Adrián Zoltán / 24.hu
Gazdaság

Mártha Imre: Az idei béremelést jórészt megette az infláció meg a rezsiemelés

Anyagi jóvátételért is perelni fogja a KESMA-t és az MTVA-t Mártha Imre, a Budapesti Közművek vezetője, akit intenzív médiatűz alá vett a NER az elmúlt egy évben. Az általa vezetett cég pedig az állami kukaholding ellen nyújt be keresetet – árulta el lapunknak Mártha, aki szerint félő, hogy jövőre is megeszi az infláció a béreket. Szerinte a kormány energetikai szempontból érthető döntést hozott, amikor átmenetileg kizárta az új napelemeseket a hálózatból, de a probléma nem ott van, ahol a legtöbben keresik. Interjú nagykabátban.

Nem ezzel akartam kezdeni a beszélgetést, de miután mindketten nagykabátban ülünk az irodájában, és az asszisztense is vastag pulcsiban fogadott minket, muszáj megkérdeznem: hány fok van itt, és hogy lehet ilyen hidegben dolgozni?

Valóban furcsa lehet, hogy egy távhőcég irodájában 17–18 fokban kell dolgozni. A főváros ennél magasabban, 20 fokban maximálta a hőmérsékletet a közintézményeinél, de mi a kormány rendelkezéséhez igazodunk, mely 18 fokban határozta meg a hőfokot. Azért döntöttünk így, mert a bevételeink mindössze tíz százaléka származik a Fővárosi Önkormányzattól, a többi pedig az ügyfelektől vagy az államilag meghatározott tarifák és források szerint folyik be hozzánk. Nem tagadom, nem mindenki fogadta boldogan a hőszabályozó letekerését, de szerintem megértették a kollégák, hogy ezzel annyit spórolunk egy fűtési idény alatt, amennyiből száz dolgozó éves bérét ki tudjuk fizetni.

Ön körül egyébként is hűvös szelek fújtak az elmúlt időben, keményen támadta a kormánymédia. A napokban ugyan az egyik legvérmesebb kormányoldali sajtótermék közzétett egy helyreigazítást, de más jobboldali lapok sem kímélték az elmúlt hónapokban. Mit gondol, miért került célkeresztbe?

Erre a mai napig nem tudok elfogadható választ találni. Soha nem indultam sem helyi, sem országos választáson, nem is tervezem, ehhez képest én voltam az egyik legintenzívebb kampánytéma április előtt, a háború, Márki-Zay Péter és a rezsi megvédése mellett. Egészen ordenáré – azóta jogerős bírósági ítéletekben tisztázott – hazugságok jelentek meg rólam, képhamisítások, meghamisított állítások, kreált sztorik, még áltulajdont is rám aggattak, amik miatt jó pár pert indítottam az elmúlt időszakban. Közben a családomat is több alkalommal zaklatták. Sokkal több pert is indíthattam volna, de nem volt több kapacitásom. Tény, hogy amelyik perben döntés született, és van már féltucat, mindkét fokon, azokat mind megnyertem. Ám hiába nyerek, ha a helyreigazítást általában nem közlik, az Origo például egyet sem tett közzé, pedig több jogerős ítélet született velük szemben. De az továbbra is talány, miért engem pécéztek ki.

Talán mert az ellenzéki főpolgármester egyik közeli beosztottja, vagy mert kritikusan szokott megnyilvánulni az Orbán-kormány energiapolitikájával kapcsolatban.

Én inkább arra gyanakszom, hogy a kormánymédia kétségbeesetten próbált kreálni egy baloldali mesefigurát, egy „ellen-NER-lovagot”. Ami teljesen hamis. Barátaim viccből összeollóztak a KESMA-irományokból egy zanzát: tehát én rendszeresen Prisztás József jóbarátommal nyaralok a floridai magánszigetemen egy reneszánsz palotában, négy delfinnel és mozgalmi dalokat énekelünk, amit én zongorán kísérek, és mindezt közben hallgatják a balatoni saját kikötőmben is. Bár ezen nehéz már nevetni.

