Gazdaság

PROFIK, MULTIK, RÉGI KAPCSOLATOK – Új idők új dalai

A szemünk előtt alakul a magyar lobbypiac. A régi kapcsolatok és módszerek egyre kevésbé alkalmasak a befolyásolásra, de még nem dőlt el, hogy a lobbyzás milyen új formái válnak dominánssá Magyarországon.

Fekete Károly, a londoni székhelyű GJW magyar leányvállalatának közgazdasági igazgatója eltérő modelleket vázol fel a világ lobbypiacáról. Az angolszász országokban profi lobbycégek működnek – ilyen a GJW is -, Németországban az érdekképviseleti szerveké, a kamaráké és a szakszervezeteké a vezető szerep, a franciáknál a kormányzathoz kapcsolódó szervezetek viszik a prímet a lobbyzásban.

A kialakulóban lévő modern magyar lobbypiacon egyszerre vannak jelen a jó kapcsolatokkal rendelkező korábbi döntéshozók egyszemélyes társaságai, a pénzügyi tanácsadó cégek, az ügyvédi irodák, az érdekképviseleti szervek, de aktívak a lobbyzásban a külföldi befektetők és kamarák is – állítja a szakértő.

Göllner András, a Hill and Knowlton Hungary vezérigazgatója elmondta: munkájukban a teljes körű PR-tevékenység egyik szolgáltatásaként jelenik meg a lobbyzás. Ide tartozik a külföldi ügyfelek tájékoztatása a döntési folyamatokról, az ebben részt vevő személyekről, a lobbyzás lehetséges stratégiájáról és menetéről. Szerinte ez a munka alapvetően információközvetítés: el kell mondani a megbízóknak, mi a realitás, a politikai, kormányzati, törvényhozási helyzet, a döntéshozókat pedig tájékoztatni kell arról, hogy a döntések milyen következményekkel járhatnak. Példa lehet erre a termékdíj ügye, amikor a Hill and Knowlton a kormányzatnál egy környezetvédelemre ösztönző, az EU-direktíváknak megfelelő törvény elfogadását szorgalmazta, tehát nem egy újabb adó kivetését, hanem azt, hogy a befolyt pénzt valóban a hulladék kezelésére, illetve keletkezésének meggátolására fordítsák. A vezérigazgató értékelése szerint 60 százalékban elérték, amit akartak, de ez nem nevezhető szokásos eredménynek; ennél jóval nagyobb siker éppen úgy előfordult már tevékenységük során, mint kudarc is. Esély nélkül mindenesetre nem vállalnak el megbízást, mint ahogyan pártoktól sem fogadnak el munkát, elkerülendő a “kétfelé” dolgozást. Göllner András lobbytevékenységük korlátjairól úgy nyilatkozott: bármit megtesznek az ügyfél érdekében, amiért – ha nyilvánosságra kerül – etikailag és jogilag sem az ügyfélnek, sem nekik nem kell szégyenkezniük, és amiről ne lehetne nyíltan beszélni.

A megbízói körről Fekete Károly elmondta: a lobbycégek szolgáltatásait egy szűk, exkluzív kör veszi csak igénybe Magyarországon. A GJW-nek szinte kizárólag külföldi ügyfelei vannak. Fekete Károly szerint a magyar ügyfelek hiánya nem azzal magyarázható, hogy azok még ma is túlzottan bíznának a saját korábbi kapcsolatrendszerükben. A magyar igények elmaradásának okát sokkal inkább a szolgáltatás újdonságában, valamint a pénzhiányban látja. Ezek a megbízások ugyanis nem olcsók.

Összeférhető összeférhetetlenség

A fizetés formájáról szólva az igazgató kifejtette: az fix összeg, óradíj, de elképzelhető sikerdíj is, ha az ügyfél azt igényli. Göllner Andrásék praxisában általában nem jellemző a sikerdíjas szerződés, erre csak időnként, főleg határidős munkáknál van példa. A megbízók a pénzükért nemcsak lobbyzást kérnek. Legalább ennyire várják a cég ötleteit, tanácsait, elemzéseit is.

A GJW tapasztalata szerint bővül a piac, és ez nem fogható kizárólag a tavalyi év egyszeri privatizációs hullámára. Szükség lenne azonban a parlamenti lobbyzással kapcsolatos viselkedési normák szabályozására, amely meghatározhatná a megengedett és a nem elfogadható lobbytevékenységet, rendezhetné az összeférhetetlenségi kérdéseket.

Göllner András is az átláthatatlanságot, a szabályozatlanságot tartja a kormányzati lobbyzás fő problémájának. Szerinte a magyarországi gyakorlatban az összeférhetetlenség összeférhető. A “bent” ülők esetenként magánmegrendelőkkel dolgoznak, sőt akadt, amikor egy címzetes államtitkár jelentette ki, hogy a magánszférából is elfogad stábjával tanácsadói felkérést! Nálunk senki sem tudja, kik a lobbysták és kinél lobbyznak; mikor, kivel tárgyalnak. Ellenpéldaként említi az Egyesült Államokat, ahol nyomon lehet követni, ki, kinél lobbyzott, hiszen erről nyilvános jegyzőkönyv készül, és egyébként is szigorún szabályozzák ezt a tevékenységet. A Hill and Knowlton korábban Bill Clinton stábjában dolgozó munkatársa például meghatározott ideig nem teremthet politikai kapcsolatot cége érdekében az elnökkel. Amerikában akár börtönbe is kerülhet az, aki a lobbyzás szabályait megszegi.

