Nyár óta – 2009-et írunk – két árammérőnk van, az egyik a “be”, a másik a “ki” feliratot viseli. Az idő nagy részében az első pörög. Ám az áramfelhasználási csúcsok idején, amikor emelt áron kapjuk az energiahordozót, bekapcsol a pincénkben a mi kis saját generátorunk. Teljesítménye elegendő a ház összes berendezésének működtetéséhez, sőt némi felesleg is képződik, s azt mi adjuk el az áramszolgáltatónknak. Imádom hallgatni az alternatív árammérőnk zümmögését!
Jókora változás állt be e téren is a XX. századhoz képest, amikor az egyedi áramfejlesztők ritkaságszámba mentek, városi ember jobbára csak kempingezéskor találkozott ilyenekkel. Most bezzeg mindenütt ezeket látni, s még mindig úgy szaporodnak, mint a macskák. Persze továbbra is vannak nagy központi erőművek, (ahogyan a milliárdnyi személyi komputer mellé szükség van a nagy kapacitású szerverekre.) Jellemzővé azonban az áramelosztás helyett az áramfejlesztés elosztása vált, a termelés ily módon közelebb kerül a felhasználáshoz. Az erőműveknél ennek köszönhetően nincs szükség a környezetre veszélyes atomreaktorokra és széntüzelésű kazánokra, az utakat pedig nem kell folyton felbontani a kábelek cseréje végett.
Nézzék csak ezt az aranyos bébit: ez egy mikroturbina. Ez itt speciel földgázzal üzemel – ez az energiahordozó nálunk, Amerikában, még mindig elég olcsó -, de vannak pálmaolajat, vagy (például trágyából erjesztett) biogázt hasznosító típusok, s már kapható – igaz, drágán – a legújabb változat, a hidrogént oxigénnel vízzé egyesítő üzemanyagcellás generátor. A mi első házi áramfejlesztőnk benzines volt, s a hibrid üzemeltetésű autónk motorterében volt elhelyezve. Ha áramkimaradás volt, akkor az autóra lehetett rákötni a világítást és a hűtőszekrényeket. Ez ma már elég kezdetleges megoldásnak látszik, miként volt egy laptopom is, amely szükség esetén a … … … . révén töltötte fel magát.
A jelenlegi házi erőművecskénk automatikusan működésbe lép, ha áramkimaradás van, illetve, ha a szolgáltató díjszabása szerinti magasabb sávba csúsznánk át. Úgynevezett marginális ár szerinti szerződésünk van ugyanis a szolgáltatóval, ezért általában igen olcsó központi áramot vételezhetünk, viszont bizonyos csúcsidőszakokban – például a legforróbb nyári napokon – a díj az egekig szökik, illetve szökne, ha olyankor nem a saját áramunkat használnánk. Emlékezzünk: korábban az volt a rendszer, hogy túlterhelés esetén a szolgáltató távirányítással lekapcsolta a légkondicionálónkat néhány órára, s ennek fejében még csak kedvezményt sem adott. Ma viszont a házi generátorunkat kapcsolhatja be a távolból, s annak teljesítményével egészítheti ki szüksége szerint a sajátját.
Tervezem, hogy napelemeket szereltetek a háztetőre, s így nettó “áramexportőrré” teszem a háztartásunkat. Ennél tovább azonban nem kívánok menni. Van egy szomszédom, aki úgy próbált meg még egy kis extra bevételhez jutni, hogy a szobakerékpárját is rákötötte a hálózatra, de mindjárt meg is kapta a Vörös Kilowatt gúnynevet a környékbeli vaskalaposoktól.
