Az évtized elején hatalmas sikersztori volt Kelet-Európa: országai a rendszerváltás utáni kábulatból magukhoz térve hatalmas tempóban zárták a Nyugat és a Kelet közötti életszínvonalbeli rést. Az EU-ba belépett (vagy épp belépő) 11 rendszerváltó ország (a kutatók Bulgáriát, Csehországot, Észtországot, Horvátországot, Magyarországot, Lengyelországot, Lettországot, Litvániát, Romániát, Szlovákiát és Szlovéniát sorolták ide) és a régi tagok közötti jövedelemkülönbségek az elmúlt 15 év alatt jelentősen csökkentek. Magyarországon is majdnem felével nőtt az egy főre eső jövedelem 1994 és 2010 között, míg Lengyelországban megkétszereződött. Már-már úgy tűnt: pár évtized, és úgy fogunk tudni mi is élni, mint a németek vagy a franciák.
Ám a válság ezt az álmot nagyrészt szertefoszlatta – derül ki a Világbank kutatói által közzétett (ám a banktól független) elemzésből.
Első pár, hátra fuss!
A kutatók a társadalmi és gazdasági mutatókat összesítve úgy látják: a válság alatt a Nyugathoz nem hogy felzárkózott volna a Kelet, hanem épp hogy távolodott. Lettország, Észtország és Magyarország például olyan szinten visszaesett, hogy ismét leszakadóba kerültek a jövedelmek a Nyugathoz képest. A tizenegyek 2005 és 2010 között átlagosan 0,42 százalékponttal csökkentették a jövedelmi szakadékot, ám ez a három ország ellenkező irányba mozdult el: egy nőtt a nyugati átlagjövedelemtől való lemaradás.
Az ötödik elem
Ha megnézzük az egy főre eső GDP-t (ez az életszínvonal mérésére használt legelterjedtebb mutató; ebben az esetben vásárlóerő-értéken mérve), akkor az derül ki: a 11 rendszerváltó országban az életszínvonal kicsit javult a válság alatt is, de még mindig csak a régi tagállamok szintjének 58 százalékán áll.
Nézzünk pár számot. Magyarország 59 százalékon áll, s ezzel az ötödik „legfelzárkózottabb” a tagállamok között. Ám a válság alatt Lengyelországban hatalmasat javult az emberek életszínvonala: 50 százalékról ugrottak fel velünk egy szintre. Nem sokkal járnak előttünk az észtek (62%), a szlovákokat már alig van reményünk behozni (68%), a cseheket már szinte nincs is (73%), és a szlovénekről már eddig is tudni lehetett, hogy majdnem úgy élnek, mint az osztrákok (76%), csak tengerük is van.
Hozzátartozik, hogy a válság azért egy nagy fűnyíró: a szlovének még nálunk is rosszabbul élték meg az elmúlt éveket: az egy főre eső GDP – a térségben gyakorlatilag egyedül – csökkent. Az uniós átlag 83 százalékáról ájult le 76-ra a szlovénok egy főre eső termelése 2008 és 2011 között. És mindezt úgy, hogy közben az állam a bankrendszer kimentése alatt annyira eladósodott, hogy nemrég bejelentették: a csőd szélén áll az ország. Ám a szlovén lakosság legalább valószínűleg nem küzd annyira a lakáshitelekkel, mint mi: fejlettsége dacára a népességének majdnem 80 százaléka olyan körülmények közt él, ami Nyugaton már túlzsúfoltnak számít. (Magyarországon ez a mutató 70 százalék.)
Sosem voltunk pumák
A múltat elnézve Magyarország helyzete már jó ideje nem túl rózsás: 1994 óta a tizenegyek átlagánál rosszabb volt itt a nyugati jövedelmekhez való felzárkózás. Az ő jövedelmükhöz képest kisebbet zuhantunk a rendszerváltás után az átlagnál, ám azóta lassabb a javulás. Ugyanez mondjuk a lengyelekre is igaz, míg Szlovákia és Szlovénia a kezdeti visszaesés után mindig a jól felzárkózók közt voltak. Szóval elég nagy a szórás, hogy kinek mikor ment jól a sora. Ám egyet biztosan ki lehet mondani: a válság alatt csak a szlovákok, a csehek és a lengyelek tudták gyorsítani a felzárkózásukat, mindenki más lassult. A térség átlagos felzárkózási sebessége a válság idején (2008 és 2010 között) szinte nulla: tizenhatod-akkora volt, mint a válság kitörése előtti boldog békeidőkben. „Dióhéjban – fogalmaz az elemzés –, az elmúlt 20 évben sikeres volt a felzárkózás az EU többi részéhez, a pénzügyi krízis rátaposott a fékre.”
Negyven év alatt, talán
De vajon utolérheti-e valaha a keleti blokk a Nyugatot? A kutatók szerint igen, s viszonylag valószínű, hogy ez meg is történik, csak soká. A 144 előrejelzés legnagyobb része szerint húsz év alatt nem sokat változik majd az életszínvonal-szakadék, s még akár nagyobbá is válhat. Sok előrejelzés szerint 2040-2050 környékére a Nyugat és a Kelet életszínvonala kiegyenlítődik.
Nyertesek és vesztesek
S hogy vajon min múlik a felzárkózás? A kutatók szerint teljesen egyértelmű, hogy a humántőke-felhalmozáson. „A tizenegyek közötti jelentős eltérés a felzárkózás tempójában annak tulajdonítható, hogy mennyi humántőkét halmoztak fel” – írják a kutatók. Szerintük a humán erőforrásokba való beruházás még ott is kifizetődő, ahol eleve magas az oktatásban való részvétel – ha nő a kereslet a magasan képzett dolgozók iránt, és a munkaadók bizonyos munkakörökbe nehezen találnak embert. Különösen, mivel az oktatásba való beruházás javíthatja a gazdaság innovációs képességét, ami nagyon fontos lehet.
A régi EU-tagoknál jóval nagyobb a rendszerváltó országokban a termeléshez szükséges eszközök felhalmozása, ami ezekben az országokban a felzárkózáshoz prioritást élvez. Ugyanakkor a krízis rossz hatással volt a tizenegyek innovációs politikájára, pedig ebben eddig is le voltak maradva a régi tagoktól – szögezi le az elemzés. Az innováció hat a termelékenységre, a termelékenység pedig a jövedelmekre, így félő, hogy az innovációs beruházások elmaradása nehezítheti a felzárkózást.
