A kínai gazdaságnak – és különösen az összeszerelő iparnak – a gerincét az a 250-280 millió munkás jelenti, akik főleg a belső tartományokból utaznak a legfejlettebb régiókba dolgozni.
„Ők, ahogy az a holdújévkor megszokott, többségében hazamentek az ünnepekre. Ilyenkor rövid idő alatt másfél-kétmilliárd utazás történik az országban, de most a korlátozások miatt nagyon sokan nem érkeztek vissza az üzemekbe. A két héttel ezelőtti adatok alapján a járvány epicentrumának számító Vuhan tartományában, Hupejben 10% alatt volt a visszatérők száma. Ez a partvidéki tartományokban 70-75 százalék között mozgott, de az egyik legfejlettebb régióban, Kantonban is csak 55-60 százaléka ment vissza a vendégmunkásoknak” – összegezte Matura Tamás Kína-szakértő a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Klubjában.
Még így is jobb a helyzet, mint a SARS idején?
„Úgy gondolom, hogy a 2003-as járványhoz képest visszafogottabb lesz a gazdasági hatás. Míg 2003-ban 1 százalékpontot vett le a kínai növekedésből az akkori válság, most 0,4-0,6 százalékpont közé teszik ezt a növekedési veszteséget. Ennek az az oka, hogy a SARS-fertőzések idején az iparnak, és azon belül az összeszerelő iparnak jóval nagyobb volt a részesedése a kínai GDP-n belül. Mára viszont a szolgáltató szektor adja a gazdasági növekedés nagyobb részét: míg 2003-ban 30-35 százalékos aránya volt, most már eléri a fejlett gazdaságokra jellemző 55-60 százalékos szintet. Ez a szektor pedig valamivel kevésbé kitett a fennálló korlátozásoknak” – részletezte a kutató.
A vándormunkások többsége ugyanis a gyáriparban dolgozik, a szolgáltatási szektorban dolgozók jobban visszatértek a munkába, vagy akár otthonról távmunkában is el tudják látni a feladataikat.
„Kimaszkolt” intézkedések
Matura Tamás úgy véli, hogy az erőteljes politikai és társadalmi reakció jóval nagyobb hatást generál, mint amit maga a megbetegedések miatti termeléskiesések indokolnának. Például az állami vezetés elképesztő mennyiségű erőforrást és termelést állított át.
De vannak olyan kamionok is, amelyek a lezárt területeken belül ragadtak, és nem tudtak eljutni a kikötőkig, ahol a rakományukat felrakhatták volna az Európába tartó teherhajókra.
Erősödő dominóhatás
„A világgazdasági következményeket nagyon nehéz felbecsülni. Az Európai Unió egyik legnagyobb külkereskedelmi partnere Kína, ahonnan az import több mint 20 százaléka érkezik. Ha a járvány miatt Kínában 0,4-0,6 százalék közötti GDP-kiesést várunk, akkor lehet, hogy az uniós vészforgatókönyv szerinti félszázalékos lassulás is optimista feltételezés. Az EU-ba irányuló áruk döntő részben ugyanis alkatrészek, amelyek nagyobb hozzáadott értékű termékekbe épülnek be, emiatt a korlátozások dominóhatása számottevően nagyobb is lehet, mint azt elsőre gondolnánk” – tette hozzá.
Jól jelképezi a váratlan kényszerhelyzetet a Jaguar Land Rover esete is. A brit autógyár szükségmegoldásként úgy döntött, hogy bőröndökben szállítja a kínai gyártóktól az összeszereléshez szükséges részegységeket.
A koronavírus a hitelbuborékot is feszegeti
Jelenleg az egyik fő probléma a helyi vállalkozások számára, hogy felsőbb elvárás feléjük a munkabérek folyamatos kifizetése – az elrendelt korlátozások ellenére is. Számos cég jelezte már, hogy pár hónapon belül kifutnak a forrásokból és csődveszélybe kerülhetnek.
Az elmúlt másfél-két évben látványossá vált, hogy a kínai állam fel akar hagyni az évtizedeken át folytatott likviditás- és keresletbővítő politikájával. Ha eddig be is tartották ezt a fogadalmat, akkor most valószínűleg kénytelenek lesznek változtatni, amennyiben el akarják érni a kitűzött növekedést.
2020-ra azt ígérte a Kínai Kommunista Párt, hogy megduplázzák a 2010-es GDP-t. Ehhez idén legalább 5,5-5,6 százalékos növekedésre lenne szükség, így elképzelhető, hogy a következő félévben likviditásbővítő intézkedésekre kényszerülnek. Ennek a kockázata, hogy már így is hatalmas hitelbuborék van az országban. Bár az államadósság meglepően alacsony, 40% környékén mozog, de a teljes eladósodottság a 300%-ot ostromolja. Ebből pedig körülbelül 160% az állami tulajdonú cégek adósságállománya – részletezte Matura Tamás.
Különösen rossz a járvány időzítése abból a szempontból is, hogy a KKP már évekkel ezelőtt gazdasági modellváltásba kezdett, ami természetszerűleg mérsékli a növekedést. A szakértő szerint azért is nehéz a koronavírus hatásait megbecsülni, mert legalább három nehezen szétszálazható tényező fékezi egyszerre a gazdaságot. A járvány mellett nem feledkezhetünk meg az Egyesült Államokkal vívott kereskedelmi konfliktusról és a kínai gazdasági sebességváltásnak a növekedési veszteségéről sem.
Nem most fognak utcára menni az emberek
A kutató hozzátette: a koronavírus-járvány a KKP legújabb kori történetének legnagyobb kihívása. „A párt legitimációjának legfontosabb alapja, hogy a párt teljesít, folyamatosan nő a kínai gazdaság és jól menedzselik az államot. Ez most a járvány hatására megrendült, de nem gondolom, hogy egy természeti katasztrófa okozna visszafordíthatatlan törést a rendszerben. Másrészt éppen a fertőzések miatt sem lenne logikus, hogy most legyenek tömeges tiltakozások az utcán.”
A jól bevált beszállítói receptet nem lehet csak úgy felülírni
Bár vannak olyan vélemények, hogy felerősödnek a diverzifikációs folyamatok, és a globális vállalatok ráébrednek arra, hogy nem érdemes kizárólag Kínából importálni bizonyos alkatrészeket. Matura Tamás viszont óvatosabban látja ezeket a folyamatokat.
Ami a kínai bérek növekedésével egyébként is kiárazódik a piacról, azt a termelést más országba fogják szervezni a nemzetközi cégek, ebből akár Magyarország is profitálhatna. De a több évtizedes helyi beszállítói hálózatnak olyan erősségei vannak, ami miatt nem várható, hogy tömegesen radikális döntést hoznának a vállalatok. Az emelkedő bérköltség csak egy tényező, de ezzel szemben kiemelhető a kínai munkaerő ’végtelen mennyisége’, szorgalma és minőségi munkája is. El lehet vinni Vietnámba vagy Bangladesbe a termelést, de ott nem feltétlenül lehet a munkásszállóról hajnali 2-kor hatezer embert berendelni, és a selejtarány is többszöröse lesz a kínainak” – hangzott el az NLV Klub rendezvényén.
A kerekasztal-beszélgetésen arról is szó volt, hogy az elmúlt 40 évben bebetonozódott, végletekig szakosodott struktúrák nem olyan könnyen mozgathatók. Gondoljunk csak arra, hogy a cipzárak több mint 90%-át néhány kínai falu gyártja, a vörös és kék falu pedig a világpiacot látja el egyszínű karácsonyi díszekkel.
Kiemelt kép: Zhu Xudong / XINHUA/AFP
