Vastag szerver, vékony kliens – A nagyokos és a butácskák

Az informatika fejlődése alátámasztja a marxista dialektikának azt a tételét, miszerint a történelem egy magasabb szinten ismétli önmagát.#<# Kezdetben, a nagygépes (mainframe) rendszerek idején minden elindított műveletet a háttérben lévő számítógép végzett el. Ezt a korszakot felváltotta először az úgynevezett mini gépek világa, majd az alapvetően kliens-szerver alapú és máig is igen elterjedt PC-s világ, ahol a háttérben futó bonyolult alkalmazások a szerveren vannak. A számítógép, amely előtt a felhasználó ül, személyre van szabva (ezért személyi számítógép), s ez végzi az egyszerűbb műveleteket. Bizonyos alkalmazások csak az egyik munkatárs gépén vannak, mások pedig a másikén. A hálózat fejlődése azonban létrehozott egy új architektúrát: a vastag szerver-vékony kliens megoldást, amely tulajdonképpen visszatérés a régi a modellre, persze a tudás magasabb szintjén. A felhasználó itt is egy “buta” terminál előtt ül, amely csak megjeleníti mindazokat a műveleteket, amit a háttérben lévő erős és okos gép (szerver) végez. Minden információt ez a háttérgép tárol, ezért szoftverfrissítésnél csak ezen kell a programot kicserélni, programhiba esetén pedig csak ehhez kell nyúlni. A vékony kliens megoldást ott érdemes alkalmazni, ahol a biztonsági, a vírusvédelmi vagy más, a munkavégzést hátráltató eszközök kikapcsolása fontos. Ilyenek például a repülőgép-helyfoglalási rendszerek, a banki alkalmazások, az államigazgatás bizonyos területei, a call-centerek és az ügyfélkapcsolati központok, vagy a könyvtárak, iskolák, ahol egy klienshez eltérő időben több tíz vagy száz felhasználó is leülhet.

A rendszer működését a hálózat és a szerver garantálják, ezért a kiépítésnek rendkívül körültekintőnek kell lennie. A rendszer felállításának költsége általában magasabb, mint egy hagyományos PC-s környezet kiépítésének költsége, viszont fenntartása, és így több évre vetített költsége jóval kisebb. A neves amerikai elemző cég, a Gartner Group becslése szerint az idén 30-40 százalékkal nő a vékony kliens gépek száma, s ezeknek 80 százaléka olyan átalakított PC-ből kerül ki, amelyből egyszerűen csak kiszedik a különböző mozgó perifériákat (floppy-, illetve CD-meghajtó) és a szerveren lecserélik a rajta futó operációs rendszert (a szükséges bővítéseket és erősítéseket követően). Az igazi vékony kliensekben egyáltalán nincsenek úgynevezett mozgó alkatrészek, sőt a mai ergonómiai elvárásoknak is megfelelnek, hiszen még hűtőventilátort sem tartalmaznak, mellyel a nagy irodákban fellépő zajszint is jelentősen mérséklődik. A vékony kliens terjedésének egyik oka, hogy a cégek nem akarnak áttérni az új szoftververziókra, például a Office XP-re, mert igen költséges, inkább vékony kliens alapú rendszereket hoznak létre, megerősítik a szervert, és új szoftvert installálnak rá. Magyarországon egyelőre csak elterjedőben van ez az architektúra. Használja a Mol Rt., a Vivendi (a tudakozó szolgáltatásnál), egy-két bíróság, oktatási intézmény. Nem csak nálunk, hanem a világ fejlettebb országaiban is gyakran tapasztalható ellenállás a rendszerrel szemben, jórészt a technológia újszerűsége miatt. A felhasználók attól félnek, hogy elveszítik azt a lehetőséget, hogy gépükre mindenféle “jópofa” dolgot tegyenek fel. A Compaq Magyarország tavaly körülbelül öt-hatszáz darab vékony klienst adott el, az idén pedig eddig három-négyszázat. Pozsony Balázs termékmenedzser szerint azok, akik egyszer elkötelezik magukat az újfajta környezet mellett, általában nagyon megszeretik. A Compaqnak az EVO sorozat T20-as darabja a vékony kliens, de hasonló jellegű az ennél népszerűbb és ismertebb iPaq is, amely egyszerű felépítésével, kis helyigényével átmenetet képez a vékony kliens és a PC között.

A Fővárosi Bíróságon már a vastag szerver-vékony kliens architektúrát használják, mégpedig a Sun megoldását, amelyben maga a terminált a nagyon praktikus Sun Ray készülék adja. Ennek több változata létezik: van amelyik különálló, monitorhoz csatlakoztatható gép, és van amelyik egy monitorba van beépítve.

Sajátossága, hogy tartalmaz egy smart-card olvasót, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó bármelyik gép elé ülve, a rendszerhez járó kártyáját bedugva ugyanazt a felületet lássa, mint legutóbbi munkavégzésekor, s ezzel ráadásul a biztonságot is garantálja.

Új generációs csipek – Nanocsöves kísérletek

Szén alapú számítógépes áramköröket állítottak elő az IBM tudósai. Az úgynevezett nanocsövekből készített tranzisztorokból tízezerszer annyi fér el egységnyi processzorfelületen, mint azokból, amelyek hagyományos szilíciumból készülnek. Noha a processzorok teljesítménye eddig is évente megduplázódott, méretük pedig folyamatosan csökkent, a jelenlegi szilícium-technológiával 10-15 éven belül elérnék azt a fizikai korlátot, aminél nem lehetnek sem kisebbek, sem gyorsabbak. A most felhasznált szén nanocső vastagsága egy átlagos hajszál század-ezred része. Nevét a nanométerről, a méter egy milliárdod részéről kapta. Az IBM által kidolgozott tranzisztor csak a hagyományos kettes számrendszerbeli “nyelvet beszéli” (tehát csak a 0 és az 1 értékeket ismeri), de a tudósok már olyan megoldáson dolgoznak, amelyekbe a logikai “vagy” illetve “és” is beépíthető. (Véges számú állítás között “és” kapcsolat van akkor, ha mindegyik igaz, “vagy” kapcsolat pedig abban az esetben, ha legalább az egyik igaz.) Hogy az új típusú gépek mikor kerülhetnek forgalomba, arról nem nyilatkoznak a kutatók.