Gazdaság

Nyugdíjguru: a kormány megadta a kegyelemdöfést a nyugdíjpénzeknek

Getty Images
Getty Images
Az Orbán-kormány által a 2010-es évek elején végrehajtott magánnyugdíjpénztári rendszer államosítása jelentős bizalomvesztést okozott az öngondoskodási piacon, amit a mai napig érzünk. Az új javaslat, amely lehetővé tenné az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások ingatlancélú felhasználását 2025-ben, újabb kockázatot jelenthet. Habár a kormány azt hangsúlyozza, hogy a döntés önkéntes és csak egy évre szól, mégis csökkentheti a hosszú távú megtakarítási hajlandóságot – írja Farkas András, nyugdíjszakértő.

A 2010-es kormányváltást követően a magánnyugdíjpénztári rendszer gyakorlati, erőből történő visszaállamosítása súlyos bizalomhiányt okozott, az öngondoskodási piac a mai napig nyögi ennek a következményeit. A kényszerintézkedés ismét fejnehézzé tette az állami nyugdíjrendszert, amelynek jövőbeni fenntarthatóságát ma már nem támogatja semmilyen tőkefedezeti pillér – értékel a Portfolio.hu-n megjelent véleménycikkében Farkas András, a nyugdijguru.hu alapítója.

Az a jelenleg már évi ezermilliárd forint nagyságrendű járulékbevétel, amely 2011 óta nem a magánnyugdíjpénztárakhoz, hanem a Nyugdíjbiztosítási Alapba áramlik, természetesen jelentősen növeli a bevételi oldal szintjét.

Mindez persze a visszájára fordul majd a 2040-es derekán, mert az állami nyugdíjrendszernek attól fogva helyt kell majd állnia azért a nyugdíjrészért is, amelyet a magánnyugdíjpénztárak finanszíroztak volna.

Emiatt minden olyan döntés, amely az öngondoskodás révén felhalmozott nyugdíjtőke elvételét és újrahasznosítását célozza,

különös körültekintést igényel, mert könnyen és súlyosan visszaüthet.

A költségvetés 2010 után 14 évvel megint súlyos helyzetbe került, megint nincs elegendő forrás semmilyen fejlesztésre, pedig a lassuló gazdaság felpörgetése minden szempontból kulcsfontosságú a kormányzatnak, különösen a 2026-os választások könyörtelen közeledtével.

Ha nem nyílnak meg kellő mértékben az uniós források, miközben a rendelkezésre álló egyéb külső források igénybevétele súlyos kamat- és politikai kockázattal járhat, akkor nyilván más lehetőségeket kell azonosítani a gazdasági fejlődés ismételt beindítása és felgyorsítása érdekében, az érezhető hatás kiváltása miatt lehetőleg legalább ezer milliárd forintos nagyságrendben.

Ha ebben a kontextusban értelmezzük azt a kormányzati javaslatot (ami 2025. január 1-jétől nyilván jogszabály lesz), mely szerint az önkéntes nyugdíjpénztárakban felhalmozott nyugdíjcélú megtakarításaikat a pénztártagok saját szabad elhatározásukból adómentesen, felső összeghatár nélkül ingatlanvásárlásra vagy ingatlannal kapcsolatban fölvett hitel törlesztésére is felhasználhatják 2025. január 1. és december 31. között, akkor

Arra óhatatlanul rávetül a magánnyugdíjpénztári vagyon visszaállamosításának súlyos árnya.

Az állam lényegében megkezdte az önkéntes nyugdíjpénztárak kétezer milliárd forintot meghaladó (2134 milliárd forint) vagyonának átszivattyúzását a nemzeti nagytőke által uralt építőiparba és ingatlanpiacra.

A magánnyugdíjpénztári vagyonnal ellentétben az önkéntes megtakarításokat nem lehet állami erővel elvenni (legalábbis egy EU-tagállamban nem lehet), így azoknak az állami célokkal megegyező felhasználására az érintett megtakarítókat kitartó érveléssel és komoly ösztönzéssel kell rávenni.

A hivatalos javaslat előterjesztői szerint azonban így sem kell attól tartani, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári vagyon elolvadna, hiszen a kormányzati kalkuláció szerint legfeljebb 300 milliárd forint mozdulhat meg jövőre lakáscélokra a nyugdíjpénztári megtakarításokból, ami mintegy 30 ezer lakástranzakció finanszírozásában játszhat szerepet, vagyis e kivonást követően is megmaradna 1800 milliárd forint körüli összegben az önkéntes pénztári számlákon lévő összeg.

Farkas András szerint ez nyilván csak a megriadt pénztári szektort megnyugtatni kívánó becslés, az intézkedés keretrendszere ugyanis simán lehetővé teszi a teljes önkéntes nyugdíjpénztári vagyon elillanását és az ingatlanpiacon történő lecsapódását.

Már így is súlyosan fejnehéz a magyar nyugdíjrendszer

A kérdés mindezek alapján az lehet, hogy összhangba hozhatók-e a rövidtávú gazdaságösztönző célok a hosszútávú megtakarítások növeléséhez fűződő társadalmi érdekkel, vagy a jelen oltárán könnyen feláldozható a jövő anyagi biztonsága. A rövid válasz: nagyon nehezen lehet csak – ha egyáltalán lehet – összehangolni az azonnal indítandó beruházások ezer milliárd forintos nagyságrendben történő ösztönzését a több évtizedre szóló, és emiatt eleve törékeny nyugdíjmegtakarítások védelmével.

E tekintetben érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a magyar nyugdíjrendszer súlyosan fejnehéz, az állami nyugdíj teszi ki a nyugdíjaskori bevétel átlagosan 85 százalékát. Ennek két fő oka az, hogy a kötelező állami nyugdíjpillér mellett Magyarországon a szükségesnél jóval erőtlenebb az öngondoskodás pillére, de ennél is fájdalmasabb, hogy teljes mértékben hiányzik a munkáltatói nyugdíjpillér, vagyis a jövőbeni nyugdíjasok anyagi helyzetéért csak az állam és (minimális részben) az egyén felelős, a munkáltató e felelősség alól mentesül.

Az EU tagállamai sorra deklarálják, hogy

az állami nyugdíjrendszernek nem feladata az aktív korban elért életszínvonal megőrzésének biztosítása.

Ez csak az összes érintett fél – az állam, a foglalkoztató és a nyugdíjjogosultságot gyűjtő személy – együttes részvételével és áldozatával valósítható meg. Ezért lehet kitüntetett szerepe az egyéni nyugdíjbiztosítási megtakarítási és befektetési lehetőségek mellett a foglalkoztatói nyugdíjpillérnek is. Ezekkel a megfontolásokkal azonban homlokegyenest ellenkező az önkéntes pénztári vagyon ingatlanpiaci felélése. Érdemes lenne még egyszer alaposan megfontolni az intézkedés elkerülhetetlen hosszú távú mellékhatásait is – zárja a sorait Farkas András.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik