Teljesen felvillanyozódott Aysen Broadfield, amikor úgy másfél éve az amerikai GE Capital felajánlotta neki a GE Consumer Finance nagy-britanniai és íroriszági humán erőforrás részlegének vezetői posztját. Örömét csak egyvalami árnyékolta be: a pénzintézet szóban forgó részlegének központja Leedsben, a Londontól két órányi útra északra fekvő, yorkshire-i városban van. Márpedig tíz évvel korábban Broadfield a szomszédos Bradfordban végezte PhD-tanulmányait, és még azokból az időkből úgy emlékezett, hogy Leeds piszkos, barátságtalan és nyomott hangulatú város. 
Csakhogy ennek a képnek ma már köze sincs a valósághoz. A városban az elmúlt években több mint 9 milliárd dollár értékű ingatlanbefektetés valósult meg, és a külső kerületekben jelenleg is mindenütt daruk magasodnak. Acél- és üvegépületek nőttek ki a földből, bennük újonnan odatelepült cégek irodáival, luxusapartmanokkal, vendéglőkkel és első osztályú üzletekkel. Leedsnek még saját életstílus-magazinja is van, amely a közkedvelt londoni Time Outhoz hasonlít. „Elképesztő átalakulás ment végbe. A város ma sokkal lüktetőbb és kozmopolitább” – lelkesedik Broadfield.
SIKERKAMPÁNY. Hasonló fejlődést lehet tapasztalni Manchesterben, Birminghamben, Liverpoolban és egy sor más, korábban lepusztult brit városban is. Az országos foglalkoztatás rekordszinten van, a többi közt annak köszönhetően, hogy a Tony Blair vezette Munkáspárt 1997-es hatalomra kerülése óta 1,8 millió új munkahely keletkezett, túlnyomórészt a magánszektorban. A világ hét vezető gazdasági nagyhatalma (G7) közül ma Nagy-Britanniában a legalacsonyabb a munkanélküliség: az állástalanok aránya 4,8 százalék, szemben az 5,6 százalékos egyesült államokbeli rátával és az Európai Unió 8 százalékos átlagával. A jövőre esedékes választások előtt a kormány minden alkalmat megragad, hogy reflektorfénybe állítsa a gazdasági sikertörténetet. Gordon Brown pénzügyminiszter a következő pénzügyi év költségvetési tervezetének március 17-i ismertetésekor kijelentette: Nagy-Britannia „több mint 200 éve a leghosszabb tartós gazdasági növekedés periódusát éli”.
A kérdés természetesen az, meddig tart az expanzió, s azon belül is az állásteremtés. Nagy-Britannia csakugyan figyelemre méltó sikereket tud felmutatni, különösen az ország északi felének városaiban, amelyeket súlyosan érintett a feldolgozóipar már-már összeomlásszerű zsugorodása. Leeds képes volt szolgáltatásalapúvá átalakítani gazdaságát, és az elmúlt 20 évben több munkahelyet teremtett, mint Londonon kívül bármely másik brit város. Profitált abból is, hogy a gyengélkedő közszolgáltatások javítása céljából az állam hízókúrába kezdett: az elmúlt 7 évben a közalkalmazottak száma 7 százalékkal, 5,3 millióra bővült.
Ám Leeds legnagyobb büszkesége a robbanásszerűen növekvő pénzügyi szolgáltatási szektor, amely immár 25 százalékkal járul hozzá a helyi össztermékhez. A GE Capital, amelynek telefonos ügyfélszolgálata és a hitelkártya-szolgáltatási részlege Leedsben ma már 3600 embert foglalkoztat teljes munkaidőben, alig két év alatt ezernél több állást létesített, és jelenleg is bővít.
BRIT LECKE. Leeds sikere – miként egész Nagy-Britanniáé – éles ellentétben áll azzal, ahogyan Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban alakulnak a dolgok. Az erős szakszervezetek, a merev munkaerő-piaci szabályozás és a magas foglalkoztatási költségek miatt Németország kevéssé vonzó a külföldi befektetők számára, és ebből is adódóan a munkanélküliségi ráta hosszú ideje makacsul 10 százalék fölött tanyázik. A megoldást kereső német politikusoknak volna mit tanulniuk Nagy-Britanniától. A szigetország kedvező foglalkoztatási helyzete annak az évtizedes gazdaságpolitikának az eredménye, amely a rugalmasságot, az alacsony adókat, a szabályozási önmérsékletet és a piacok nyitottságát állította a középpontba.
Ezen előnyeinek köszönhetően Nagy-Britannia a globális gazdasági lassulás közepette is meg tudta őrizni a lendületét. Míg amerikai közgazdászok azon keseregnek, hogy a gazdaság erősödésével nem jár együtt a foglalkoztatás növekedése, a kontinentális Európában pedig sokan már egyáltalán nem is hisznek a tényleges fellendülésben, addig Nagy-Britanniában egyszerre nő a gazdaság és a foglalkoztatás. Tavaly a GDP 2,3 százalékkal bővült (szemben az eurózóna mindössze 0,4 százalékos tempójával), és közgazdászok erre az évre 3 százaléknál is magasabb rátát várnak. Az utóbbi négy esztendőben a brit GDP átlagosan 2,5 százalékkal nőtt, ez több mint kétszerese az európai ütemnek, és még az Egyesült Államok teljesítményénél is jobb. Nem mellékesen az 1,3 százalékos szigetországi infláció az egyik legalacsonyabb az EU-ban. 
