Közélet

Idősek terrorizálják a fiatalokat

Olvasónkat kedden reggel egy nyugdíjas nő terrorizálta az egyik tömött BKV buszon. Az idős nő, aki valószínűleg bevásárolni ment a legnagyobb csúcsforgalomban beszólogatott az utasnak, lökdöste, és minden kanyarnál „véletlenül” elveszítette egyensúlyát. Olvasónk akkor jött rá, hogy az idős nő csak megjátssza az egészet, amikor a Gellért térnél az egyik kanyarnál a fizikát meghazudtolva, az ellenkező irányba dőlt az asszony. Arra, hogy az idősek miért a reggeli csúcsban közlekednek, miért nem 9-12 óra között, amikor üres a BKV, egyelőre nem tudjuk:

Kedves BKV-figyelő!

Egy állandó problémát szeretnék megosztani az olvasókkal amivel minden reggel találkozom a 7-es, 86-os és a 212-es buszon de nem csak itt tapasztalható ez a jelenség, hanem szinte az összes BKV járaton. Budapest belvárosában dolgozom, amit minden reggel 1 óra utazással érek el. Általában 6-7 óra között utazom, de ha később megyek dolgozni, akkor gyakran előfordul, hogy 8-9 óta között tömegközlekedem a fent említett járatokkal is. Reggel a busz tele van munkába és iskolába igyekvő emberekkel, akik nem viccből vagy unalomból utaznak, hanem ébredés után a céljukat szeretnék megközelíteni, hogy eltartsák (iskolások esetén később) ezt az országot. Sokan vagyunk akik nem vásárolhatnak maguknak autót, ezért tömegközlekedünk. Nekem a legnagyobb problémám az idős utasokkal van, akik reggel a tömött buszokon terrorizálják az utasokat, mert nekik is a legnagyobb tömegben kell menni a piacra, orvoshoz, nem ér rá akkor, amikor a BKV üres, kihasználatlan (9-12 között).

Sok agresszív nyanyával találkoztam már az 5 éves munkába járásom során, de kedden összefutottam az egyik legidegesítőbbel. A Volvo buszon a 3. ajtónál ültem, ami tömve volt. Az egyik megállóban felszállt egy idősebb nő, aki mellém furakodott, majd olyan közelségbe nyomta magát hozzám, amit egy baráttól sem viselek el, nem hogy egy idegentől. Nem foglalkoztam vele, hisz tényleg semmi hely nem volt a buszon (éppen ezért nem adtam át a helyem, még a helycserére sem volt hely). Látta, hogy a helyszerző akciója sikertelen, ezért a cekkerét kezdte igazgatni, amit szándékosan a lábamnak lökdösött, eközben többször a „milyen bunkó” megjegyzések hagyták el halkan a száját. Elfordultam, kinéztem az ablakon, nem foglalkoztam vele. Akkor lettem a legjobban ideges, amikor minden kanyarnál eljátszotta a hölgy, hogy ő mennyire nem tud kapaszkodni, és „véletlenül” rám dőlt. A Gellért térnél lévő kanyarban már annyira belejött az öreglány a játékba, hogy elfelejtette melyik irányba is kell most dőlni, és a fizikára fittyet hányv, teljesen ellentétes irányba dőlt (persze megint rám „véletlenül).

Megfogadtam, hogy a reggeli csúcsban ezentúl csak olyannak adom át a helyem, akiknek tényleg szükségük van rá. Terhes anyuka, beteg ember például. Ha idős ember áll mellém helyet kunyerálni, még a szándék sem lesz meg bennem. Lehet ezentúl bunkó leszek, de ingyen utazik, menjen olyankor amikor kihasználatlan a BKV.

PL.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik