Másfél évig küzdött az OTP Bank Rt. egyik ügyfele a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (PSZÁF), mire az a múlt év végén 1 millió forint pénzbírságot rótt ki a bankra, amiért a pénzintézet megsértette az értékpapírtörvény által előírt ügyfél-tájékoztatási kötelezettséget. Ez a PSZÁF-döntés azonban csak csekély elégtételként szolgálhat számára, hiszen az eredeti történetnek, a több mint három évvel ezelőtti állampapírügyletek körüli kálváriának végül ő lett a vesztese.
A perhez vezető konfliktust az váltotta ki, hogy az OTP 1998. november 26. és 1999. március 19. között összesen 13 alkalommal változó kamatozású 2003/H jelű államkötvényeket vásárolt ügyfelétől, ám a bank utólag úgy találta, hogy – saját kamatszámítási rendszerének hiányossága miatt – összesen 127 millió forinttal többet fizetett a papírokért, mint az reális lett volna. Ez úgy fordulhatott elő, hogy az OTP a kötvényre vonatkozó napi vételárat az adásvételt lebonyolító fiókjaiban elhelyezett árfolyamlistákon mintegy fél éven keresztül hibásan tette közzé, azaz tévesen tájékoztatta ügyfeleit.
ÉRTÉKARÁNYTALANSÁG? A bank a téves adatközlés észlelését követően “hibás kamatszámítás miatt” a többletként kifizetett összeg visszafizetésére szólította fel a szóban forgó ügyfelet, aki azonban nem fizetett. A pénzintézet ezért “tévedés és feltűnően nagy értékkülönbözetre” hivatkozva pert indított a pénz visszaszerzésére, s azt a két évig tartó bírósági procedúra végén meg is nyerte. Az ítélet szerint az ügyfélnek nemcsak a 127 millió forintot, hanem a polgári törvénykönyv előírásai szerint az összeg évi 20 százalékos kamatát, valamint perköltséget is meg kellett fizetnie (ez információink szerint mintegy 5 millió forint volt).
“Tiszteletben tartom a bíróság döntését, ezért az általa megállapított összeget átutaltam az OTP-nek, ennek ellenére nem értek egyet az ítélettel, ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be” – nyilatkozta a Figyelőnek a nyilvánosság előtt személyét felfedni nem kívánó ügyfél. A bank arra hivatkozott az eljárás során, hogy tévedett, mivel “nem helyes kamatot állapított meg”. Az ügyfél szerint azonban csak az OTP által közölt árfolyamlistán szerepelt a vitatott kamat, az ugyancsak az OTP által készített szerződés pedig csak a forintösszegben megadott vételárat tartalmazta, tehát a szerződés alapján semmiféle kamatra nem hivatkozhat a bank. A Legfelsőbb Bíróság ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy “a nyilvánosan közzétett árfolyamlista képezi a szerződés alapját”, és megállapította a tévedést. A “feltűnő értékaránytalanság” a Legfelsőbb Bíróság szerint pedig azért állja meg a helyét, mivel “a piaci árfolyamok többsége egymástól 2-4 százalékban eltérő ársávban helyezkednek el”, ebben az esetben viszont a Magyar Államkincstár ajánlattételéhez képest 11,5 százalékkal magasabb volt az OTP vételára.
Az ügyfél érdekesnek találja, hogy az ítéletben nem szerepel, milyen mértékű eltérés nem minősülne még feltűnően aránytalannak; ez a mérték ugyanis az általános bírói gyakorlatban eddig 30 százalék volt. Szerinte egyébként sem az ügyfelek feladata, hogy eldöntsék, egy bank által alkalmazott ár reális-e vagy sem. “Az ár a kereslet-kínálat függvénye, éppen ezért egy boltban sem firtatja senki, hogy miért kerül valami többe vagy kevesebbe mint másutt” – hangzik az érvelés. Ezt az okfejtést viszont az OTP egyik magát megnevezni nem kívánó munkatársa úgy kommentálta, hogy “egy boltban viszont a tisztességes vásárlók szólnak a pénztárosnak, ha az több visszajárót ad a kelleténél. Ráadásul – teszi hozzá a banktisztviselő – a sorozatban kötött 13 ügylet alátámasztja azt, hogy az ügyfél nem viselkedett etikusan és tudatosan kihasználta a bank tévedését.
Állampapír-piaci szakértők véleménye szerint bevett gyakorlat, hogy a piacot jól ismerő befektetők egy része kifejezetten vadászik a különböző okokból “félreárazott” papírokra. Az OTP-nél történt eset sem egyedi. Olyannyira, hogy a kérdéses időpontban maga az OTP Alapkezelő is hasonló sportot űzött: az OTP Optima Befektetési Alap 1999. évre vonatkozó éves jelentéséből ugyanis az derül ki, hogy az alapkezelő többek között “a félreárazott piaci instrumentumok felkutatásával, (…) időszakos piaci zavarok kihasználásával (…) törekedett magas hozam elérésére.”
