Ekkora népszerűségre biztosan nem számítottak a feltörekvő piacokon befektető alapok kezelői. Nem is oly rég még csak a legelszántabb fedezeti alapok és más kötélidegzetű befektetők mertek török részvényeket vagy nyomott árú argentin államkötvényeket vásárolni. Ma viszont a feltörekvő piaci értékpapírok magas hozama – no és a hosszú válságmentes időszak – olyan konzervatív befektetőkre is csábítóan hat, akik hagyományosan szinte kizárólag amerikai kincstárjegyekben és blue chip részvényekben utaznak. A változás legbiztosabb jele, hogy immár a nyugdíjalapok is zúdítják a pénzt a feltörekvő piaci alapokba. „E piacok kivételből hirtelen szabállyá váltak” – állapítja meg Chuck McKenzie, a bostoni Oppenheimer Fundshoz tartozó OFI Institutional Asset Management vezérigazgatója.
A brazil tőzsdén. Meddig bírják szusszal?
A hozamokat tekintve nem is csoda, hogy így történt. A Morgan Stanley Capital International (MSCI) feltörekvő piaci indexe sorozatban második esztendeje kétszámjegyű mértékben emelkedik, amire utoljára a kilencvenes évek elején volt példa. A fejlődő gazdaságok értékpapír-piacaira kiterjedő MSCI-index az idén eddig – dollárértékben számolva – 25 százalékkal nőtt, messze felülmúlva mind a fejlett nemzetközi piacok hasonló indikátorának 3,96 százalékos, mind a Standard & Poor’s 500-as amerikai részvényindex 1,59 százalékos javulását. E teljesítmény vonzerejének pedig már sok nyugdíjalap-kezelő sem tud ellenállni. „A nyugdíjalapok jó része súlyfelesleggel küzd” – jegyzi meg Chistopher D. Alderson, aki a baltimore-i székhelyű T. Rowe Price International londoni irodájában a feltörekvő piaci részleget irányítja.
FIGYELMEZTETÉS. A halmozódás aggasztja azokat az intézményi befektetőket, amelyek úgy látják, hogy számos kevésbé fejlett részvénypiacon – így például Brazíliában és Indiában – egy ideje már érik a korrekció. A szkeptikusok a lassan mozgó nyugdíjalapok pénzeinek beáramlását figyelmeztetésnek veszik arra, hogy csökkentsék allokációikat. De hiába magasak az árfolyamok, sok nyugdíjalap-kezelő még így is inkább a feltörekvőket választja, mivel otthon szűkösek a vonzó befektetési lehetőségek. Noha az Egyesült Államokban emelkedik a kamatszint, történelmi mércével mérve továbbra is alacsony, s emiatt a kötvényeken alig lehet nyerni. A fejlett részvénypiacok többnyire még a legjobb esetben is éppen csak kétszámjegyű hozamot ígérnek. Ezzel párhuzamosan egyre nőnek a várható nyugdíjfizetési kötelezettségek, ami részint a mai alacsony hozamú környezetből, részint a demográfiai trendekből adódik.
Mindez együtt komoly fejfájást okoz a nyugdíjalap-kezelőknek, egyben erős késztetést is jelent a számukra, hogy távoli piacokon próbáljanak jobb eredményt elérni. „Megvan a hajlandóság a kockázatvállalásra a hozam kedvéért” – mondja Bill Riegel, a TIAA-CREF nyugdíjalap-kezelő társaság globális portfóliókezelési igazgatója. Ezzel is magyarázható, hogy a nyugdíjalapok és különböző alapítványok teljes eszközállományán belül a feltörekvő piaci befektetések részaránya – a State Streethez tartozó InterSec kutatócég kimutatása szerint – az 1995-ös 9,5 százalékról tavaly 16,2 százalékos rekordra nőtt, volumenben pedig ezer milliárd dollárnál nagyobb összegről van szó.
KRACH NÉLKÜL. A merészség eddig kifizetődött. A múlt évtized második fele igencsak turbulens volt – 1997.: ázsiai pénzügyi válság; 1998.: orosz adósságválság; 1999.: brazil devizakrízis -, ám azóta nem történt nagyobb, a feltörekvő piacokat érintő krach. Sok fejlődő ország reformokat vezetett be a fiskális fegyelem erősítése céljából, növelte a fizetőeszközének védelmét szolgáló valutatartalékát, és javította a vállalatirányítási szabályozást. A nyersanyagok drágulása ugyancsak hozzájárult a volatilitás mérsékléséhez és a részvényárfolyamok tartós emelkedéséhez. „A feltörekvő piacok ma stabilabbak, mint valaha. Így fokozatosan csökken az ismeretlentől való félelem” – állapítja meg Alistair Lowe, a State Street Global Advisors allokációért felelős igazgatója.
Éppen ez tesz azonban idegessé néhány alapkezelőt. A TIAA-CREF Ázsiára koncentráló portfólió menedzserei közül többen elkezdtek kihátrálni a feltörekvő piacokról, ahogyan az amerikai kamatok egyre feljebb kúsztak. Szerintük, ha a gazdasági fundamentumok erősek is, e piacokon az árfolyamok olyan tempóban emelkednek, amit a nyereségek nem igazolnak. Miként Alderson fogalmaz: „Volt egymás után két nagyon jó évünk, magas hozamokkal. De azt hiszem, harmadik ugyanilyen jó évünk már nem lesz.”
