A történet egy fiatal anyukáról és kislányáról szól, akik nemrégiben kis híján tűz áldozatai lettek. Ahogy arról a Hír24 is beszámolt, XVIII. kerületi otthonukban február elején ütött ki tűz. A lángok a kamrában csaptak fel, a rossz villanyvezeték és egy szétrobbant villanykörte miatt. A füst pillanatok alatt ellepte a lakást, így az anyuka nem látott más lehetőséget, mint ugrani. Ugrani, az első emeletről…
Így, egy hónappal a tűz után a fiatal nő még mindig egy rehabilitációs intézetben fekszik. Gerince eltört, sarkai szilánkosra törtek és állapota egyelőre azt sem tesz lehetővé, hogy kislányáról gondoskodjon. És bár az orvosok azt mondták, már soha nem lesz a régi, pozitívan látja a jövőt. Mint mondta, a „majdnem tragédia” őt is megváltoztatta. Barbara előtt még hosszú út áll, hogy ismét nevelhesse kislányát és munkába állhasson, ennek ellenére szerencsésnek érzi magát. A fiatal nő a Hír24-el osztotta meg tanulságos történetét.
A tűz kapcsán Barbara elmondta, a nagyszobában voltak, amikor ropogást hallott. A hangok a spájzból jöttek, az apró helyiség ekkor már lángokban állt. Gyorsan felkapta gyermekét, és a konyhába vitte, hogy biztonságban tudja őt. Közben tárcsázta a segélyhívót, és próbálta kinyitni a biztonsági rácsot, de nem ment neki. Ekkor már kintről is segíteni próbáltak, sikertelenül. Az útjukat álló tűz miatt az erkélyre sem tudtak menekülni, így nem maradt más választás, csak az ablak. Mint mondta, akkor döntött úgy, hogy ugranak, amikor a kicsi már nagyon köhögött. Barbara saját testével védte gyermekét, próbált úgy helyezkedni, hogy ő essen a földre, az 5 éves Molli pedig rá. Miután földet értek, a kicsinek – bár kezdetben fájlalta a hátát – nem lett baja. Ám mindketten sokkot kaptak. Az anya megkérte szomszédait, hogy vigyék vissza a házba, mert nagyon fázott. Ekkor még nem tudták, sérülései mennyire súlyosak.
A tűzoltók és a mentők alig pár perc alatt a helyszínre értek, Barbara rendre a kislányához irányított minden orvost, hiába vérzett a lába és fájt mindene, csak az érdekelte, hogy van a gyermeke.
„Szerencsés vagyok”
Azóta túl van két nagyon komoly operáción, eddig összesen kilenc órát töltött a műtőasztalon. Az első műtétnél egyszerre két orvoscsapat dolgozott azon, hogy megmentsék a bénulástól. A gyógyulásra ötven százalék esélye volt. Barbara elmondta, nagyon szerencsésnek tartja magát, elvégre négy alkalommal is lebénulhatott volna. Egyszer zuhanás közben, egyszer, amikor bevitték a házba és még kétszer, amikor operálták.
“Nincs az az Isten, aki megállíthatna a gyógyulásban”
Nem kizárt, hogy Barbarának további műtétre is szüksége lesz. Jelenleg gyógytornász segítségével végez gerincerősítő gyakorlatokat. Egy-két hónap múlva várhatóan járógipszet kap, de egyelőre ideje nagy részét ágyban kell töltenie. Ha szerencséje van, egy év múlva már teljes életet élhet.
Barbara a vártnál sokkal gyorsabban gyógyul, de ezért mindent meg is tesz. Azt mondja, az egészben a lelki fájdalom a legrosszabb, az, hogy nem lehet a kislányával. Ő már jár pszichológushoz, és hamarosan a kicsit is kezelni fogják. Csak amiatt aggódik, hogy Mollinak sikerül-e feldolgoznia a történteket. A tűz óta nem találkoztak túl gyakran, gyermekének ugyanis rossz így látnia őt. Most édesapja vigyáz rá, akitől Barbara egyébként már másfél éve külön él. Mint mondja, együtt könnyebb lesz túljutni a traumán, hiszen ez a közös történetük. Mindössze azt sajnálja, hogy a közös élmények gyűjtése kislányával most szünetel.
„Mosolygósan vészelem át”
Barbara állítja, a történtek óta sokat változott. Pozitívabban látja a világot, és csak az jár a fejében, hogy újra Mollival lehessen. A tűz előtt úgy érezte, felőrli a mókuskerék, amelybe belekerült. Férjével szétköltöztek, két munkát vállalt, hogy ki tudja fizetni az albérletet és el tudja látni kislányát. Barbara egyébként számlaellenőrként dolgozik, mellette pedig pultos állást vállalt. Utóbbit ne fogja tudni folytatni, így egyelőre kérdéses, hogyan boldogulnak majd a jövőben. Szerencsére másik munkahelyéről sok támogatást kap, és visszavárják. Egy biztos, egy ideig rokonoknál laknak majd. Szerencsére sokan állnak mellettük, mamája, testvérei és barátnője is ott segítenek, ahol tudnak, sőt…
Barbara testvére, Nikolett honlapot készített, ahol megosztja testvére történetét, és segítséget kér. Nagyon sokan írnak neki és bíztatják. Bíztatják, méghozzá számára idegenek. Barbara elmondta: nem gondolta, hogy ennyi jóság van az emberekben.
„Megtanultam értékelni az apró örömöket”
Ahogy azt írtuk, Barbarát kezdte felőrölni a mókuskerék. A hajnali kelés, az óvoda, a munka, a főzés, a mosás, a takarítás, a vacsora, és így tovább. Most viszont nem vágyik ennél többre. „A többség nem is sejti, milyen nagy öröm, ha az ember egyedül fel tud mászni a vécére, vagy elmehet fürdeni. Az ágyban fürdés borzalmas” – mondta nevetve.
Barbara ma már tudja, túl sok energiát pazarolt bosszankodásra, akár apró-cseprő semmiségek miatt. A beszélgetés végén a fiatal anyuka megkérdezte, tanácsolhatna-e valamit az olvasóknak. Hát íme: „Sokkal egyszerűbb boldognak lenni, mint szomorúnak, és sokkal egyszerűbb mosolyogni, mint mérgelődni. Egyszerűen meg kell tanulni örülni minden apróságnak”.
