Élet-Stílus
Legs with gender symbol on asphalt, gender concept

Egyszer az életében szinte mindenki volt biszexuális

Sereg Tímea
Sereg Tímea

szexuálterapeuta. 2018. 06. 03. 21:00

Honnan tudhatja valaki, hogy ő biszexuális? Ha csak leszbikus vagy gay pornót néz valaki, máris meleg vagy leszbikus? Vagy biszexuális? Nevezhetjük-e külön szexuális irányultságnak, és ha igen, milyen feltételek kellenek hozzá? Ezekre válaszol szexuálterapeuta szakértőnk.

A heteróknak vannak biszexuális fantáziáik

A szexualitás nem fekete vagy fehér, és még csak nem is a szürke ötven árnyalata jellemzi, ezt már az ötvenes években megállapította Alfred Kinsey szexológus, akinek munkássága óriási port kavart annak idején. Ma már a cikkek címeit látva fel sem emeljük a fejünket a pánszexuális vagy a poliamor kifejezéseken, mondhatni kinyílt a világ kívülről nézve, bár természetesen sokaknak most sincs lehetőségük megélni a saját szexualitásukat úgy, ahogyan szeretnék.

Kinsey A szexuális viselkedés című könyveiben azt állapította meg, hogy mind a nők, mind a férfiak, akár házasok, akár nem, széles skálán mozognak a szexuális irányultságukban. A többség szexuális irányultságát egy grafikonon mutatta meg, a 0-tól 6-ig lévő skála bizonyítja, hogy az emberek többsége valahol középen helyezkedik el: igen kevés olyan heteroszexuális van (a skálán ez az 1), aki nem fantáziált azonos neművel, nem volt egyszer valamilyen homoerotikus kalandja akár. A homoszexuálisok (ez pedig a 6) közt is kevés olyan ember van, akiknek sohasem volt semmilyen érdeklődése az ellenkező nem felé, sem fantázia szinten, sem tényleges cselekvésben.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nagyobb halmazba tartozó emberek mind biszexuálisok, egyszerűen csak azt bizonyítja a skála, hogy az emberi szexualitás igen színes és sokrétű, bárki felett ítélkezni pedig hülyeség. Hogy mennyire balgaság címkézni, az is jól példázza, hogy sok embernél gyakran ellentmondás van a szexuális viselkedés és a szexuális irányultság között, gondoljunk csak azokra a lányokra, akik performansz jelleggel azért tapogatják és csókolgatják egymást a diszkóban, hogy felhívják magukra a figyelmet, vagy azokra a családos férjekre, akik fiú szeretőket tartanak titokban.

Az egyszeri kipróbálóktól a rendszeresen kétfelé szexelőkig mindenféle ember létezik, és közülük sem nevezhetjük mindegyiküket biszexuálisnak.

Van különség aközött, hogy valaki heteroszexuális nőként poliamor kapcsolatban él, és a férje mellett leszbikus szeretője is van, és van különbség aközött, aki nőként heteroszexuális, monogám kapcsolatban él, és néha-néha leszbikusokról szóló pornófilmekre önkielégít érzelmi vonzódás nélkül. Az előbbit úgy nevezhetjük, biszexuális, utóbbi inkább csak kíváncsi. A pszichoszexuális fejlődésünkben valójában mindannyiunknál előfordulnak biszexuális élmények, amik teljesen természetesek.

High angle of lesbian girls holding their hands sitting on blanket in the park
Fotó: Thinkstock

Egyszer az életében szinte mindenki volt biszexuális

Kisgyerekkorban, amikor a pszichoszexuális fejlődés elkezdődik, körülbelül 3-6 évesen, előfordul, hogy a gyerek időszakonként mindkét szülőjébe egy kicsit szerelmes a maga módján, de jellemzően ebben a korban az ellenkező nemű szülő az érdeklődésük tárgya. A kamaszkor kezdetén, 11-13 éves korban, amikor a hormonális változások elindulnak a felnőttkor felé, megjelenik a szexuális vágy. Ebben a korban lehetnek biszexuális fantáziák, élmények, és ekkor már nagyon fontos a szülők hozzáállása, hiszen ha egy gyereket tiltanak, és nem élheti meg a természetszerű vágyait, megrekedhet a fejlődésében, ami már befolyásolhatja az identitását: az is lehet, hogy nem lesz képes később eldönteni a saját szexuális orientációját.

A kamaszkor végére vagy erre, vagy arra eldől valaki szexuális irányultsága, tehát lezárul a folyamat, akár úgy, hogy az ellenkező nemet választja, de a homoerotikus vágy rejtetten jelen lesz. Megtörténik, hogy valami megakadályozza a lezárást, és a serdülőkor biszexuális hajlama megmarad a felnőttkorban is.

Ahhoz, hogy valakit valóban biszexuálisnak nevezzünk, szükség van szexuális vonzalomra, érzelmi vonzódásra, tehát olyasvalakire mondhatjuk, aki nemtől függetlenül képes megélni a szerelmet, a testiséget. A biszexualitás ugyanolyan orientáció, mint a homoszexualitás.

Előfordulhat, hogy valakit gátol a biszexualitása abban, hogy teljes értékű életet éljen. Ha problémát, konfliktusokat okoz a párkapcsolatban (akár heteroszexuális, akár homoszexuális kapcsolatról legyen szó), akkor terápiára is szükség lehet a kiegyensúlyozott élethez. Megtörténhet, hogy a biszexuális ember nem érzi magát teljesnek egyik oldalon sem, és szüksége van arra, hogy a tartós kapcsolata mellett időnként megélje a vágyait: ők azok, akik harmadik fél bevonásával akár szeretőként, akár szvingerező párként megélik a vágyaikat. Ilyenkor természetesen nincs szükség terápiára, hiszen a partner beleegyezésével történik, nem pedig hűtlenség áll fent.

A társadalom többsége fel sem ismeri a biszexuálisokat, és nem is tartanak tőlük. A biszexuális emberek nem alkotnak olyan kisebbségi csoportot, mint a homoszexuálisok – annak ellenére, hogy az LGBTQ mozaikszó B betűje rájuk utal. A heteroszexuális emberek nem szólogatnak be rájuk, nem félnek tőlük, maximum a filmekben találkoznak a kifejezéssel vagy egy-egy színésznőről írt bulvárcikken keresztül. Talán emiatt is van, hogy a biszexualitás mint kifejezés valahogyan ki is marad a többség szótárából, néha meglepő, hogy mennyire gyorsan címkézünk, és ragasztjuk rá valakire a meleg, leszbi jelzőket, nem gondolva arra, hogy létezik más is e kettőn kívül.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.