Szeptemberben az Oracle 5,8 milliárd dollárért vette meg a Siebel Systemst – azt a vállalatot, amely 2004 decemberében 115 millió dollár ellenében nyelte le az eDocs nevű szoftvercéget, áprilisában pedig 70 millióért az Eontecet. Noha az 5,8 milliárd is szép összeg, az árat tekintve a Symantec és a Veritas Software összeolvadása a csúcstartó: e tranzakció összértéke 13,5 milliárd dollár volt. Ehhez képest a Sun 4,1 milliárdja, amit márciusban adott a Storage Technologiesért, vagy az Adobe negyedik helyen álló, augusztusi 3,4 milliárdos Macromedia-felvásárlása már szinte hétköznapi ügylet.
CSÓRIÁN SÁNDOR, a Computerworld-Számítástechnika hetilap szakújságírója
szoftvercégek felvásárlási láza azonban az idén is folytatódik, az IBM januárban 865 milliót fizetett a biztosítási szolgáltatásokat támogató szoftvereket fejlesztő Micromuse-ért. Mindent összevéve, az elmúlt másfél évben a szoftveripari felvásárlások és egyesülések összértéke meghaladta a 30 milliárd dollárt. Az okok egyértelműek: a technológia fejlődése az ezredfordulón tapasztalt tempóhoz képest lassul, a felhasználók manapság inkább a már meglévő informatikai infrastruktúrából szeretnének többet kihozni, mintsem hogy újabb rendszerre költsenek. Az említett felvásárlások kivétel nélkül a nagyvállalati rendszerek gyártóit érintették, és ezen a területen legalább 5-6 év a termékek életciklusa. A cégek most nem tehetnek mást, mint előremenekülnek. Ha máshogy nem megy, felvásárlásokkal bővítik az ügyfélbázist, és egyben kiiktatják a versenytársakat.
HÁRMAN MARADNAK? Nem véletlen tehát, hogy Don Tennant, az amerikai Computerworld főszerkesztője az ősszel azt fejtegette, „..eljön majd a nap, amikor három nagy IT óriás lesz a piacon, amelyek addigra magukba olvasztották a versenytársaikat, és alkatrész-szállítói státusba kényszeríttették a piac kisebb szereplőit”. Példaként az autóipart említette, ahol szerinte szintén csak három nagy gyártó (DaimlerChrysler, Ford, GM) maradt a porondon.
Tennant tapintatból nem írta ugyan le, de biztos vagyok benne, hogy úgy véli, az a bizonyos három nagy informatikai cég amerikai lesz. Az informatika termékpalettája sokkal szélesebb az autóiparénál, ezért amennyiben csak három nagy IT cég maradna, az a verseny minimálisra szorításával, szinte teljes kiiktatásával járna. A felhasználók még kiszolgáltatottabbá válnának, hosszabb távon pedig beszűkülne a termékválaszték. Ezt látjuk ma a felhasználói szoftverek piacán. Valamikor a Windows előtt, a PC-hez négy gyártó (Microsoft, IBM, Novell, Digital Research) kínált DOS operációs rendszert. Tizenöt évvel ezelőtt még féltucat nagy szövegszerkesztő program közül választhattunk (Word, WordStar, Wordperfect, AmiPro, XY Writer, Symphony és hasonlók). Ma az iparág konszolidációjának következményeként az átlag felhasználó számára az operációs rendszer terén „választékként” a Windows maradt, mert az asztali Linuxok, bár sokat fejlődtek, még mindig túlságosan nehézkesek.
BÉRMUNKÁSBÓL VERSENYTÁRSAK. Szerencsére Don Tennant téved. Már az autóipart tekintve is téved, elfeledkezve (?) a japán gyártókról, például a Toyotáról, amelynek lehetőségeit ma a Wall Streeten sokkal kedvezőbbnek ítélik a három említett cég kilátásainál. Az amerikai hegemóniára leselkedő „veszély” az informatikában is keletről jön, olyan gyártók képében, mint az Asus, az Acer vagy a Samsung. Vannak közöttük jellegzetesen távol-keleti nagy ipari holdingok (Samsung, LG), amelyeknek a mosógéptől a merevlemezig terjed a termékpalettájuk. Ezek tömegtermelési tapasztalatuk révén az informatikai fogyasztási cikkek piacán ma is erősek, de a jelek szerint az üzleti felhasználású eszközök gyártásába nem vágnak bele.
Tavaly májusban a Cisco Systems azért bontotta fel partneri szerződését a legnagyobb magyar rendszerintegrátorral, a Synergonnal, mert az partneri megállapodást kötött a kínai Huawei Technologies céggel. Az olcsó hálózati eszközöket gyártó Huawei közvetlen versenytársa a Ciscónak, és korábban beismerte, hogy a ma már nem forgalmazott hálózati eszközeiben a Ciscótól lopott szoftvereket is felhasználta. Az amerikai cégek a költségcsökkentés jegyében az elmúlt egy-másfél évben immár a szoftverfejlesztés jelentős részét is külföldre, elsősorban Indiába helyezték ki. Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy biztosra vegyük: 5-10 év múlva a tengerentúli szoftvergyártóknak olyan indiai cégekkel is versenyezniük kell majd, amelyeknek maguk adták az első megbízásokat.
