Uniós előirányzat, hogy 2040-re a (lakossági és intézményi) hulladékoknál 65 százalékos újrafeldolgozási és 10 százalékos lerakási arányt kell elérni. Magyarországon jelenleg 32 százalékos az újrahasznosítási és több mint 50 százalékos a lerakási arány. A koncesszióval, illetve a vállalt beruházásokkal az a cél, hogy az ország képes legyen megfelelni a kijelölt céloknak, ami egyértelműen Magyarország érdeke is. Azért 35 éves a koncesszió, mert 15–20 éves fejlesztés kell a célok eléréséhez, aminek a dandárját az első tíz évben végzi el a koncesszor – ismertette Pethő Zsolt, a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. vezérigazgatója.
Magyarországon évente nagyságrendileg 20 millió tonna hulladék keletkezik – ennek mintegy negyedét (4,7 millió tonnát) fedi le a koncesszió. Nem tartoznak bele az ipari jellegű és a bontási hulladékok, a szennyvíz, a mezőgazdasági illetve élelmiszer-hulladékok – ezeket kezelik az érintett szereplők. A koncessziónak három fő területe van:
- a lakossági,
- valamint az intézményi hulladék begyűjtése,
- illetve a gyártói felelősségi rendszer működtetése.
A lakosság az induláskor elvileg nem érzékel változást
A lakossági hulladék begyűjtését, a hulladékudvarok és a gyűjtőpontok működtetését ugyanazok a közszolgáltató cégek végzik júliustól (szerződött alvállalkozókként), amelyek korábban, ráadásul ugyanabban a rendben – szögezte le a vezérigazgató.
Ami a lakossági hulladék újrahasznosítását illeti, Pethő Zsolt szerint van hova fejlődni. Jelenleg a 20 százalékát hasznosítják újra. Például a vegyes hulladék 30 százaléka papír és műanyag, 10 százaléka üveg és textil – ezek újrahasznosíthatók lennének, de mivel bekerülnek a kommunális hulladékba, így nem azok. Jó esetben égetőben végzik (és akkor legalább energia nyerhető belőlük), rosszabb esetben a lerakón. Magyarországon évente 60 ezer tonna PET italospalack kerül forgalomba, de ebből semennyit nem hasznosítanak újra italospalackként. A sütőolaj kevesebb mint 5 százalékát gyűjtik be csak jelenleg (Ausztriában tízszeres az arány), az újrahasznosítható sütőolaj nagy része nálunk a szennyvízbe kerül. A roncsautók mintegy 10 százalékát gyűjtik csak be legális keretek között (ugyanannyi bekerülő és kikerülő autóval számolva).
A lakossági szelektív gyűjtésben sem változik semmi július elsején. Később oda, ahol most zsákos a szelektív gyűjtés, fokozatosan szelektív kukák kerülnek. A használt sütőolajat a kereskedelemmel együttműködve kívánják begyűjteni. A használt ruhához most 1500 konténer áll rendelkezésre – hatezret terveznek az országos lefedettséghez néhány éven belül bevásárlóközpontoknál és parkolóknál, ezekhez kereshető adatbázis is kapcsolódik majd. A hulladékudvarokat is fejleszteni fogják, ahol még nincs ilyen, ott 10 ezer fő felett kialakítják, 5–10 ezer fő közötti településeken pedig mobil hulladékudvarok lesznek. Amelyik hulladékért (például fémhulladék) eddig pénzt lehetett kapni, az megmarad, de a fizetést esetleg ki is terjeszthetik (például a sütőolajra vagy az elektronikai hulladékra).
Sok kis intézmény nem regisztrált még
Az intézményi (lakossági jellegű) hulladék begyűjtését megszervezte a koncesszor, a MOHU. Mint megtudtuk, 150 cég pályázott erre a tevékenységre, közülük 102-vel kötöttek szerződést, ez azt jelenti, hogy alvállalkozókkal együtt 300–400 cég végzi majd a begyűjtési, előkezelési tevékenységet. Ezzel minden anyagáramot lefedve
bár ezzel ellentétes értesülések is megjelentek a múlt héten.
Pethő az indulással kapcsolatban a legnagyobb kockázatnak azt nevezte, hogy a hulladéktermelő cégek, intézmények közül jó páran (főleg a kisebbek) még nem regisztráltak a MOHU-hoz. A nagyok (kereskedelmi láncok, éttermek, stb.) már regisztráltak, így 90 százalék lefedett. A kicsiket kampányokkal próbálják elérni, de több ezren lehetnek, amelyeket utólag kell majd regisztrálni, ám erre is fel vannak készülve – tette hozzá.
