A járvány második hullámában minden korábbinál szigorúbb maszkviselési intézkedések léptek életbe, ennek értelmében már nemcsak zárt térben, hanem a nagyvárosok közterületein is kötelező eltakarni az orrunkat és a szánkat. A maszk szinte folyamatos viselése ugyanakkor irritációt, érzékenységet okozhat, ezért az sem mindegy, hogy milyen típusút veszünk fel.
Szakértői vélemények szerint a járvány terjedésének korlátozásában soha nem volt még olyan fontos a maszkviselés, mint napjainkban, ugyanis köhögés, tüsszentés esetén megakadályozza, hogy a fertőző vírusok nagy mennyiségben a levegőbe kerüljenek.
A maszkviselésre vonatkozó intézkedéseket, melyek életmentők is lehetnek, sokaknak mégis nehezére esik elfogadniuk. A legtöbben azzal érvelnek, hogy az arcmaszk kényelmetlen, nehezen kapnak benne levegőt, vagy épp stresszessé válnak miatta.
A szakértők egyetértenek abban, hogy az orvosi maszkok és a szövetmaszkok egyáltalán csökkentik jelentősen az emberek oxigénszintjét, életveszélyes oxigénhiányt csak extrém esetekben eredményezhetnek. A problémát valójában nem az okozza, hogy nem kapnánk levegőt, sokkal inkább az, hogy szorongunk a maszkban, és emiatt a megszokotthoz képest teljesen más módon próbálunk levegőhöz jutni. Ez pedig hosszú távon a belégzést és a kilégzést is drasztikusan befolyásolhatja.
Orrunk egészsége szempontjából tehát a maszkoknak nem okoznak komolyabb mellékhatást – leszámítva az esetleges esztétikai hibákat, így például az orron a maszk által keletkezett foltokat.
Egészen más viszont a helyzet a sálakkal. Számos tudományos kutatás mutatott rá arra, hogy bár sállal eltakarni az arcunkat többet ér a semminél, viszont a vírusok ellen jóval kevésbé véd, mint az orvosi vagy a szövetmaszkok. A sálak a vastagságuk miatt egyfajta kényelemérzetet teremthetnek a viselőjük számára, de ez némileg önbecsapás, mert a fertőzésveszély ugyanúgy fennál mind az orrunkra, mind más légzőszerveinkre nézve.
