Elnapolt forradalom

Egy informatikus, aki nagy rajongója az amerikai autóknak, különösen a régebbi típusoknak, azt hitte, az internet megoldja majd alkatrész-problémáját. E több évtizedes járgányokhoz ugyanis még egy egyszerű alkatrészt sem könnyű beszerezni. Maradt tehát a világháló, ahol pár perces keresgélés után már rá is lelt az áhított darabra, még-hozzá potom áron. A neheze azonban csak ezután következett: bankkártyáját a rendszer nem fogadta el. Több meddő próbál-kozás után sikerült egy jó ismerős megfelelő kártyájával megejteni a fizetést (amelynek jutaléka mindjárt meg is duplázta a kiválasztott cikk árát), ám a kissé terjedelmes alkatrész postázása újabb nem várt több tízezer forintos költségbe, s többhetes vámeljárásba torkollott volna. Ezen a ponton azonban hősünk megelégelte a 10 dolláros alkatrészért folytatott, egy teljes munkanapját felemésztő küzdelmet. Megtette azt a lépést, amit – elmondása szerint – már a legelején meg kellett volna tennie: felhívott egy ismerős alkatrész-kereskedőt, aki segített a hazaszállításban.

ELADÓI KOCKÁZAT. A történet nem általános, s az internetes kiskereskedelem számos területen lassan Magyarországon is kinövi gyermekbetegségeit. Az internet-láz idején közszájon forgó “e-kereskedelmi forradalom” azonban Amerikában és az Európai Unióban is legfeljebb csak részlegesen valósult meg, keletebbre pedig – legalább is egyelőre – megmaradt egy roppant szűk körben. “A tengerentúlon a teljes kiskereskedelmi forgalom 2-3 százalékát bonyolítják le a neten, nálunk viszont 0,1 százalékát sem teszi ki a kiskereskedelmi forgalomnak az internetes értékesítés” – állítja Szabó László, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy 2002-ben (a GKI, a Westel és a Sun közös kutatása szerint) 4,5 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le a honi internetes áruházak, az idén pedig becslése szerint 6 milliárd forint körül alakul ez az érték. A tavalyi növekedés 40 százalékos volt, az idei pedig legalább 30 százalékos lesz.

“Egyfelől a bázis rendkívül alacsony, másfelől az internet mint eladási csatorna változatlanul marginális szerepet tölt be a termékértékesítésben” – ismeri el Pethő Gábor, a számos netes áruházat fejlesztő Web Services Kft. értékesítésért felelős vezetője. Ez azonban nem csupán a vásárlást alaposan megfontoló, a terméket kézbe venni, boltban szemrevételezni szerető hazai vásárlók számlájára írható. Úgy látja, hogy az e-kereskedelem hazai törvényi szabályozása két alapvető dologgal, mégpedig egyfelől e vásárlási csatorna ösztönző rendszerével, másfelől valamilyen minősítő szisztémával adós maradt. Az ily módon értékesítő vállalkozásoknak nemhogy támogatás, vagy kedvezmény nem jár, hanem a fizetési szabályok is kedvezőtlenül alakulnak számukra. A bankok például online fizetés esetén sokszor a vásárló későbbi jóváhagyásához kötik az áru értékének internetes kereskedőhöz utalását. Ezért, Pethő Gábor szerint, miközben minduntalan a vásárlók biztonsági aggályairól hallani, addig a valóságban inkább az értékesítő van kitéve annak, hogy rosszhiszemű vásárlót “ajándékoz meg” nagyobb értékű áruval.

BIZALMATLANSÁG. A hazai internetes értékesítési piac legfontosabb problémája a rettenetesen szűk vásárlóréteg és a szerény kereslet. A felmérések szerint az ország összlakosságának alig 20 százaléka (a felnőtt lakosság 22-24 százaléka) jut hozzá az internethez. Szabó László becslése szerint e csoportból 140-150 ezer fő vásárolt, vagy bonyolított már le tranzakciót a neten. A néhány százalékos arány nőhet ugyan, de áttörésre nem számítanak a szakértők. Szabó László a kisebb hazai vásárlóerőből fakadó bizalmatlanságot, illetve a megalapozottabb vásárlói döntések igényét említi az első helyen, hiszen a “magyarok jobban megnézik, mire adják ki a pénzüket”. E vizsgálódás lehetősége azonban nem sajátja az internetes beszerzésnek. Így fordulhat elő, hogy például egy televízió megvásárlásakor át kell alakítani a szobabútort, hogy beférjen az új szerzemény – ami “az internetes fotón nem is tűnt olyan nagynak”.

Mivel a könyvek, CD-k, vagy a számítógép-alkatrészek többsége esetén nincsen szükség a mustrára, így nem csoda, hogy ezek az e-kiskereskedelem slágertermékei. Szabó László szerint a tengerentúlon ezek közül némelyik termékcsoport internetes eladásai már mintegy tizedét adják az összforgalomnak.

EGYSZERRE EGYET. Mindent összevetve, Szabó szerint csak akkor van hosszabb távú fejlődésre esélye az internetes kiskereske-delemnek, ha képes vonzó alter-natívát nyújtatni. Ez pedig lényegé-ben egy dolgot jelent: kedvezményes árakat, amelyekért a bizalmatlan, vagy az idegenkedő vásárlóknak is érdemes megpróbálni a megrendelés e formáját.

Jelenleg azonban kissé másfelé halad a piac. Mint Pethő Gábor mondja, a nagyobb magyar internetes értékesítő cégek elsősor-ban a meglévő vásárlók megtartására, illetve e vevőkör további ösztönzésére irányulnak.

Erre szolgálnak a különféle törzsvásárlói akciók, kedvezmények. “Egy bolt ma vagy nagy választékot, vagy kedvező árakat ké-pes nyújtani; egyszerre a kettőt még nem sikerült elérni Ma-gyarországon” – véli Pethő. A Fotexnet például lenyűgöző vá-lasztékot és akciókat is hirdet, árfekvése azonban legfeljebb egy-egy akciós termék esetén alacsonyabb a konkurens üzletek kínálatánál. Bár a Fotexnet mögött a Kerevill jól bejáratott meg-rendelés-felvételi, elosztási és szállítási szolgáltatása áll, ami kulcskérdés lehet, a nagy szervezet egyúttal kevésbé rugalmas. A kisebb kihívók, jellemzően a néhány millió forintból életre hívott cégek viszont képtelenek hatalmas választékot tartani, így árelőnyük elvész, a néhány milliós forgalom pedig nem teszi rentábilissá egy “olcsó bérű” e-bolt üzemeltetését sem.