nekik néhány remek fogódzót adni – véli Jeszenszky Zsolt, aki fel is sorol néhányat: a család, az egyház, a nemzet. Ehhez képest még nem alapított családot és apját is meglepi azzal, hogy vasárnaponként templomba jár.
Modern, ökumenikus keresztény istentiszteletre.(…) Amikor pedig agymosással magyarázod a kormány sikerét, épp az a – sajnos rád is ható – agymosás eredménye.
Orbán tényleg megosztó
Apja a durvaság elől elhajol, diplomatikusan elismeri fia tájékozottságát és jelzi, ő lenne a legboldogabb, ha védhetné az országot, de a sokáig lesajnált Szlovákia minden mutatóban lehagyott minket, Lengyelország elhúz, és már Románia is közeledik hozzánk.
Ifjabb Jeszenszky ezt vitatja, de ő nem ment el az erdélyi családi útra, nem láthatta a fejlődést, így kitart amellett, hogy vannak mutatók, amelyekben jobbak vagyunk, másokban rosszabbak, Erdély fejlődésének meg örül. Örülne Orbán újabb győzelmének is. Ezt édesapja már nagyon nem szeretne, mert
nincs esély arra, hogy Orbán módosítsa a politikáját, megálljt parancsoljon az embereinek és a neki hasznot hozó, elképesztő mértékű korrupciónak, nem kívánhatom, hogy nyerjen.
Ő olyan kormányt szeretne, amelyben a Fideszt korlátozza egy valódi jobbközép erő.
Ha ez nem működik, jöjjön új választás. Előtte vissza kellene állítani a választási rendszert kétfordulósra, hogy ne a győztes vigyen mindent.
Nyünnyögés és nyünnyögés
Ez fia olvasatában csak újabb “értelmiségi nyünnyögés”, szereti ezt a szót Zsolt, aki szerint nem kell merengeni a választási szabályok átírásán, aki tudja, üsse ki így a nyeregből Orbánt. Azt ő is elismeri, hogy jó lenne egy “jó konzervatív párt”, egy olyan, amilyet az apja is szeretne, csak az éppen nem nyerne választást. Meg lehet próbálni “belülről” változtatni, bár azt elismeri, nincs helye bírálatnak a Fideszen belül, és ez hiba, a kormánynak nyitnia kellene a konstruktív belső kritika felé.
A történelmet a győztesek írják, s a célok, amelyekben nincs vita köztem és apám között csak úgy valósíthatóak meg, ha nyerünk.
Ezt követően abban valóban egyetértenek, hogy a kormányrudat középen kell tartani, csak arról vitáznak, hol van a közép. Jeszenszky Géza emberi jogokat emleget, amikor bírálja a nagy Putyin-barátságot, amivel kapcsolatban fia megengedőbb, mert az oroszok szeretik a tekintélyuralmat. Az exkülügyér gyalázatnak tartja, szövetségesi (NATO, EU) kapcsolatokat emleget, de fia bízik a miniszterelnökben. Apja inkább az elvek embere marad, míg fia elfogadja, hogy Orbánt csak hátráltatná döntéseiben “a vének tanácsa”.
