Két százalékponttal kevesebbet költ a magyar állam jóléti funkciókra, mint az EU-15 átlaga, 2,7 százalékponttal nagyobb viszont az állami újraelosztás: 49,9 százalék (az EU-15 átlag: 47,2 százalék) – derül ki az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2005-ös adatokon alapuló, a jövő évi költségvetés tervezéséhez írt értékelő tanulmányából. (EU-15: a fejlett, a kelet-európai csatlakozás előtti uniós államok).
Sok megy el autópályákra és törlesztésre
A különbséget az állam nagyobb gazdasági szerepvállalása, például az autópálya-építések okozzák (EU 15 átlaga 4,4 százalék, szemben a magyar 6, 2 százalékos aránnyal), illetve az állami működés költségei (EU -15: 10, magyar 12, 7 százalék).
A magasabb magyar arányt a magas adósságszolgálat magyarázza (ugyanis az állami működés költségeihez sorolódnak a kamatkiadások is), ami a 12,7 százalékból mintegy 4 százalékot tesz ki – hívja föl a figyelmet az elemzés.
Nem sokat költ a tátrai tigris
Eltérőbb a kép, ha az újonnan csatlakozott országok költségszerkezetét tekintjük, különösen a sokak által példaképnek tekintett Szlovákiáét, ahol az állami újraelosztás mértéke csak 37, 1 százalék a GDP arányában (tehát csaknem 13 százalékponttal kisebb hazánkénál).
Szlovákia jóléti kiadásokra GDP-jének csak 22,5 százalékát költi, szemben hazánk 30,8 százalékos adatával. Különösen nagy a különbség (17 – 11,7) a szociális védelem területén. Ezen terület kiadásainak több mint felét a nyugellátások jelentik, legalábbis Magyarország esetében.
Figyelmet érdemlő, hogy költségvetési szempontból Szlovákiának komoly előnye a Magyarországánál kevésbé elöregedett a népessége. Mint a Tárki – Unicredit 2008-as társadalmi jelentése megállapítja: Szlovákiában a legalacsonyabb (16,5 százalék) az idősek eltartottsági rátája az egész unióban, azaz itt jut a legtöbb aktív kereső korú állampolgár egy nyugdíjasra. Ezzel szemben Magyarországon ez az arány 22,6 százalék 2004-es adatok szerint.
Szlovákiában mindemellett a nyugdíjba vonulók átlagosan a bruttó bérük 56,7 százalékát kapják meg, míg nálunk 76,9 százalékát. (AZ OECD szakértői által összeállított Excel táblát innen töltheti le.)
Szlovák nyugdíjreform és időkori szegénység
Ezek a számok már a 2007-es szlovák nyugdíjreform utáni állapotokat tükrözik, amely a fizetésekhez képest amúgy sem magas nyugdíjakat tovább csökkentette az újonnan nyugdíjba vonulóknál. Mégpedig oly módon, hogy a kisebb és közepes fizetésűek nyugdíját alacsonyabb, a magasabb fizetésűekét magasabb összegben állapították meg.
Míg a reform előtt például az átlagkereset feléből élők a nettó jövedelmük 76,1 százalékát kapták meg átlagosan nyugdíjként, a reform után csak a 66,4 százalékát (nálunk ez az arány 94,7 százalék). Míg az átlagbér másfélszeresét keresők 75,4 százalékát kapják meg nettó bérüknek (nálunk 98,5 százalékát.)
A reform deklarált célja az volt, hogy közelebb kerüljenek a nyugdíjcélú befizetések és ellátások. A sajátos reformmal az OECD közgazdászai sem tudtak maradéktalanul egyetérteni, szerintük ugyanis az intézkedéssel megnőtt az időskori szegénység kockázata, amelynek hatása hosszabb távon a reform által megnyert költségvetési összeget is veszélyezteti.
lemaradó magyar nyugdíjak
Mind az a tény, hogy régiós versenytársainknál többet költünk a nyugdíjakra, mind a kormányzati kommunikáció
azt az érzetet keltheti, hogy a nyugdíjak kezdenek fölzárkózni a bérek színvonalához.
Az ÁSZ elemzése azonban éppen ennek ellenkezőjét mutatja: az egy ellátottra eső nyugdíjkiadás reálértéke 1998-ig több mint 30 százalékkal csökkent, és csak 2005-ben érte el, illetve haladta meg valamelyest az 1991. évi szintet. A bruttó, illetve a nettó keresetek alakulásával összevetve pedig megállapítható, hogy a 90-es évek alatt rendkívüli mértékben szétnyílt az olló a nyugdíjak rovására (a nyugdíjak nem növekedtek olyan mértékben, vagy éppen bizonyos időszakokban erősebben estek vissza, mint a reálbérek).
A reálbérekhez viszonyítva ez a 20 százalékpontot is meghaladó lemaradás az időszak végén minden korábbi vélekedéssel ellentétben nemhogy mérséklődne, hanem 2002-től kezdve még tovább nyílt, 2004-ben 26,6 százalék. 2005-től szűkült valamelyest, 2007-ben a jelentős reálbércsökkenés következtében 18 százalékra mérséklődött a rés.
