A Kereskedelmi és Hitelbank privatizációs szerződésének aláírása előtt két nappal a napilapokban megjelent számvevőszéki jelentés gyakorlatilag már ismert tényeket rögzít. Azt például, hogy a közvetlenül tulajdonolt társaságokban meglévő banki befektetés minősítése 1994. január 1. és 1996. december 31. között romlott. Tekintve, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) éppen a vizsgált időszak félidejében határozott a vezetők cseréjéről, hogy “minél jobb eredmény legyen elérhető”, az ÁSZ megállapítása valójában nyitva hagyja a felelősség kérdését. Így csak sejthető, hogy az már az Erős János által irányított új vezetőség javára írandó, hogy a veszteségmérséklő befektetések eredményeként az 1994. január elsejei 1,7 milliárd forintos céltartalék-szükséglet 1996 végére 44 millió forintra zsugorodott.
Ugyancsak az átfogott időintervallum szélessége miatt nem lehet sokat kezdeni a bank belső és kapcsolódó hitelének minősülő kihelyezések körére vonatkozó számvevőszéki következtetéssel. Nevezetesen azzal, hogy a bank könyvvizsgálója által hitelesített éves beszámolók szerint a K&H a kapcsolódó hitelekre vonatkozó korlátot 1994-1996 között rendszeresen, közel tízszeresen átlépte. Az azonban már egyértelműen az új vezetőségnek szól, hogy a bank vállalkozókkal szembeni tőke-, kamat- és függő követeléseiben az 1 milliárd forint felettiek az egy évvel korábbihoz képest 1996-ban megduplázódtak. Miközben tehát növekedett a koncentráció, a bank nem tudta maradéktalanul betartani az egy hitelfelvevőre, illetve adóscsoportra előírt felső korlátot.
Azt egyébként, hogy a vizsgálat bizonyos tényezők miatt nem lehetett teljes körű, több helyütt maguk a számvevők ismerték el. Hogy végül is az eladott követelések milyen arányban kerültek ki a bank közvetlen és közvetett tulajdonában álló társaságoktól, csak az azoknál lefolytatott tételes vizsgálat mutathatta volna ki. Ugyanakkor az értékpapírok auditált mérleg szerinti bontása nem állítható össze az analitikus nyilvántartásból. Bár az immateriális javakat és tárgyi eszközöket az 1994. december 31-i állapot szerint a bank külső szakértő céggel értékeltette, az ekkor megállapított tények alapján nem lehet a mai állapotokat megítélni.
Sikerült viszont megállapítani, hogy az adósminősítés alkalmazott rendszere megfelel az előírt tételes szakmai követelményeknek. A minősítést előkészítő szervezet betartotta a szabályzati előírásokat. Az 1994-ben kidolgozott és bevezetett fedezetértékelési módszer hatékonysága megfelelő.
A banki források alakulásának vizsgálata során az ÁSZ szakértői aggodalmukat fejezték ki, hogy az 1996. december 31-én 8,92 százalékos tőkemegfelelési mutató csak kismértékben haladja meg a törvényesen előírt 8 százalékos szintet. Így a szavatoló tőke csupán 2 milliárd forintos esetleges csökkenése esetén e mutató a minimális biztonságot nyújtó szint alá süllyedhetett – volna. A bank privatizációjától ugyanis az illetékesek többek között éppen a tőkeellátottság javítását várták. S nem is csalatkoztak. Az elmúlt héten a PM-mel aláírt adásvételi szerződésben ugyanis a belga Kredietbank és az ír Irish Life biztosító alkotta konzorcium vállalta, hogy 60 napon belül, de legkésőbb 1997. december 31-ig 60 millió dollárnak megfelelő forintösszegű tőkeemelést hajt végre, a névérték 105 százalékán (Figyelő, 1997/30. szám). Ez az összeg az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 30 millió dollár értékű kötvényének – a szeptember 29-i rendkívüli közgyűlés áldása utáni – részvényre átváltásával együtt közel 27 milliárdra emeli a jelenlegi 10,4 milliárd forintos alaptőkét, miközben a bank saját tőkéje megduplázódik, s eléri a 33 milliárd forintot.
Ezzel egyszersmind látványosan sikerül javítani azon az 1996. december végi állapoton, hogy a 360 milliárd forintos forrásállományon belül a saját tőke 4,7 százalékos mértéke a számvevők szerint törvényileg gátolta az üzleti expanziót, így nem is lehetett kihasználni a 153 fiók nyújtotta előnyöket sem. Pedig a bank fokozott aktivitást mutatott az elmúlt évben, amely különösen az éven belüli forintbetét-állomány folyamatos növekedésében érhető tetten. Mindazonáltal az ÁSZ szakértői szükségesnek tartották megjegyezni, hogy a bank forrásai nem az előirányzottak szerint alakultak. E tényből azt a következtetést vonták le, hogy az éves pénzügyi gazdálkodási terv a tulajdonosok által jóváhagyott üzletpolitikától jelentősen eltért. Ezzel együtt – ismerik el a számvevők – a K&H eredményesen zárta elmúlt üzleti évét.