SZERENCSE. Tévedni mindazonáltal mindenki tévedhet, azonban tanulságos, hogy a bank fél éven keresztül nem vette észre a hibát, végül – több vidéki jelzés után – az Államadósság Kezelő Központ felhívása nyomán lépett. Arra ugyan az OTP-nél nem kívántak válaszolni, hogy hány ügyfelet érint az eset, milyen nagyságú összeget vihettek haza annak idején pluszban az ügyfelek, valamint hány per volt, illetve van folyamatban a nem-fizetők ellen, az állampapírpiacot jól ismerők szerint azonban nem sokan élhettek a lehetőséggel, mivel ezt a papírt leginkább a jellemzően nem bankfiókokban kereskedő intézményi szereplők vásárolják. Mindenesetre a hatás kedvéért az OTP a per során még azzal is bizonygatta igazát, hogy “amennyiben befektetők tömegei éltek volna ezzel a lehetőséggel, akkor (…) csődbe jutott volna a bank”. Kizárt, hogy ez előfordulhatott volna, ám annyi biztos, azzal szerencséje volt az OTP-nek, hogy ez a történet a 2003/H-val és nem egy népszerűbb papírral fordult elő – kommentálta az esetet a Figyelőnek egy magát megnevezni nem kívánó, az állampapírpiacot jól ismerő szakember. Ráadásul a változó kamatozású kötvények – az ilyen típusú értékpapíroknál a felhalmozott kamat függ az utolsó kamatfizetés nagyságától, illetve attól, hogy egy évben hányszor fizet a papír – csak az éles szeműek számára összehasonlíthatók egymással.
ÚJRATÁRGYALÁS. Éppen erre hívta fel a figyelmet a Baranya Megyei Bíróság egy másik, de szintén az OTP-vel és a 2003/H-val összefüggő esetben – derül ki a Bírósági Döntések Tárának tavaly áprilisi számából. Ottani ügyfelének 1999 áprilisában a kötvény megvásárlásakor a felhalmozott kamat mértékét úgy számolta ki a bank, mintha éves bruttó kamatot kalkulált volna, így 16,34 százalékot írt jóvá a tényleges 1,97 százalék helyett, ami 1,5 millió forint többletet jelentett az ügyfélnek. A fenti esethez hasonlóan az ügyfél nem fizetett, a bank pedig perelt. Az illetékes másodfokú bíróság indoklása szerint “az ügyfél részéről nem volt elvárható, hogy a bank tévedését felismerje”, ennek ellenére úgy ítélte meg, hogy “nagy terjedelmű bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges”, és újratárgyalják az ügyet.
A hibás adatközlést a bank a bírósági eljárás során azzal magyarázta, hogy saját ügyintézője rossz adatot vitt be a rendszerbe. Az ügyet közelről ismerő másik informátorunk szerint viszont egy központi szoftverhiba okozta a tévedést, az árfolyamlistákban közölt vételárat ugyanis az OTP számítógépes rendszere központilag számította ki és határozta meg az adásvételt közvetlenül lebonyolító összes fiók számára.
EMBERI MULASZTÁS? Az OTP Bank egyébként egy solymári társaság, a Finit-2 Kft. által továbbfejlesztett számítógépes informatikai rendszert használja az értékpapírokkal kapcsolatos feladatok ellátásához. A Pest Megyei Cégbíróság adatai szerint a cég 1997 őszén alakult 1 millió forint törzstőkével, egyik ügyvezetője Hegedűs András, aki egyben az OTP informatikai ügyvezetője is. A szoftverhibára utal az is, hogy perirat szerint a bank képviselője elismerte: a banknak nemcsak a 2003/H, hanem a 2003/F jelű – ugyancsak változó kamatozású – kötvény felhalmozott kamatának kiszámításával is gondja volt. Mindazonáltal a felügyelet, mivel bejelentés csak a 2003/H jelű papírt érintette, csupán erről állapíthatta meg, hogy a bank “adatfeldolgozási és nyilvántartási rendje nem volt maradéktalanul alkalmas a papír kamatainak megbízható, naprakész és az irányadó – a Magyar Államkincstár számításaira alapozott – értékszámítással történő összehasonlíthatóságot is biztosító nyilvántartásra.”
Az OTP ma már – igaz, más ok miatt – nem ezt a rendszert használja az államkötvények árának kalkulálásához.