Természetesen nem pusztán a nyugdíjakon spórol Szlovákia: oktatásra 1,8 százalékponttal költ kevesebbet a GDP arányában, mint Magyarország (4 százalékot 5,8 helyett). Az állam működésére 2,6 százalékponttal kisebb összeget szánnak – beleértve az államadósság kamatkiadásait is, amelyre hazánk a GDP nagyjából 4 százalékát fordítja. Szlovákiában az állam gazdasági funkcióira is 1,8 százalékponttal kevesebb jut.
—-Költségcsökkentés vs. társadalmi béke—-
Az ÁSZ értékelő tanulmánya szerint a magyar költségvetés csökkentésének komoly korlátai vannak: ilyen az állami működés esetében a kamatszolgálat (a nemzetközi pénzügyi piacok kedvezőtlen változása esetén akár nőhet is a költség), az egészségügy ráfordításainál a lakosság általános egészségi állapota int meggondolásra, s az oktatásra fordított források mérséklése is járhat hosszabb távon a növekedésre is káros következményekkel.
Nem az a kérdés, hogyan lehetne további költségeket csökkenteni, hanem az, hogyan lehet a konvergenciaprogram alapján tervezett csökkentéseket végrehajtani a társadalmi béke megőrzése mellett – véli az elemzés.
ötletek költségcsökkentésre
Az adóreform-javaslatokban felbukkanó főbb költségcsökkentő ajánlatok, a teljesség igénye nélkül:
– Családtámogatási rendszer (családi pótlék, GYES, GYED) mérséklése
– segélyezés szigorítása
– nyugdíjkorhatár emelése
– nyugdíjak inflációkövető emelése (jelenleg a bérek alakulását is figyelembe veszi a svájci indexálás, ami általában kedvezőbb a nyugdíjasoknak, mint az inflációkövetés, tavaly viszont a reálbércsökkenés miatt rosszabbul jártak)
– az állami bürokrácia további leépítése
A kovergenciaprogram számai alapján 2010-re az egészségügyre költött összeg a GDP 4 százalékára esne vissza, 2006-ban még 5,2, tavaly 4,7 százalék a mérték. Az oktatás 5,1, a szociális védelem 15,9 százalékra esik vissza a 2006-os 6,3, illetve 17 százalékos adatról.
Fölvenni a harcot a lobbizó cégekkel
A tanulmány úgy véli: sok százmilliárdos megtakarításokat lehetne elérni, ha a kormányzat felvállalná a konfliktusokat az erős érdekérvényesítő képességű járadékvadász csoportokkal szemben (a járadékvadászat a vállalatok mesterségesen létrehozott járadékokra való törekvése a társadalom erőforrásainak pazarlása révén, ilyen például a lobbitevékenység útján szerzett, csak a vállalatnak hasznos állami támogatás – a témával kapcsolatban itt letölthető egy TÁRKI-tanulmány).
Az ÁSZ-tanulmány szerint példaként lehetne említeni jó néhány PPP-konstrukcióban, hatalmas többletköltséggel létrejött beruházást; hazai vagy EU-támogatással felújított, majd megszüntetett oktatási, egészségügyi létesítményt; nem átlátható közbeszerzést; koncepciótlanul szétosztott fejlesztési támogatást; senki által ki nem értékelt „kísérleti programot”; értelmetlen, az eredetileg tervezett kiadásokat sokszorosan meghaladó presztízsberuházást; magas végkielégítések kifizetésével leépített, majd hónapokon belül visszafejlesztett közintézményeket.
A tanulmány hangsúlyozza azt is: „fűnyíró-elv” helyett hatásvizsgálatok alapján kellene a költségvetési kiadásokat csökkenteni.
költségcsökkentő adórformerek
A jegybank elnöke, Simor András 2- 2,5 milliárdos állami kiadáscsökkentést javasolt abban a viszonylag nagy port fölvert cikkében, amelyben egyébként a minimálbér eltörlését is indítványozta. Ez nyolc-tíz százalékponttal csökkentené az állami újraelosztást.
A vállalkozók érdekképviselői, a legnagyobb ellenzéki párt szakértői, illetve a legfrissebben napvilágra került, a gyáriparosok által is támogatott reformcsomag ezermilliárd forint állami költségcsökkentést irányoznának elő, ami 4 százalékpontos csökkenést jelentene. Gyurcsány februárban bemutatott adóreform alternatívái 200-250 milliárdos adóterhelés-csökkenéssel számoltak, ami 0,8-1 százalék körüli csökkentést jelentettek volna az állami újraelosztásban.
Az SZDSZ és az MSZP szakításakor az adóreformtervek is bizonytalanná váltak. Annyit sejthető jelenleg, hogy a költségvetés elfogadásának, s ezzel a kisebbségi kormánynak is a sorsa attól függ, meg tud-e állapodni a két egykori koalíciós partner az adócsökkentés kérdésében. A liberális párt az MSZP-nél jóval nagyobb, az utolsó sajtóhírek alapján 7-800 milliárd forint körüli csökkentést akar kiharcolni.
Gyurcsány Ferenc fizetett hirdetésben jelentette be: négy év alatt 1000-1200 milliárd forint adócsökkentést hajt végre, a költségek lefaragása nélkül, pusztán a gazdaság fehérítésével. Piaci elemzők szerint kétséges a program realitása, egyes politikai elemzők szerint viszont van esély arra, hogy az SZDSZ elfogadja a programot.
