Élet-Stílus

Az adidas egy rahedli pénzt keres a feketéken, de fordítva ez már nem annyira működik

A német cég az elmúlt időszakban kifejezetten profitált az afroamerikai sztárokból: Kanye West, Pharrell Williams, James Harden, Beyoncé Knowles – csak pár név, akik hivatalosan is csatlakoztak az adidas-családhoz. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy a vállalatnál nincsenek gondok sokszínűség terén, pedig a helyzet válójában nem túl vidám.

Az adidas a 21. századra az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb és legnagyobb sportszergyártó vállalatává vált. A cég termékeit sportolók, popsztárok, hírességek viselik, de nemcsak a marketingjük erős: a márka folyamatosan fejleszt, növekszik, innovál és terjeszkedik. Az egyre csak növekvő piaci részesedés pedig arra utal, hogy a cégcsoport jó úton jár.

A brand menőségét fokozatosan növelte, hogy ráfeküdtek a lifestyle vonalra: ez azt jelenti, hogy az adidas ma már nem csak sportolókkal működik együtt. 

Általánosságban elmondható, hogy az adidas legnagyobb sztárjai között sok az afroamerikai, legyen szó sportolókról, táncosokról, művészekről vagy akár popsztárokról. Nem túlzás azt állítani, hogy egy generáció szemében ezek a személyek tették igazán menővé az adidast, márpedig az Instagram-követők száma alapján nem túlzás ezt állítani. Az adidasszal régóta kooperáló Pharrell Williams több mint 12 millióval rendelkezik, de James Hardennek sem kell szégyenkeznie: ő 9,8 milliónál tart. És akkor a legújabb háromcsíkos fogásról még egy szót sem ejtettünk, Beyoncé Knowles ugyanis ősztől hivatalosan is az adidashoz tartozik majd – őt egyébként 123 millióan követik az Instagramon.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Beyoncé (@beyonce) on Apr 26, 2019 at 8:58am PDT

A cég népszerűsége tehát egyre csak növekszik, és ezt nem csak követőszámban lehet mérni. Íme, egy beszédes adat az elmúlt évekből: 2015 óta az adidas piaci részesedése 4 százalékról 11 százalékra nőtt az Egyesült Államokban, tehát nem egészen 4 év alatt csaknem megháromszorozták az eredeményeiket. Ez egy akkora piacon, mint az amerikai, ahol nem mellesleg brutális verseny és konkurencia van, hatalmas teljesítménynek számít.

Ráadásul itt van Kanye is

És akkor Kanye Westről még nem is beszéltünk, pedig ő az, akinek az adidas mostanában talán a legtöbbet köszönheti. Azzal, hogy 2015-ben a zenész/divatikon a Nike-tól átvitte hozzájuk a Yeezy-t (abban az évben jelent meg az adidas Yeezy 750 Boost „Grey”), kvázi bevezette az adidast egy egy szinttel magasabb, „high-endebb” kategóriába. A kollab minden szempontból, így üzletileg is hatalmas siker lett, köszönhetően nagyrészt a zseniális árazásnak: a Yeezy lett ugyanis az egyik legelérhetőbb „elérhetetlen luxustermék”.

Jonathan Leibson / Stringer

Az Adidas ezért hálás is Westnek: a cég szeme sem rebben például, amikor a rapper baromságokat mond egy interjúban a rabszolgaságról, vagy látványosan dörgölőzik Donald Trump, amerikai elnökhöz.

Anyagiak terén pedig kifejezetten megbecsülik: Kanye ebben az évben vette ki a legtöbb pénzt a Yeezyből, egészen pontosan 65 millió dollárt, ami átszámítva 18,5 milliárd forintnak felel meg. Ez az összes Yeezyből származó bevételek 5%-a. Ha tehát azt nézzük, hogy az adidas mennyi fekete sztárt támogat és ad nekik ezáltal lehetőséget, hogy a saját üzeneteiket közvetíthessék, akkor senki nem sütheti rá a vállalatra, hogy nem bátorítja eléggé az afroamerikai közösséget.

A valóság ezzel szemben az, hogy a cégen belüli helyzet közel sem olyan rózsás, mint ahogy az kívülről látszik.

4,5%

A New York Times nemrég megjelent riportjából kiderül, hogy az Adidas portlandi központjában dolgozó, nem túl nagy számú afroamerikai közösség tagjai sokszor mellőzve érzik magukat. Az amerikai lapnak nyilatkozó egykori és jelenlegi alkalmazottak beszámolói szerint a cégnél sok esetben kevésbé számít a véleményük, mint másoké. A cikk konkrét adatokat is közöl, amiből érdekes következtetéseket lehet levonni az Adidas munkahelyi diverzitását illetően.

A NY Times adatigénylése szerint az adidas amerikai központjában dolgozók mindössze 4,5%-a afroamerikai.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by adidas (@adidas) on Feb 21, 2019 at 7:08am PST

Az újságnak megszólaló, de a nevük elhallgatását kérő informátorok elmondása alapján a cég világszinten sem áll jól ebben a kérdéskörben. A hozzávetőlegesen 340 vezető beosztású dolgozóból mindössze három afroamerikai, ez az arány kevesebb mint 1%, ami meglehetősen kevésnek számít még a konkurenciához képest is. Összehasonlításképp megvannak a Nike adatai is, amelyekből kiderül, hogy náluk

a dolgozók 23%-a afroamerikai, a vezető beosztású munkavállalók között ez az arány 8%.Vagyis nyolcszor annyi fekete vezető dolgozik a Nike-nál, mint az adidasnál.

A New York Times megkereste az adidast is, hogy foglaljanak állást a kérdésben. Stacey Marsh, a cégcsoport szóvivője azt mondta, hogy a jövőben sokat fognak dolgozni azon, hogy a vállalaton belül nagyobb érvényt szerezzen a sokszínűség. Arra, hogy az ott dolgozó afroamerikaik úgy érzik, kevesebbet ér a véleményük, mint másoké, csak annyit tudott felelni, hogy név nélküli feltételezésekre nem tud reagálni, de állítása szerint ha bármilyen problémát érzékelnek a munkavállalók, akkor bátran forduljanak az illetékes HR-es kollégákhoz.

Számonkérhető-e a diverzitás?

A munkahelyi sokszínűség a vállalati szféra egyik legnehezebb kérdése. Ez nagyrészt azért van, mert ebben az átpolitizált környezetben, amiben élünk, minden döntés máshogy csapódik le. Csakhogy a témánál maradjunk: az egyik oldal el sem ismeri a munkahelyi sokszínűség fontosságát, míg másik oldal töretlenül hisz benne. Egy vállalatnak ilyen körülmények között kell jó, mindenki számára megfelelő megoldásokat választani. Ez szinte lehetetlen. A fent sorolt számokra persze lehet legyinteni, hogy nem fontosak, de arra mindenképpen jók, hogy felhívják az olyan visszásságokra a figyelmet, mint ami mára az adidasnál kialakult.

Mert amikor egy cég, ami hatalmasat nyer az afroamerikaiak kultúráján csak három afroamerikai vezetőt alkalmaz, nos, az minimum kontraproduktív.

Kiemelt kép: Getty

Ajánlott videó

Olvasói sztorik