A magyar előírások szerint nem kell munkavállalási engedély külföldi részesedéssel működő kft. és rt. vezetőinek ideküldéséhez és alkalmazásához, valamint felügyelőbizottságok tagjainak működéséhez. Ezt az előírást nem módosította az 1998. december 9-én elfogadott “Külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről” született törvény sem. Nem vezető külföldi alkalmazásakor viszont 3 féle passzus megszerzése szükségeltetik: munkavállalási és tartózkodási engedély (melyek legfeljebb 5 évre szólnak), sőt vízum is, mert a mentesség csak a turistákra vonatkozik. Toldy-Ősz Iván, a négyszáz tagot számláló Joint Venture Szövetség ügyvezető elnöke ezt a gyakorlatot (amely többórás, nem európai körülmények közti sorbanállással jár) egyes esetekben megalázónak, de mindenképpen bürokratikusnak minősítette. Néhány éve megállapodást kötöttek a rendőrséggel, lerövidítve az engedélyek beszerzésének várakozási idejét. Márciustól ez a lehetőség megszűnt; a miértre a válasz: csak az igen nagy befektetőknek jár a kivételezés. A nagyokat pedig – úgymond – “minden újságolvasó ismeri”.
Az itteni előírások egyébiránt az elnök szerint elég liberálisak, a végrehajtás pedig lényegében nem ellentétes a magyar munkavállalókkal szemben alkalmazott nyugati gyakorlattal, csakhogy ott nincs akkora igény a befektetőkre, mint nálunk. Ezzel kapcsolatban a Figyelő összesen 25 külföldi vállalatvezetőt keresett meg kérdéseivel, akik közül mindössze négyen válaszoltak, többnyire pozitívan nyilatkozva. Nagyon sajnálatos azonban – írta Szőcs Enikő, az Alcoa-Köfém Kft. részéről -, hogy a hivataloknál a külföldi kollégák ügyeit intéző vállalati megbízottnak ugyanazt a sort kell kivárnia, amit a magánszemélyeknek. Szerinte jobban figyelembe kellene venni, hogy a külföldi vállalatok által Magyarországra delegált munkatársak mögött ott áll egy nagy cég garanciája.