Nem tagadom, hogy viszonylagos jólétben élek, el tudok menni nyaralni, vannak ingatlanok a tulajdonomban, de a vagyoni helyzetem ezzel együtt sem hasonlítható össze a NER rongyrázásával, a tengeri jachtokkal, repülőkkel, irodaház- és szállodabirodalmakkal.

Ennek ellenére mégis megpróbáltak a csilliárdosok közé rángatni, hamisított és azóta ítéletekben cáfolt tartalmakkal. A komcsizás meg egyenesen röhejes: egyházi iskolába jártam, a Cambridge-i Egyetemen végeztem, konzervatív, orvos-tanár szülői háttérrel nevelkedtem, ráadásul az első Orbán-kormány nevezett ki az MVM élére az igazgatóságba. Ezzel együtt szimpatikusnak tartom a progresszív, mértéktartóan liberális gondolkodást, de ennek semmi köze a bal- vagy jobboldalhoz.

Adrián Zoltán / 24.hu

Mekkorára becsüli saját vagyonát?

Biztosan nem férek be az első tízezres toplistára. Az életrajzom nyilvános, fenn van a pár éve indult honlapomon, abból is látszik, hogy a szakmai pályafutásom alapozta meg az anyagi jólétemet. Nem érzem elégtételnek, de a honlapom látogatottsága elképesztően megugrott azokban az időkben, amikor ment ez a műcirkusz: napi 5–10 ezer kattintást ért el, ami egy ilyen statikus honlap esetében nonszensz. Nagyobb volt a látogatottsága, mint jó pár, a NER-t hűségesen kiszolgáló weboldalnak. Egyébként hatósági pecsétes adópapírom is van újabban: januárban indult ellenem egy adóvizsgálat, öt évre visszamenőleg mindent ellenőriztek, kimerítve minden rendelkezésre álló határidőt, tehát a szokásos eljárásban alkalmazható 30+30 napot, sőt NAV-elnöki intézkedéssel ezt további 60 nappal hosszabbították meg. Végül májusban zárult a vizsgálat, és a 17 oldalas jegyzőkönyvet azzal zárták, hogy megállapítást nem tettek, és a vizsgálatot hatósági eljárás nem követte. Ilyen papírt amúgy nem biztos, hogy fel tudna mutatni néhány alsókörös NER-lovag.

Segíthetne a helyzetén, ha smúzolna a NER ifjabb generációjával, mondjuk Orbán Ráhellel, Tiborcz Istvánnal vagy Matolcsy Ádámmal. Áll bármilyen – üzleti vagy baráti – kapcsolatban ezekkel az aranyifjakkal?

Semmilyen üzleti kapcsolatban nem állok ezekkel a fiatalokkal. Barátok sem vagyunk, de tudunk egymásról, és ha véletlenül találkozom némelyikükkel – ami rendszeresen előfordul, Budapest nem akkora város – szívélyesen üdvözöljük egymást, és tisztelettudóan váltunk pár szót.

Olyankor szóba kerül a médiaattak?

Sem én, sem NER-es ismerőseim nem hozzák fel ezeket az eseteket, ahogy azt sem, ha éppen róluk ír a szabad média. De nem összemérhető a kettő, ők nincsenek meghamisított tartalmú támadásoknak kitéve, ez világos. Ráadásul én laikusként a NER kontra szabad média elérési arányt 80:20-ra teszem.

Van olyan pere kilátásban, amiben anyagi jóvátételt kér?

Azok most fognak elindulni. Már összeállítottuk a szükséges iratokat, de meg akartuk várni, amíg lezárulnak a helyreigazítási perek. Nincs kétségem afelől, hogy ezek is nyerhetők, az esetleges sérelemdíjakat pedig – ami a magyar gyakorlat sajátossága miatt általában szerényebb összeg – jótékony célra fogom fordítani.

