Gazdaság

Bertelsmann-tulajdonban a Napster – A trónfosztott

Mélyen a tervezett vételár alatt került a Bertelsmann birtokába a zenei fájlmegosztás úttörőjeként elhíresült Napster.

Hosszas tárgyalás eredményeképpen 16 millió dollár helyett 8 millióért kelt el az internet egykori sztárvállalata, amely milliók számára tette lehetővé zenei állományaik ingyenes csereberéjét. Az 1999 májusában Shawn Fanning által alapított cég több mint két évig bosszantotta a lemezkiadókat, illetve nyűgözte le a felhasználóit.

Bertelsmann-tulajdonban a Napster  – A trónfosztott 1A program a daliás időkben ugyanis attól működött, hogy a felhasználó megosztotta mp3 formátumú zenei állományait minden internethasználóval, ugyanakkor könnyedén megtalálhatta és letölthette a többi internetező zenéit, amelyeket egyébként csak drága pénzen vásárolhatott volna meg. A jogdíjbevételeik csökkenésétől tartó lemezkiadók koncentrált támadást indítottak a virágkorában 80 millió felhasználóval büszkélkedő Napster ellen. A sarokba szorított cég szolgáltatása szép lassan leépült, mivel rákényszerült a szelektálásra. Először csak a megasztárok dalainak kiszűrése és letiltása kedvetlenítette el a fájlcserélő program segítségével gyorsan gyarapodó zenegyűjtőket, majd amikor egyre több előadó került tiltólistára, a felhasználók megkezdték a süllyedő hajó elhagyását.

Ekkor “mentőötlete” támadt néhány ügyes számítástechnikusnak, s létrehoztak egy programot, amelyet a felhasználók feltéve gépeikre könnyedén megkerülték a Napster szűrését. Ezáltal ugyan többszörösére nőtt az elérhető fájlok száma, ám időközben a 80 milliós tömeg egy része “átigazolt” a tucatszám felbukkanó, hasonló elven működő, ingyenes, kisebb felhasználótáborral rendelkező, és ezért kevésbé üldözött fájlmegosztókra.

Még a folyamat kezdetén vetett szemet a Napsterre a Bertelsmann. A német médiamulti annak ellenére mutatott érdeklődést a fájlcserélő cég iránt, hogy – a BMG tulajdonosaként – maga is óriási bevételkiesést szenvedett el a “kalózcég” tevékenysége miatt. A látszólagos ellentmondást az oldja fel, hogy a Bertelsmann-nál pontosan tudták, a fájlcserebere a jövőben tovább fog élni. A Napsterbe 85 millió dollárt invesztáló Bertelsmann olyan új előfizetői rendszer kifejlesztésén gondolkozott, amely lehetővé teszi a felhasználók számára a szerzői jogvédett hanganyagok letöltését, ezért 16 millió dolláros ajánlatot tett a cég maradék részvényeire. Az időközben százmilliós nagyságrendű adósságot felhalmozó Napster vezérigazgatója, Konrad Hilbers elégedetlen volt a Bertelsmann ajánlatával, elsősorban azért, mert a németek nem tudták garantálni a lemezkiadókkal folytatott perek békés lezárását.

Bertelsmann-tulajdonban a Napster  – A trónfosztott 2Cég közeli információk szerint a Bertelsmann végül hajlandó volt belemenni abba, hogy új tulajdonosként maga folytassa le a már megkezdett pereket, ám így a vételár a felére apadt. A jogi csatározásokban kifárasztott Napster nemigen látott esélyt arra, hogy tőkeerősebb befektetőt talál, így rábólintott az ajánlatra. Joel Klein, a Bertelsmann egyik vezetője a szerződés megkötése után nemcsak abbéli örömét fejezte ki, hogy áron alul került hozzá egy legenda, de sikerként könyvelte el, hogy a Napster-hajót elhagyni készülő Hilbertset és Fanninget is maradásra bírta. Bár a Bertelsmann láthatóan elégedett önmagával, igazából csak akkor kerülhet ki győztesen ebből az adásvételből, ha fizetős szolgáltatásként sikerrel üzemelteti majd a Napstert. A hazai Mp3portal.hu szakértője szerint azonban ennek kicsi a valószínűsége, lévén, hogy Napster elgyengülése idején számos olyan második generációs, az eredetihez hasonló ingyenes szolgáltatást indítottak be, amelyek fejlettebb technológiájuk révén nemcsak zenék, hanem képek, videók és programfájlok cseréjét is lehetővé teszik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik