Ha felmegyünk egy árösszehasonlító-oldalra, elég gyorsan képet kapunk arról, hogy miért kell küzdenie a túlélésért a fél nyomtatóiparnak. Egy elég elterjedt, nagyobb nyomtatókban használt HP toner legolcsóbb ára eredetiben 16 ezer forint. Egy ugyanolyan patron újragyártva 3-4 ezer forint. Egy utángyártott – úgynevezett klón – viszont már 2 ezer forintból is kijön.
A klónok átveszik az uralmat
A nyomtatógyártó cégek már jó rég óta igyekeznek a fogyasztókat meggyőzni arról, hogy csak az ő termékeiket használják. Ám új elem, hogy most már az eredeti tonereket begyűjtő és újraszerelő magyar szolgáltatók is panaszkodnak.
A Magyar Tintapatron és Tonerkazetta Újrahasznosítók Szövetsége (MATUSZ) mai közleménye szerint hazánkban mára olyan mennyiségben jelennek meg a szabadalomsértő úgynevezett „klón” nyomtatókazetták, hogy kiszorítják a magyar gyártók és forgalmazók termékeit. A közbeszerzési tenderkiírások nagy része is az új, néha illegális „klón” termékeket juttatja versenyelőnyhöz a környezetóvó újrahasznosított megoldások helyett. (Márpedig az állam a nyomtatópatron-piac elég jelentős részét adja Magyarországon.)
A kereskedőket okolják
A szövetség közleménye szerint a piaci kár legfőbb okozói azok a magyarországi forgalmazók, akik távol-keletről importálnak szabadalomsértő kazettákat a nagyobb haszon megszerzése érdekében. A szervezet szerint a többnyire silány minőségű klón tintapatronok és tonerkazetták forgalmazása a gazdasági károk mellett számos egyéb negatív hatást hordoznak: sértik a nyomtatógyártók szabadalmi jogait és rendkívül környezetszennyezők.
A MATUSZ az európai társszövetséghez fordul segítségért.
Azok a fránya kínaiak
Gyakorlatilag a klóngyártók sokszor pontosan ugyanazt csinálják, mint a Magyarországon működő gyárak: fognak egy régi tonert, leszedik róla az eredeti gyártó matricáit, szétszedik, kicserélik benne a megkopott alkatrészeket, feltöltik tintával és utángyártottként vagy újragyártottként adják el.
Fotó: Hír24
A korrekt cégek persze (itt is, Kínában is) jelzik, hogy nem az eredeti gyártó termékéről van szó, de az eltérő szabadalmi kultúrájú távol-keleti országban a nyomtatógyártók tapasztalatai szerint sokszor nem is értik, hogy miért fontos a különbség.
Egy részük illegális
Nem minden klón illegális hamisítvány, de van köztük olyan is – teszi hozzá Kádár Tamás, a Matusz elnöke és a nyomtatótonerekre szakosodott kisalföldi Kit Kft ügyvezetője. Amikor ugyanis kijön egy új, népszerű nyomtatómodell, akkor jó ideig egyszerűen nincs annyi üres patron a piacon, hogy be lehetne indítani az újragyártást.
Ilyenkor egy-egy kínai cég, amely elsőként akar a piacra érni, lényegében lemásolja a gyári kazettát, fröccsöntő jelekkel, gyártási számmal együtt. Ez illegális, hiszen különböző formai szabadalmakkal védik a gyártók a patronokat.
Nem kalózókról van szó
Jól lehet azonban látni, hogy egyre inkább a legális újragyártás illetve utángyártás irányába tapogatóznak a kínai cégek is. Elég körülnézni az Alibaba.com-on, ahol milliószámra (!) keresik az üres tonereket (kicsit hibás, de érthető angolsággal). “Üres HP tintapatronokat veszünk. Darabszám: 1 000 000. Mi egy gyár vagyunk Kínában, nyomtatóhoz gyárt fogyó alkatrészeket. Minden hónapban sok-sok üres HP tintapatron szükség. Különösen 60/61/121/122/901/300/301, stb. Legyél szíves közöl lenti információ: 1. ár, 2. garanciád. Nekünk nem kell magas árad, légyszíves alacsony árad mondd” – szól például egy decemberi hirdetés. (Egymillió patron rengeteg, ennyi egyetlen modellből sincs talán a piacon, tehát a hirdetés lényegében annyit jelent: bármennyit megveszünk.)
Egyébként a rossz angolságból és a suta megfogalmazásból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a gyártóra nézve. Nem kis garázscégekről van szó: ezzel foglalkozik például a sangháji Yousheng Printers Consumable Co. Ltd is, immár tíz éve. ISO 9001-es és 14001-es minősítést kapott kétezer négyzetméteres automatizált gyáruk, s külön kutatás-fejlesztési részlegük van Tajvanban. A üres patronokat az Egyesült Államokban, Kanadában, Európában és Japánban gyűjtik be, s vevőik 60 százaléka legalább négy éve kitart náluk – legalábbis a cég saját magát bemutató írása szerint.
Jogi háborút indítottak a nagyok
A piaci folyamatok és az olcsóbb versenytársak ellen a nagy amerikai és európai gyártók persze ahhoz az eszközökhöz nyúltak, amelyeket a Nyugat általában szeret ilyen esetekben bevetni: nemzeti piacvédelem jogi alapokkal, a fogyasztók “tájékoztatása” és piaci trükközés.