Mely kiadók várhatják a keresetleveleket?

Alapvetően a két nagy konglomerátum támadott, a KESMA és az MTVA, őket fogom perbe hívni. Amit előbbi összehazudozott rólam, azt sokszor szolgai módon perceken belül átvette a közpénzből finanszírozott MTVA. Közben, mint említettem, számos jogerős ítéletet nem hajt végre a KESMA, kíváncsi vagyok az uniós jogállamisági vizsgálat során mikor jön rá az Európai Bizottság, hogy

hiába születnek Magyarországon jogerős bírósági ítéletek, azokat a NER egyes részei nem hajtják végre, tehát nincs jogszolgáltatás.

Nemrég közel jártunk ahhoz, hogy Nápolyhoz hasonlóan Budapestet is elöntse a szemét a hulladékszállító cég alkalmazottjainak sztrájkja miatt. Mit tud ígérni nekik, illetve a budapesti közműholding bármelyik dolgozójának 2023-ra, mennyivel emelkednek a bérek?

A tavaly nyáron megkötött hároméves bérmegállapodás szerint fogunk eljárni. A jövő évi béremelés mértékét a szerződés szerint a minimálbér-emelés fogja meghatározni, amit további 2 százalékkal megtoldunk. Azt gondolom, ez jelen helyzetben méltányos, hasonló várható a nagy állami cégeknél is. Emellett számos egyéb módon igyekszünk majd javítani a munkafeltételeken.

Húsz százalék feletti infláció mellett lehet, hogy a dolgozók ezt másként látják majd, és nem lesznek elégedettek.

Ma még nem tudjuk, mekkora lesz a kormány által meghatározott minimálbér-emelés, ha az megegyezik az inflációval, akkor a két százalék plusz is elég lehet a reálértékhez. Mi a kormánnyal szinkronban akarunk cselekedni, nem szeretnénk felpörgetni egy ár–bér spirált, az senkinek nem jó. Az előbb már szóba került, hogy minket tulajdonképpen az ügyfelek és az adófizetők finanszíroznak, a kormány által szabott díjakon, így a bérnél is ehhez kell igazodnunk.

A mozgásterünket erősen befolyásolja, hogy a szektor az elmúlt 5–6 évben alulfinanszírozott volt. A rezsicsökkentésnek örülnek a felhasználók, akik a hulladék elszállításáért, kezeléséért tíz éve ugyanannyit fizetnek, de a szolgáltatóknál ez az összeg régen nem fedezi az amortizációt, a karbantartást, a fejlesztéseket, a béremeléseket. Ráadásul 2019, tehát a legutóbbi önkormányzati választás óta nem jut vissza az a pénz az állami kukaholdingtól a fővároshoz, amit az ügyfelek befizetnek és az üzletág itt, Budapesten megtermel. Ez a helyzet és a hiperinfláció nem könnyíti meg a dolgunkat, attól tartok, a probléma újratermeli önmagát 2023-ban.

Az idén januárban adott 15 százalékos béremelést is megette az infláció és a rezsiemelés.

Adrián Zoltán / 24.hu

Összességében tartani tudják jövőre a szolgáltatások színvonalát, a vágtázó infláció és az energiaár-robbanás közepette?

A kérdés jogos, hiszen naponta hallunk híreket a nagy állami közszolgáltatásoknál tapasztalható, korábban elképzelhetetlen jelenségekről: postahivatalok bezárása, kígyózó sorok az áram- és gázszolgáltatók ügyfélszolgálatain, szünetelő korházi osztályok, akadozó oktatás vagy a Mátrai Erőmű sűrű adásvétele nyomán fellépő műszaki összeomlás. Végül is, egyszerű a képlet: a közszolgáltatásoknak ugyanúgy megvannak a költségei, mint minden más szolgáltatásnak – és ebbe nemcsak a nyersanyagok árát, hanem a humán ráfordításokat és a fejlesztések költségeit is bele kell érteni. Mi is annyit fogunk tudni elkölteni, amennyi hozzánk beérkezik. A radikális takarékoskodással és folyamatos hatékonyságjavítással – például a vezetői létszámot a Budapesti Közműveknél 53 fővel csökkentettük a Tarlós-érához képest, ami nyilván nem végtelen folyamat – próbálunk talpon maradni, és remélhetőleg az ügyfeleinket a jelen helyzetben elvárható színvonalon ki fogjuk tudni szolgálni.

