Gyászos napot zártak e hét hétfőjén a vietnami tőzsdék befektetői. A hetek óta tartó áresés felgyorsult, s közel 4 százalékot veszített a helyi index. A kiugróan nagy ármozgásokat korlátozó 5 százalékos korlát is életbe lépett – ezt ugyan nemrégiben azért vezették be, mert tavaly gyakori volt a napon belüli túlzott drágulás, most viszont több helyi nagy név is ekkora mértékben esett.
Ha van hely ma a világon, ahol hatalmas pénzhegyeken üldögélő alapkezelők pásztázzák a befektetési terepet, mégsem mernek egyetlen vasat sem elkölteni, akkor az Vietnam. Az elmúlt két évben ugyanis olyan értékeltségi szinteket értek el a helyi részvények, ahol már vészesen fogy a vevők száma. A világ legmagasabbra árazott részvénypiacával megáldott ázsiai országban a nagy befektetési alapok mellett a lakosság is beszállt a pénzszerzés könnyűnek ígérkező módjába. A sokat látott befektetők ilyenkor szokták megkongatni a vészharangot, mondván: ha már a városban mindenki a tőzsdéről beszél, akkor közel az emelkedés vége. Márpedig Ho Si Minh város utcáin nem csak beszélnek a részvényekről, hanem adják-veszik is a papírokat – az elmúlt fél évben egyre többen cserélték biciklijüket sportkocsira.
Vietnami kisbefektetõk. Kérdés, a nyakló nélkül részvényt vásárlók túlélik-e a mostani visszaesést, vagy egy életre elmegy a kedvük a tõzsdézéstõl.
Fotó: AFP
A 2006-ban 145 százalékkal emelkedő VN-index az idén március közepéig további közel 40 százalékkal gyarapodott, ez természetesen csúcs volt a 2000 óta működő piac történetében. Azóta viszont már közelíti az esés a 25 százalékot, vagyis erősen fogy a befektetők idei profitja. A szakértők már a múlt év végén mondogatták, hogy ráférne az ázsiai ország részvénypiacára egy kis lehűlés. A papírok döntő többségét a 2007-re várható egy részvényre jutó eredmény több mint 30-szorosán jegyzik, s még az 50-es P/E mutató sem ritka a Ho Si Minh város parkettjén forgó 107 részvény között.
KIVÁRÓ NAGYOK. Az elmúlt hetekben több nagybefektető is úgy nyilatkozott, hogy ilyen értékeltségi szintek mellett nem hajlandó vásárolni, inkább kivár. Úgy tűnik, ezt a helyi kisbefektetők vételei már nem tudták ellensúlyozni. Az elemzők nagyjából 30 százalékban határozták meg az ahhoz szükséges árcsökkenés mértékét, hogy újból vételre ajánlhassák a vietnami részvényeket. Ennél is nagyobb esést valószínűsít viszont az a Marc Faber, aki az 1987-es tőzsdekrach előrejelzésével emelkedett piaci guru státusba. Ő azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy az árfolyamok viszonylag rövid időn belül megfeleződnek.
Vietnamban Ho Si Minh város mellett Hanoiban is működik részvénypiac, a két tőzsde összesített forgalma azonban még az elmúlt év kiugró növekedése ellenére is szerény, harmada-negyede például a Budapesti Értéktőzsde teljesítményének. A legnagyobb pörgés azonban nem a hivatalos börzéken van, hanem a kevésbé átlátható tőzsdén kívüli (OTC) piacon. Itt nem ritka az idei évre várt P/E százszorosán gazdát cserélő részvény sem. Az állapotok kicsit a kilencvenes évek első felében hazánkban is virágzó részvénykereskedelemre hasonlítanak, amikor szatyrok, táskák mélyéről kerültek elő elképesztő nagyságú részvénypakettek a brókercégek újsághasábokon jegyzett árfolyamainak hatására. Persze az árak ilyen elszállása nálunk nem volt jellemző, mivel csak egy-két agyafúrt spekuláns mozgatta ezeket a papírokat, vagyis keresleti oldalról nem volt érezhető olyan nyomás, mint a mára össznépivé vált vietnami részvénykaszinóban.