Már a huszonegyedi század perlik a nyomtatógyártók a patrongyártásban konkurens utángyártókat, újragyártókat, s még a Kereskedelmi Világszervezet előtt is jogi csata zajlott azzal kapcsolatban, hogy lehet vagy nem lehet vámot kivetni olyan importtermékekre, amelyek egyébként az információtechnológiai termékek szabad áramlását garantáló szingapúri egyezmény alá esnek.
Ez a jogi vita néha már szinte komikus: az Európai Bíróság például úgy döntött, hogy még a gyártó saját termékeit sem lehet importálni az EU-ba, ha nem járul kifejezetten hozzá.
Csak tőlünk vegyél!
A fogyasztóknak pedig azt nyomják a cégek: minden toner, amit nem tőlük vásárolnak, kockázatos. A HP például külön honlapot üzemeltet a “hamisított” patronokról való ismeretterjesztés céljával. Ezen azt írják: a hamisított patronok zöme újragyártott HP-patron, amelyet a HP márkajelzéseit viselő csomagolásba tesznek. A hamisított patront a HP szerint onnan lehet felismerni, hogy hologrammos, QR-kódos matrica van rajta – igaz, ezt is próbálják hamisítani a cég szerint. (Érdekes módon az amerikai piacot nem védik ilyen matricákkal, de a dél-amerikait például igen.)
Fotó: Northfoto
Az Epson nyomtatója, ha érzékeli, hogy nem gyári patront helyezett be a fogyasztó, igyekszik ráijeszteni azzal, hogy a nem gyári patronok kockázatait ecseteli.
A Lexmark pedig arra biztatja a fogyasztókat, hogy egyszerűen ne vásároljanak olcsóbban Lexmark feliratot viselő patront, s csak márkaboltokból rendeljenek.
Így trükköznek a nyomtatógyártók
És persze nem hanyagolják el a különböző piacvédelmi trükköket sem. A nyomtató mellé adott tintapatron a legtöbb gyártónál csak külsejében hasonlít az újratöltő-patronra. Régi trükk, hogy feleannyi tinta van benne, mint egy újratöltő-patronban, ám újabban már egy elválasztó-rekeszt is beleépítenek, hogy ne lehessen hatékonyan feltölteni vagy újragyártani.
Ez nemcsak arról szól, hogy a fogyasztó vegyen hamar új patron, hanem arról is, hogy a lehető legkésőbb kerüljön a piacra nagyobb mennyiségben – használható – üres patron. Ha ez megtörtént, akkor ugyanis indul az újragyártás, s az eredeti gyártó profitszerzési lehetősége gyorsan csökken.
Az újragyártók tevékenységét hátráltatják a gyártók azzal is, hogy nagyon sűrűn cserélgetik a modelleket, bár ez sokszor csak egy-egy nagyon apró változtatással jár – például egy pöcköt kicsit odébb helyeznek a patronon.
Ha elég sűrűn váltogatják a modelleket, akkor az újragyártóknak esélyük sincs: mire elég készletet halmoznak fel az egyik típus üres patronjaiból, már új típusú nyomtatókat ad el a cég.
Részben erről szól a visszagyűjtés is, amelynek persze környezetvédelmi haszna is van. De nem mellesleg csökkenti a piacon lévő üres patronok és tonerek számát is.
Farkas chipbőrben
A patronok chipekkel való okosítása is kettős célokat szolgál. Az áramköröket át kell állítani ugyanis ahhoz, hogy ne azt közölje a nyomtatóval, hogy üres, még ha került is bele azóta tinta. A chipet újabban még titkosítják is – volt állítólag olyan gyártó, aki a hidegháborúban használt titkosítással rejtette el a chipet, amit egy év volt az újragyártóknak feltörni.
A chipek által közölt információ ráadásul a fogyasztókat is több vásárlásra biztatja: valójában nem is fogy ki a patron, amikor a chip jelzi, hogy üres, s a fogyasztó máris rohan új patront venni.
Azt is pletykálják, hogy a nyomtató arra van programozva, hogy ha a chip nem gyártói vagy vissza lett állítva, akkor több tintát fogyasszon, ám erre semi bizonyíték.
Az mindenesetre biztos, hogy sok chip ellenőrzi a tinta minőségét, és ha nem találja “megfelelőnek”, akkor többet tisztítja a nyomtatófejet, ami zabálja a tintát.
Saját dugájukba dőltek
A gyártók nem is nagyon tehetnek mást, mint hogy trükköznek. Ugyanis piaci becslések szerint a nyomtatót körülbelül 10 százalékos veszteséggel tudják csak eladni, s az elvárt nyereséget a tintán kell megszerezniük. Ha azt nézzük, hogy az utángyártott modellek árának majdnem a tízszeresét kérik el az eredeti gyártók, akkor az azt jelenti: a tinta árának körülbelül kilenctizede profit.
Szakmai körökben ma már úgy gondolják: hibát követtek el a gyártók, amikor a nyomtatók árát ennyire lenyomták, és a tintán akartak profitot csinálni. Ebből ugyanis elég nehéz visszajönni. Nem egy cég próbálkozott vele, hogy reális áron adjon nyomtatót és reális áron szállítsa mellé a patront, ám a fogyasztók nem értették a modellt, csak egy drága nyomtatót láttak, s nem vették meg.
Így nem maradt a gyártók számára más lehetőség, mint hogy minél hosszabb ideig minél több patront próbáljanak eladni a felhasználóknak, a lehető legtovább magasan tartva az árakat.
Ám a kínai ipar találékonyságának ismeretében ez csak egy ideig-óráig tartható stratégia.
