Ha nem nagyon mozdulunk ki a saját kulturális közegünkből, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a társadalmi illemszabályok mindenhol hasonlóak: a világ minden táján megrökönyödnek azon, ha valaki mások előtt böfög, vagy szívja az orrát ahelyett, hogy inkább kifújná.
Pedig ez messze nem így van, a kultúrák és az illendőség íratlan szabályai nagyon is különbözhetnek a nálunk megszokottaktól. A viselkedési normák eltérhetnek például olyan egyszerű emberi tevékenységek terén is, mint mondjuk a náthás orr tisztogatása. Nézzük, melyek azok a kultúrák, ahol a mások a szokások, mint Magyarországon, és a nyilvános orrfújást nem veszik jó néven.
Japán
Talán egyike azoknak az országoknak, ahol a beilleszkedés egyik sarkalatos pontja az illemszabályok betartása. Apróságnak tűnhet, ha azonban nem akarjuk kivívni mások rosszallását, akkor nyilvánosan semmi esetre se fújjuk ki az orrunkat. Ha mégis szeretnénk megszabadulni az orrváladéktól, vonuljunk félre, és úgy töröljük meg az orrunkat. Textilzsebkendő helyett inkább papírt illik használni, amit törlés után el kell dobni.
Japánban más hasonló „tisztogató” hadműveletre sem néznek jó szemmel: a köpködés tabu, a náthás emberek pedig gyakran járnak arcmaszkban.
India
Japánhoz hasonlóan, Indiában sem illik a nyílt utcán orrot fújni, a helybélieket igencsak megdöbbenti, ha orrfújó külföldieket látnak. Fiatal koruktól azt tanítják az indiaiaknak, hogy legyenek diszkrétek a testük olyan „hangos” funkcióival, mint az orrfújás. Az egyetlen hangoskodó kivétel talán a böfögés egy kiadós ebéd után, mert ez még talán beleférhet.
Az indiaiak inkább szipogással próbálják elodázni az orrfújás szükségességét. Ez nekünk tűnhet furcsának, hiszen nálunk sokkal kevésbé illik szipogni, mint orrot fújni.
Franciaország
A franciák hagyományai szerint egyenesen rossz neveltetésre vall, ha valaki hangosan fújja az orrát. Ugyan ez a szokás kihalni látszik, de így is illendőbb inkább otthon maradni náthásan, vagy átmenni egy másik szobába, ha ki akarjuk fújni az orrunkat.