“A lobbyzás fontos és pozitív dolog, feltéve, hogy mindenki tudja, mi a célja” – állítja Rudnay János, a Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának elnöke, aki kategorikusan leszögezi, hogy a lobbyzásnak és a korrupciónak semmi köze sincs egymáshoz. A döntések lepénzeléssel történő befolyásolását nem lehet összekeverni a lobbyzással. Megfogalmazásában a lobbyzás célja: érvek, vélemények megértetése a minőségi döntések megszületése érdekében. Ehhez az kell, hogy a politika és a gazdaság ne fusson el egymás mellett.

A multik hét témája

A GJW-nek a magyar politikusokról jók a tapasztalatai. Fekete Károly elmondta: politikusaink fogadókészek, nyitottak a lobbyzásra, hajlandóak meghallgatni a lobbyzók érveit. Rudnay János is azt tapasztalta, hogy a magyar politikusok nem utasítják el a lobbyzást, amit a társadalom ma még idegenkedve fogad. Az elnök szerint a lobbyzóknak be kellene mutatniuk, mit és milyen módszerekkel akarnak elérni, ekkor lehet ugyanis jó híre a tevékenységüknek. Fekete Károly elismeri, hogy a sajtó ezen a területen is nagy jelentőségű eszköz, de arra figyelmeztet: a sajtónyilvánosság árthat is a képviselt ügynek, ezért a lobbyzónak alaposan meg kell gondolnia, mikor veszi azt igénybe. A lobbyzás zárt erőtere a sajtó beavatásával kinyílik, ami nem mindig javítja az esélyeket, ezután ugyanis már nehezebb tisztán szakmai érvekre leszűkíteni a párbeszédet.

A Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társasága gyakorta szerepel a sajtóban, még ha lobbytevékenységét nem is elsődlegesen itt fejti ki. A szervezetnek ma már 47 tagja van, a társaságba tartozó cégek a magyar GDP 10 százalékát termelik meg. Nem akarnak rétegérdekeket képviselni; csúcstémákban kívánnak minőségi döntéseket hozni, amihez viszonylag kevés, de nagy befolyású tagra van szükség. A szervezet megalakulásakor öt központi témakört jelölt meg: bank és finanszírozás, munkaügy, adó, vám, környezetvédelem, ez később kiegészült a jövedéki, valamint a reklám- és PR-témákkal. A minél jobb kormányzati és parlamenti döntések érdekében a tagok meghatározott témakörökben szakembereket delegálnak, akik javaslataikban a világpiaci tapasztalatokat adaptálják a magyar helyzetre. A társaság tagjai többséggel döntenek végső álláspontjuk kialakításáról, az elnök szerint azonban még nem volt olyan kérdés, amiben erre szükség lett volna.

Lobbyzni, javaslatokat tenni persze csak akkor lehet, ha erre a másik oldalon is van partner. Rudnay János problémaként jelölte meg az előzetes konzultáció gyakori hiányát. A jó döntéshez az is kell, hogy a kormány, a minisztériumok idejében ismertessék szabályozási elképzeléseiket az érintettekkel, akiknek ekkor még elég lehetőségük nyílik arra, hogy az előkészítés során elhanyagolt szempontokra is felhívják a figyelmet.

A lobbyzást gátló tényezők közül Fekete Károly is a szakmai érdekképviseletek előzetes meghallgatásának hiányát emelte ki. A külföldi befektetők társaságának persze, súlyánál fogva, könnyebb a dolga. Horn Gyula szeptemberben direkt kapcsolattartást ígért a multik szervezetével, és két hónapon belül a gazdasági kabinet vezetője is náluk járt, ami a közvetlen eszmecsere fenntartásának igényét jelezte. Valamint azt, hogy a kormányzat fontosnak tartja a multik véleményét. A protokoll és a gyakorlat viszont nem mindig van összhangban. A multik az egyes minisztériumokban eltérő fogadókészséget tapasztalnak. Az elnök pozitív példaként említi a Munkaügyi Minisztériumot, a pénzügyi tárcával viszont jobb kapcsolatokat szeretne.

Rudnay János úgy véli: hasznos, ha társaságuk folyamatosan a sebességre figyelmezteti a másik oldalt. Az elnök szerint lobbyzásuk eredményét nem lehet szokásosan, a profiton mérni. Azt reméli: tevékenységük is hozzájárul ahhoz, hogy a nagyvállalatoknak ne kelljen állandóan a parlament felé nézni, újabb meglepetésektől tartva, és sikerül idejében leülni az érdekelteknek hosszú távú stratégiai döntéseik megbeszélésére.

A politika és az új gazdasági szereplők közötti gyakoribb párbeszédre, a kapcsolatok szorosabbá válására szükség van. A modern lobbyzás mint jelenség és mint iparág megjelent és terjedőben van Magyarországon.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.