Az ázsiai országban a kereslet-kínálati viszonyok az interneten alakulnak ki. Chat-programok, közösségi portálok oldalain tájékoztatják egymást az érdeklődők, hogy éppen milyen részvényt adnának-vennének – és persze mennyiért. A legnépszerűbb portál a témában a Sanotc.com, amely már 18 ezer felhasználóval büszkélkedik, s naponta 300-as ütemben bővül a létszáma. Hasonló oldalból pedig még van vagy két tucat. Nem hivatalos becslések félmillióra teszik azon vietnami lakosok számát, akik részt vesznek ebben a játékban. Ez ötször annyi, mint ahány értékpapírszámlát nyitottak helyi magánszemélyek a tőzsdei kereskedéshez.
Azt, hogy a tőzsdén kívüli kereskedés inkább hasonlít szerencsejátékhoz, semmint valós piachoz, a legkülönbözőbb praktikák bevetése is szemlélteti. A szabályozatlanság jótékony homályában például gyakran előfordul, hogy egy befektető megvesz egy adag részvényt, majd 5-10 felhasználónéven bejelentkezve olyan „áldiskurzust” produkál egy-egy internetes portálon, aminek bedőlve a hiszékenyek a kis forgalmú papír árfolyamát napok alatt az egekbe repítik. Amíg a szabályozott tőzsdéken az árfolyam-elmozdulás legnagyobb mértéke napon belül 5 százalék lehet, addig az OTC-piacon két ügyletkötés között a 30 százalékos eltérés sem ritka.
TEAHÁZI KÖTÉS. Több száz olyan, részlegesen privatizált vietnami vállalat részvényeivel folyik a hazardírozás, amelyeknél a cégek dolgozói, menedzserei kaptak papírokat, ők pedig folyamatosan értékesítik azokat. Magát az ügyletet nem komplikálják túl a felek: az adásvétel résztvevői egy teaházban lebeszélik a kötést, majd kicserélik a pénzt és a kinyomtatott papírokat. Ezt követően esetleg még beballagnak a szóban forgó vállalat székházába, s átíratják a részvényeket az új tulajdonos nevére. Persze a vételi szándék kialakulásához vezető „részvényelemzés” is hasonló színvonalú, mint maga az ügyletkötés. Sokszor a vevő által kiszemelt vállalatról csak annyit tud mondani a papír előző gazdája, hogy a nagybátyja sógorának a barátja ott dolgozik, és ő állítja, a cég tuti jól megy. Ez viszont már elegendő információ ahhoz, hogy a vevő megadja az eladó által szabott – jellemzően igen borsos – árat.
Az alapkezelők eközben türelmetlenül várják, hogy a kormány újabb kibocsátásokkal rukkoljon elő, s a tőzsdére terelje az eddig még állami tulajdonban álló vállalatok részvényeit. Ennek révén a ma még mindig elég illikvid piacon bőséges kínálat alakulhat ki. Ez persze felerősítheti a már beindult áresést, de a piacnak az az érdeke, hogy az árak visszatérjenek a reális szintekre, s onnan egy új, megalapozottabb emelkedés induljon. Vietnam kilátásai ugyanis változatlanul igen jók: Délkelet-Ázsia harmadik legnépesebb országát növekedésben csak Kína előzi meg: az előrejelzések szerint 2010-ig legalább évi 8 százalékos GDP-bővülés várható. A hitelminősítő intézetek folyamatosan javítják besorolásaikat az ország adósságaira vonatkozóan, így Vietnam már csak két fokozattal van a befektetési kategória alatt. Sokan arra számítanak, hogy az ország belépése a Kereskedelmi Világszervezetbe újabb és újabb befektetőket, valamint pénzeket vonz az országba, mivel lényegesen egyszerűbbé vált a külföldi brókercégek, illetve alapkezelők belépése a piacra.
Ennek ellenére, a zavarosban halászó kisbefektetők rövid távon gondban vannak. Nem elég, hogy esnek az árak, de a következő hetekben több, a spekulációt megnehezítő hatósági intézkedés is életbe lép. Persze a legtöbb piaci szereplő számára pozitív, hogy a tőzsdén kívüli jelenlegi átláthatatlan kereskedés helyett létrehoznak egy szervezett, kifehérített OTC-platformot, ahol mindenki láthatja az aktuális árat, a papírokat pedig értékpapírszámlára lehet helyezni. A tőzsdei kereskedésben közben az időszakosról átállnak a folyamatos ajánlatpárosításra, vagyis a valós idejű kereskedésre. A legnagyobb kérdés persze az, hogy az ész nélkül részvényt vásárlók túlélik-e a visszaesést, vagy egy életre elmegy a kedvük a tőzsdézéstől, mint ahogyan a magyar kisbefektetők fordítottak hátat – helytelenül – a hazai részvénypiacnak az 1998-as orosz válság után.
