Évek óta sok borsot törnek a tisztességes adóalanyok, valamint az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Apeh) orra alá a fiktív cégek. Pedig a jogi szabályozás szigorításával a törvényalkotók évről évre igyekeznek ellehetetleníteni ezeket az ál-vállalkozásokat – egyelőre azonban nem túl sok sikerrel.
Sokáig épp az adótitok nyújtotta a legnagyobb védelmet ezen “számlakészítő” cégeknek. A magyar jogban ugyanis igencsak szigorúan határozták meg az adótitok fogalmát: e körbe utaltak minden adózást érintő tényt, adatot, körülményt és határozatot. Az efféle információkhoz pedig – helyesen – csak igen szűk körben lehetett, illetve lehet ma is hozzáférni.
Ugyanakkor sok tisztességes adóalany is megégette a kezét, miután olyan céggel lépett üzleti kapcsolatba, amelyik nem adózott tisztességesen, vagy éppenséggel be sem jelentkezett a hatósághoz. Máig igen sok pere van amiatt az Apehnek, hogy nem fogadja el azokat a számlákat, amelyeket fiktív cégek állítottak ki.
A jogi szabályozás abszurd volt; a paragrafusok a létező cégeket büntették, hiszen azoknak nem volt jogi lehetőségük meggyőződni arról, üzleti partnerük adóalany-e vagy sem – magyarázza Vámosi-Nagy Szabolcs, az Apeh elnökhelyettese. Ezen a fonák helyzeten változtattak az 1996-ban, illetve az idén hatályba lépett módosítások. Tavaly január óta az Apehnek kötelessége folyamatosan közzétenni azoknak a polgároknak, illetve cégeknek az adatait, amelyek anélkül vesznek részt az üzleti életben, hogy az adóhatósághoz bejelentkeztek volna. Idéntől pedig a vállalkozások legalapvetőbb azonosító adatairól – elnevezés, székhely, telephely, adószám – is kaphatnak felvilágosítást azok, akiknek ezekre adókötelezettségük jogszerű teljesítése miatt van szükségük. A kérelmet – megindokolván, hogy miért van szükség a szóban forgó információkra – szigorúan írásban kell beadni az adóhatóság valamely ügyfélszolgálati irodájához (az országos adatbankból bárhol könnyen kideríthető, hogy valós-e az adott cég). Az Apeh ugyancsak írásban közli a törvényben engedélyezett adatokat. Az viszont, hogy nyereséges vagy veszteséges vállalkozásról; tisztességes adófizetőről, vagy adókötelezettségeit rendszeresen elmulasztó cégről van-e szó, továbbra is adótitoknak minősül. Pedig szakértők szerint igazából ezek az információk jelentenének nagy segítséget az üzleti partnereknek. A fantom cégek jelentős része ugyanis annak rendje és módja szerint bejelentkezik az adóhatósághoz, a cégbírósághoz és az önkormányzathoz is – nem egyszer hamis személyi adatokkal.
Az új szolgáltatás iránt igazgatóságonként változó az érdeklődés, a kérelmezők száma azonban országos összesítésben még az ezret sem érte el – tudtuk meg Zombory Istvántól, az Apeh főosztályvezető-helyettesétől. S hogy miért e mérsékelt érdeklődés? Az illetékes szerint új jogintézményről van szó, így valószínűleg sokan még nincsenek tisztában e lehetőséggel. Hozzátette azonban azt is: egyre többen érdeklődnek. Az Apeh belső szabályzata szerint egyébként bármely adózó kérhet információt, ugyanakkor érdeklődni csak vállalkozásokról lehet; magánszemélyekről idén sem adnak ki semmit.
Országosan egyforma nyomtatványt egyelőre még nem alakítottak ki, bár vannak igazgatóságok, amelyek e célból már rendszeresítettek egy űrlapot. A választ igyekeznek minél gyorsabban – személyes megkereséskor akár 1-2 óra alatt – megadni. Eddig a kérelmeknek negyedét utasították el; főként azért, mert olyan adatokra voltak kíváncsiak (például bankszámlaszámra), amelyek jelenleg is az adótitok fogalmába tartoznak. Az érdeklődőket egyébként regisztrálják, az érintettekkel viszont nem közlik, hogy kértek-e róluk információt.
A belső szabályzat ellenére akadt olyan ügyfélszolgálat, ahol igen készségesen és udvariasan telefonon is adtak volna felvilágosítást; ez viszont nagyon veszélyes folyamatokat indíthat el – állítja Kerekes Anikó adószakértő. Így ugyanis valaki kitalál egy adószámot, megkérdezi telefonon, hogy az létezik-e, s ha igen, akkor az adott cég nevében kiállíthat egy számlát. Az adószakértő szerint egyébként az új jogintézmény abból a szempontból mindenképpen jó, hogy meg lehet győződni arról, a számla kiállítója adóalany-e. Ugyanakkor az a véleménye: ha valóságos ügylet van a számla mögött, akkor a legtöbb esetben nincs szükség ilyen információra. Inkább akkor lehet hasznos ez a felvilágosítás, ha egyik vállalkozó csupán számlát kíván vásárolni a másiktól. Persze azért előfordul az is, hogy valaki először lép üzleti kapcsolatba az illető vállalkozással, s a cégbíróságon hozzáférhető – ki tudja mennyire helytálló – adatokon kívül az adóhatóságnál is szeretne tudakozódni.
Azt Vámosi-Nagy Szabolcs is elismeri, hogy a jövőben sem kérnek majd tőlük felvilágosítást azok a cégek, akik vélhetően tudják: fiktív cég állította ki a számlát. A módosított jogi szabályozás nyomán azonban már senki sem takarózhat azzal, hogy nem volt lehetősége meggyőződni partnere adóalanyi voltáról. Vagyis, ha valaki elfogadja egy fiktív cég számláját, akkor szinte biztos, hogy tudja: az adott vállalkozás nem adóalany.
A fiktív számlás adócsökkentési technikát egyébként jövőre alighanem kevésbé éri majd meg alkalmazni. A tervek szerint 1998 januárjától a számla áfa-tartalmáért a jelenlegi normál kezesség helyett a vevő készfizető kezessége lép. Vagyis az adóhatóság anélkül követelheti majd a vevőn az áfát, hogy bizonyítaná: az eredeti adóson azt lehetetlen behajtani.