Ezért lesz magas Magyarországon az EPR-díj
A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) elvi alapja az, hogy a gyártó fizesse meg a termékéből keletkező hulladék begyűjtésének, kezelésének költségét is. Célja pedig, hogy ezeket a hulladékokat a gyártók költségén visszagyűjtsék, és amit lehet, előkészítsenek újrahasznosításra.
A gyártók nehezményezték az európai szinten is igen magas magyar EPR-díjakat, és azt is, hogy nem egyeztettek velük. Pethő Zsolt kérdésünkre azt mondta, elkezdik a gyártókkal és a gyártói szövetségekkel az egyeztetéseket arról, hogyan működtessék közösen az EPR-rendszert. Késett az EPR-rendelet, a díjak kihirdetése, ezért indul késve az egyeztetés is – tette hozzá. De minden EPR-nek lesz díjtanácsa, és alapító dokumentuma – az utóbbiban benne lesznek azok a célok, amiket szeretnének elérni, és fontosnak tartják, hogy ezzel a gyártók is egyetértsenek. Közösen akarják kidolgozni, hogy az egyes anyagoknál meghatározott idő alatt milyen újrahasznosítási arányt érjenek el. Előreláthatólag 2025-től a díjmoduláció révén a gyártóknak is lesz beleszólásuk abba, hogy termékenként mekkora EPR-díjak legyenek – ígérte.
Az EPR-t kötelezővé tették az EU-ban – már be kellett volna Magyarországon is vezetni, de a koncesszió indulásig haladékot kaptunk. Komoly szabályozás van rá, ellenőrizni is fogják például azt is, hogy csak az indokolt költségeket lehessen a gyártókkal kifizettetni. Az eddig szedett termékdíj (ami a legtöbb anyagnál lényegesen kevesebb volt, mint az EPR) nem a költségekhez kötődött. Az EPR-díjakat a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal számította ki (ehhez költségeket, üzleti tervet kért be a Moltól), és az energiaügyi miniszter hirdette ki. A költségeket a MOHU Mol a 102 szolgáltatóval szerződött árak alapján adta meg, EPR-enként elkülönítve, amit az energetikai hivatal ellenőrzött (bekértek más szolgáltatóktól költségadatokat). Két év múlva tényárakra fog áttérni a MEKH – ehhez minden intézményi hulladékbegyűjtő-cég költségadatait be fogják kérni – avatott be Pethő Zsolt.
A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) nemrégiben kijelentette, Európa egyik legdrágább EPR-rendszere lesz Magyarországon. Pethő Zsolt erre lapunknak azt mondta,
Anyagáramonként nézve nem mindegyik magyar EPR-díj drágább, mint az uniós átlag, van lényegesen olcsóbb is – tette hozzá. Azért tartozik a magasak közé a magyar EPR-díj, mert nemcsak az intézményi, hanem a lakossági szegmensre is vonatkozik a kiterjesztett gyártói felelősség, vagyis gondoskodnak az újra feldolgozható lakossági és intézményi hulladék begyűjtéséről és újrahasznosításáról is a teljes anyagáramra, és ennek költségét a gyártóktól szedik be. A koncesszió indulása utáni első, azaz a 2023 harmadik negyedévre vonatkozó adatszolgáltatást a gyártóknak 2023. október 20-ig kell megtenniük, a koncessziós társaság pedig e mennyiségek és a kapcsolódó egységdíjak alapján első alkalommal október-november folyamán küldi az számlákat.
Ami már kész, és amit terveznek
Már megtörtént az optimalizálás – 90 százalékban leszerződtek a hulladékhasznosító helyekkel (válogatók, lerakók, komposztálók, hulladékgazdálkodási telephelyek). Csak azokkal nem szerződtek, amelyek nem hatékonyak vagy feleslegesek. A koncesszió fontos része az italospalackokra (PET, üveg) és az alumínium dobozokra vonatkozó visszaváltási rendszer, amelyet az év végéig megszerveznek. A lerakási arányt ma legjobban az égetéssel lehet kiváltani, ezért a már meglévő nagy kapacitású budapesti égetőn kívül vállalták egy másik létesítését is. A hulladékégető a legrosszabb hatékonyságú erőmű, de jó mód arra, hogy megszabaduljunk a vegyes hulladéktól. Arra fognak törekedni, hogy minél több gőzt és áramot termeljenek vele, amit távfűtési célra lehet majd használni.
Lesz még hulladék-nyomonkövető rendszer, súlyméréssel, hogy pontos adatok legyenek a hulladékról, annak kezeléséről. Fontosnak tartják a szemléletformálást, a hulladékkultúra javítását is. Szeretnék fejleszteni, robotizálni a jelenleg még 80 százalékban kézi hulladék-szétválogatást, ami nem túl hatékony.
Hozzáállásuk az, hogy annyi fejlesztést kell végrehajtani, amivel a 2040-re előírt célszámok elérhetők.
