Patai Mihály

Elsősorban a biztosítási adó bevezetésének kormányzati szándéka jelentett kihívást 1999-ben Patai Mihály számára. A Hungária Biztosító első embere büszke arra a meggyőző munkára, amelynek eredményeként a szektor cégei garanciát kaptak: 2002-ig, azaz a következő választásig, nem kerül az adó újból napirendre.
“A vezérigazgatói poszt előtt összesen ha egy cascót kötöttem mint kuncsaft” – vázolja biztosítói múltját. Mindenesetre erre a posztra kétszer is felkérték, és másodszorra igent is mondott. “Úgy tűnik, igazuk volt” – summázza a fejvadászok kitartását, hiszen mára sikerült a tulajdonos Allianz 1995-ben megszabott céljait teljesíteni, főként ami a nyereséget illeti.
Szakmai múltjára visszakanyarodva elsőként azt emeli ki, hogy útját mindig szerencse kísérte. “Okos főnökeim és kollégáim voltak, a Pénzügykutatóban talán túl okosak is” – mondja mosolyogva. A Magyar Nemzeti Banknál töltött évekről azt említi, hogy ott tanulta meg a számok tartalmát és azok fontosságát. A pénzügyi tárcánál azt sajátította el, hogy összetett dolgokról miként lehet egyszerű, néhány oldalas leírást adni. A Világbank pedig nemzetközi kitekintést adott, valamint azt a hitet, hogy nincs általános megoldás, mindent testre kell szabni.
A Hungáriánál a kezdetektől azt tartotta a legfontosabbnak, hogy álljon mögötte egy olyan csapat, amelyik megoldja a biztosítási feladatokat. “Nem én vagyok a legjobb biztosítási szakember” – ismeri el. “Túl későn, 42 évesen kerültem e szakmába, ami behozhatatlan hátrány. Fontos azonban, hogy a kollégáim vészhelyzetben elfogadják a véleményemet” – utal a személyét övező respektusra. Mindenesetre a lojális és szakmailag kiváló csapat a sikere egyik titka. “Olyan gárdát igyekszem kiépíteni, ami az Allianz stílusát, filozófiáját és az itteni gyakorlatot hosszú távon, akár nélkülem is folytatni tudja” – mondja. Ezzel pedig arra is utal, hogy munkatársai fiatalok, akiket – tudatosan a háttérben maradva – maga is igyekszik “helyzetbe hozni”. Szívéhez közel álló példát citál 1996-ból, amikor a casco üzletág sorsa kérdésessé vált a Hungáriánál. Nem ment jól, felszámolni tervezték, ám Patai mégis bizalmat szavazott két fiatal kollégájának. Igaza lett, egy év alatt nyereséget csiholtak a termékből.
Úgy tartja, ha valamiben, akkor az egyenességben, és – ha furcsán hangzik is – a rövidítésben látható a biztosítónál a keze nyoma. Ez utóbbi annyit tesz, hogy igyekszik az értekezleteket, előterjesztéseket rövidre fogni, lényegre törővé alakítani. Az egyenességen pedig azt érti, hogy a problémákat és a konfliktusokat nyílttá próbálja tenni. Ennek egyik gyors következménye az lett, hogy – mivel nem vett róluk tudomást – hónapokon belül megszűnt az a munkatársakat szidalmazó névtelenlevél-áradat, amiben a Hungáriához érkezése után részesült.
Jelenlegi célja, hogy a Hungáriát úgymond a jövő biztosítójává tegye. Habár a tulajdonosi profitkívánalomnak a biztosító már megfelel, Patai úgy véli, nagyon is az elején tartanak ennek a folyamatnak. A társaságot majdan tovább vivő maroknyi fiatal kinevelése megkezdődött, és sikerült megmozgatni további néhány száz embert, ami elengedhetetlen volt a nyereségességhez. A következő lépés viszont ezreket érint: az ügyfelet középpontba helyező vállalati kultúra meghonosítása hosszú távú feladat, noha már elkészült például az irányt szabó munkatársi kódex, és jelenleg éppen a biztosító több mint 3500 dokumentumát igyekeznek “olvasmányossá” tenni.