A napokban jelentették be, hogy szándéknyilatkozatot kötöttek a Mollal, és jövő nyártól egy közös cég fogja felügyelni a hulladékszállítást- és kezelést a fővárosban és körzetében. Ezzel minden probléma megoldódik, nem lesznek a továbbiakban elszámolási viták, mint vannak most az állami kukaholdinggal?

Nagy reményt fűzök ehhez a megállapodáshoz. Az új cég Pest vármegye nagy részét el fogja látni, ami a fővároson túl további ötven agglomerációs települést jelent, szemben a most ellátott tízzel. Nekünk mintegy 500 célgépünk, speciális erőművi és hulladékkezelési infrastruktúránk, valamint ezerötszáz kiképzett kollégánk van ebben az üzletágban. Erre a kapacitásra már érdemes építeni, optimálisan bővíteni, hogy utána ekkora földrajzi területen hatékonyan lehessen elvégezni a hulladékgazdálkodást.

Mit tudnak ajánlani azoknak a cégeknek, amelyek jelenleg ellátják ezt a feladatot? Kivásárolják őket?

Ez a Mol döntése lesz, de szerintem nem a cégeket kell átvenni, hanem az azokban lévő gépparkot és az ott dolgozókat. Ma Magyarországon elaprózott a szektor, sok kis vállalkozással, élesen eltérő technológiai színvonallal. Ráfér a konszolidáció. Társaságok átvétele és integrálása – az átvilágításuk, a kockázatok feltárása, értékelésük – irgalmatlan menedzsmentmunkával és komoly problémákkal járna. A piac átrendezése adott esetben természetesen járhat érdeksérelemmel, de ezt a kérdést a kormány alapvetően eldöntötte, amikor a koncessziót kiírta. Lesznek olyan cégek, amelyek megszűnnek, mások alvállalkozóként élnek tovább.

Az önkormányzati cégek eddig nem perelték a kukaholdingként ismert NHKV-t, de a koncessziós korszak elindulása táján meg fogják ezt lépni – mondta egy nyilatkozatában. A főváros ezek sorába tartozik?

Az elmúlt hároméves pályafutásom egyik legnagyobb kudarcának tekintem, hogy nem sikerült zöld ágra vergődnünk az NHKV-vel.

Mintegy 15 százalékkal csökkent a nekünk juttatott bevétel 2019 óta, miközben mi ezt a pénzt megtermeltük, tehát nem állami támogatást kértünk. Budapest nem lett kisebb, a dolgozói létszám és infrastruktúra változatlan, de a vágtató infláció ellenére az állami kukaholding csökkentette a bevételünket, holott a befizetett kukadíjak és a tőlünk származó egyéb bevétele nem lett kevesebb.

Lát e mögött politikai okokat?

Nem tudom, velem ezt senki nem közölte, de tény, hogy a probléma a főpolgármester-váltás óta áll fenn. Arra gyanakszom, hogy a kukaholding ezzel a Budapesttől elvont évi 4–5 milliárd forinttal igyekezett betömködni a lyukat, ami az országos ellátásban keletkezett. Annyira forráshiányos lett ez az iparág, hogy az NHKV-t minden évben tízmilliárdokkal kell konszolidálnia a kormánynak. Csakhogy ez nem segít a fővároson, amelynek lakosai és vállalkozásai azt látják, hogy az általuk befizetett összeget és a hulladékgazdálkodási munkával itt megtermelt forrást az ország más pontjain költi el az állami cég.

