Korai még dönteni, hogy a kisvállalkozások tételes adózásának (kata) megszüntetése vagy markáns újratervezése a jobb megoldás, szólnak érvek mindkettő mellett, ellen – mondja Parragh László a Világgazdaságnak. A módosítás kockázata, hogy az új szabályozás milyen vállalkozói hozzáállást vált ki, a kivezetésnél az kérdéses, hogy az adózók mennyire hajlandóak belépni egy új adónembe.
Ha véget is ér a katázás, a helyére lépő adónak azonnal meg kell jelennie, hogy kár senkit ne érjen – teszi hozzá a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke.
Fenn kell tartani az önfoglalkoztatók, az alacsony egzisztenciájú vállalkozások kedvezményes adózását, de le kell zárni a kiskapukat, amelyekkel sokan visszaélnek. Óvatos becslése szerint ez 100 ezer főt, a nyilvántartott katás adóalanyok 20-30 százalékát jelentheti.
A fő probléma a rejtett foglalkoztatás, de a jelenlegi szabályozás hosszú távon az egyéneknek sem kedvez a nyugdíj megállapításakor, és valorizálni kell a 2013 óta változatlan adószintet, ami az inflációt sem követte le. Az MKIK szerint az adót érdemes lenne valamiféle sarokponthoz kötni, ami lehet az infláció, vagy a minimálbér is.
Parragh László szerint az állam eltolhatná magától a nyugellátás és egyéb járandóságok értékének rendezését, hagyhatná, hogy minden érintett
vakarja a fejét, mikor kézhez kapja az első nyugdíját.
Az MKIK-elnök nyitottságot érzékel a döntéshozó részéről, hogy az eddigi 12 millió forintos éves bevételi plafont 18 milliós szintre emeljék. Viszont a mérleg serpenyőjének másik oldalát is rendezni kell: az egy megrendelőhöz normál adózás mellett engedélyezett éves 3 milliós számlázási maximum csökkenhet. Ezzel lehetne megakadályozni az ügyeskedést, hogy a főállású munkavégzés egyéni vállalkozói jogviszonyban történjen.
