Nyugaton az üzleti világ élvonalához tartozóknak többnyire már a bölcsőben eldőlt a sorsuk. A közeg, amelyben nevelkedtek, általában kiegyensúlyozott volt, s ma is annak tűnik. Nálunk mindez aligha mondható el. A magyar menedzserek többségének nincs családi öröksége, nem tanulta meg és nem is nagyon volt módja megtapasztalni azt a fajta életmódot, amelytől azt mondhatnánk rá, hogy tartása van, s mindenütt alkalomhoz, helyzethez illően tud megjelenni. Ezért lehet talán ma még bocsánatos bűnnek tekinteni, ha a “menő” menedzser blézerét nem csak a lóversenyre veszi fel; ha mobiltelefonja alkalmatlan pillanatokban is megcsörren; ha a célszerűséget figyelmen kívül hagyva választ autót. De miként csinálják ezt azokban az országokban, ahol a menedzsereknek csak az üzletet kell hajtani, miután olyan helyre születtek, ahol más tekintetben nincs lemaradásuk.
Divatszakértők szerint a brit férfiak csak akkor jönnek igazán zavarba, amikor a futballmeccsek és a nagymamájukkal eltöltött teázás közötti eseményre kell felöltözniük. Miközben a merev standardok a ködös Albionban is oldódnak, a jelek szerint a nyakkendő továbbra is az igazi angol gentleman megkülönböztető jegye marad – egyes vélemények szerint ez a ruhadarab fejezi ki legjellemzőbben viselője státuszát, gyökereit.
Franciaország nagyon is tagolt és hierarchizált társadalmában a menedzser viszonylag új és meglehetősen általános fogalom, sok mindenki beletartozónak tarthatja tehát magát. Az öltözködésben ott ma leginkább az anyagi lehetőségek jelentik a választóvizet. Havi 14-20 ezer frankos fizetéssel mindenesetre az állami és a magán szféra vezető alkalmazottai hasonlóan öltözködnek: Hugo Boss és Lanvin öltönyt, Gucci inget húznak, s Dior nyakkendőt kötnek hozzá.
Az olasz menedzser – miután végigjárta szülei iskoláit, s esetleg megmászta a családi vállalkozás szamárlétráját – többnyire úgy harmincas évei tájékán áll be a sorba. Egy itáliai cégvezető számára az öltözködés ma is elsőrangú kérdés: nagyon jó minőségű sötét öltöny, fehér vagy világoskék ing, csíkos vagy diszkrét pöttyös nyakkendő, tükörfényes cipő – ez a kötelező megjelenés. A nők viszont – miután meglehetősen új keletű jövevények a gazdaság vezető posztjain – külsőségeikben, szokásaikban ma még sokkal nagyobb szabadságot élveznek a férfiaknál. A szigorú kosztüm sem ritka persze, ám a valóban csúcson lévők az extravaganciát is bízvást megengedhetik maguknak.