Adrián Zoltán / 24.hu

Lesz per vagy sem?

Minden irat rendelkezésre áll, folyamatban vannak a jogi lépések, indul a per. Felelős menedzserként nem tehetem meg, hogy veszni hagyom a szolgáltatásunk után járó összeget. Több mint tízmilliárd forintról beszélünk.

Mit gondol az uniós próbálkozásokról az energiaárak letörésére? Az ársapkákkal el lehet érni az árak csökkentését? Vagy csak piaci zavarokhoz vezetnek, mint a magyar gazdaságban?

Radikális idők radikális megoldásokért kiáltanak. Pályafutásomat energiakereskedőként kezdtem Londonban, érthető, hogy általában nem vagyok híve a mesterséges beavatkozásoknak. De

amíg a 2021–22-es téli időszakban 27 eurós gázt tüzeltünk el, most 330 euró/MWh-s áron vacognak sokan a hazai intézményekben. Ilyen különleges helyzetben pedig akár az ársapkák alkalmazása is indokolt lehet.

A tartós megoldást azonban nem ez, hanem az energiatakarékosság fogja elhozni, ami egyre jobban terjed Európában. A NER papagájmédiája tavasszal még bőszen cikizte a németeket, hogy letekerik a fűtést, elkezdenek spórolni, aztán most itt télikabátban, átfagyva beszélgetünk – ahogy a legtöbb kormányzati intézményben teszik. Negyven éven át kaptuk viszonylag alacsony árakon az orosz gázt, belekényelmesedtünk, és most drámai a kijózanodás. Egyensúlyba kell hozni az európai gázpiacon a forrásokat és a keresletet, de ez nem megy egyetlen év alatt. Most azt látni Európában, hogy őrült módon szigetelnek, közben intenzíven keresik a hosszú távon gazdaságosabb és az energiajózanság irányába mutató megoldásokat a geotermikus energiával, szélparkokkal, napelemparkokkal, rugalmas energiarendszerekkel. Az energetikai korszerűsítés rengeteget számít: amikor Budapesten leszigetelnek három lakótelepi ingatlant, egy kvázi eltűnik a hőtérképről. A szigeteléssel, szabályozható fűtéssel, nyílászárók cseréjével nagyjából 40 százalékkal lehet csökkenteni az energiaköltséget.

A kormány a hálózat befogadóképességének korlátosságával indokolta a lakossági napelemrendszerek szaldós elszámolásának felfüggesztését. Hallani olyan szakértői véleményeket, hogy valóban nem megfelelő a rendszer szabályozhatósága – helyes lépés volt a kormány részéről a blokkolás?

Magyarország nagyon belealudt az energiakrízisbe. A rezsicsökkentés elaltatott mindenkit, mert bár olcsó volt a fűtés, a világítás, de 12 éven át nem történt nagyobb rendszerberuházás a forráshiány miatt. Sok napelempark épült, de elmaradt a rendszerszabályozó erőművek, az elosztó és átviteli hálózat megerősítése.

Érvényes tehát a kormány indoka?

Szigorúan energetikai szempontból igen, az, de nem a hálózat gyengesége az elsődleges probléma.

Vannak olyan régiók, amelyek már nem bírnak el több napelemes betáplálást, de ez nem általános, máshol nyugodtan lehetne telepíteni.

A hibát a rendszerszabályozásnál kell elsősorban keresni: a Mavir már alig tudja kiszabályozni a villamosenergia-rendszer egyensúlyát, azaz a napon belüli fogyasztás-termelés ingadozást. Ha én Mavir-vezér lennék, a kormány bejelentésére pezsgőt bontanék, a cégnek ez tényleg gondot jelentett, a költsége is finanszírozhatatlan, de az ország nagy részének ez egy óriási pofon, mert a napelem lehetne az egyik menekülőút az energiaválság elől.

Ajánlott videó