A piszkos és barátságtalan Leedsből mára pezsgő város lett.
Ráadásul, ahogyan a pénzpiacok újra életre kelnek, a londoni Cityben is beindult a munkaerő-felvételi gépezet. A múlt év végén a City 311 ezer embert foglalkoztatott a pénzügyi szolgáltató szektorban, és a Centre for Economic & Business Research (CEBR) tanácsadó cég prognózisa szerint három év alatt további 24 ezer állás létesül. 2001-ben és 2002-ben a City pénzintézetei megváltak ugyan 15 ezer embertől, de eközben új pénzügyi állások is keletkeztek, miután a vaskos végkielégítésekkel elbocsátott bankárok és brókerek saját vállalkozásokat alapítottak.
Ez még nem minden. A rekordszintű foglalkoztatás hatására a brit fogyasztók folyamatos vásárlási lázban égnek, ami viszont tovább erősíti az állásteremtést a kiskereskedelemben és az építőiparban. Az ország legnagyobb szupermarket-hálózata, a Tesco csak tavaly 9 ezer embert vett fel teljes állásba. S bár az ingatlanárak minden régióban meredeken emelkednek, a példátlanul alacsony kamatok így is ösztönzőleg hatnak a lakásvásárlásra.
Mi ronthatná el ezt a szép összképet, avagy mi akadályozhatná meg gazdasági szempontból azt, hogy a Labour hatalmon maradjon? Egyes közgazdászok szerint az immár „fehérizzásban” lévő lakóingatlan-piac komoly kockázatot hordoz. Fennáll ugyanis a veszély, hogy ha a Bank of England hirtelen drasztikusan felemeli a kamatokat, a piac összezuhan, és vele együtt visszaesnek a lakossági kiadások is. Mindazonáltal a legtöbb közgazdász arra számít, hogy a kamatok csak fokozatosan nőnek majd.
Nagyobb fenyegetést jelent Nagy-Britannia hoszszú távú versenyképességére az alacsony termelékenység. A McKinsey tanulmánya szerint az évi 1,5 százalékos termelékenység-növekedés nemcsak az amerikai, de a német és a francia rátánál is gyengébb. Közgazdászok abban jelölik meg a baj okát, hogy éveken át a kelleténél kevesebb technológiai és kutatás-fejlesztési befektetés valósult meg, mely trendet a Labour – Tony Blair kormányfő ígérete szerint – most igyekszik megfordítani. „Nagy-Britanniában a cégek új munkaerőt vesznek fel, hogy lépést tartsanak a kereslet erősödésével, az Egyesült Államokban viszont a termelékenység javításával érik el ugyanezt” – foglalja össze a különbséget Alan Castle, az amerikai Lehman Brothers befektetési bank londoni közgazdásza.
Az éremnek azonban két oldala van. Ha a brit vállalatok elkezdik fokozni termelékenységüket, az a munkahelyteremtés leállásához vezethet. Ezzel párhuzamosan az állások külföldre telepítése is ronthatja a foglalkoztatási helyzetet. Az Egyesült Államokban már dúló outsourcing-hullám az utóbbi időben Nagy-Britanniát is elérte. A közelmúltban több vezető bank, köztük a HSBC Holdings és a Lloyds TSB Group, valamint az Aviva biztosító is kiváltotta a brit szakszervezetek tiltakozását annak bejelentésével, hogy több ezer, alacsony képzettséget igénylő telefonos ügyfélszolgálati állást telepít át az olcsó munkaerőt kínáló Ázsiába, azon belül is mindenekelőtt Indiába.
NINCS OK PÁNIKRA. A CEBR úgy számol, hogy az outsourcing miatt akár félmillió ügyfélszolgálati munkahely is megszűnhet, igaz, valószínűnek tartja, hogy az elbocsátottak jelentős része talál magának új állást. Ráadásul az ügyfélszolgálatok nincsenek is mind veszélyben. A GE-nek például az adószabályozás következtében mindenképpen Nagy-Britanniában kell tartania egyik legnagyobb ilyen részlegét – árulja el Broadfield, hozzátéve azt is, hogy itt sokkal könnyebb ideiglenes munkaerőt találni, mint az alacsony költségű ázsiai országokban. A Blair-kormány is eltúlzottnak ítéli az outsourcinggal kapcsolatos félelmeket, egyúttal arra is hivatkozik, hogy bár nagy számú feldolgozóipari állás települt át Kínába, az oda irányuló brit export szintén fellendült, ezáltal új munkahelyek keletkeztek a megszűnő régiek helyett.
