Az elmúlt 5-6 évben Magyarországon a sörhelyzet összehasonlíthatatlanul jobb lett, mint az azt megelőző 10 évben. A lassan felcseperedő magyar kisüzemi, vagy ha jobban tetszik: kézműves sörkultúra már képes nagyon magas színvonalon, remek minőségű söröket gyártani. Ezek a műhelyek jellemzően nem a jól megszokott sörfajtákat készítik, a választékuk nagyban eltér a hazai söróriások kínálatától.
De szerencsére ma már nemcsak jó sörök vannak Magyarországon, hanem különlegesek is. Jó példa erre a Fehér Nyúl sörfőzde Sour IPA-ja, a Rafa, ami elképesztően savanyú, de mégis tökéletesen hozza a klasszikus IPA-élményt, vagy a Békésszentandráson működő Szent András Sörfőzde Málnás Búzája, amit nem mellesleg tavaly az Ország Sörének választottak.
Nem olyan régen kiderült, hogy nemcsak jó sörért nem kell már külföldre mennünk, hanem igazán limitáltért vagy egyediért sem. Már ha egyedinek lehet nevezni egy pálinka tisztaságú és erősségű sört, amit többek között folyékony nitrogénnel keményre fagyasztott, majd finom porrá tört levendulával készítettek.
De hogyan lesz a virágból sör?
Két éve a Kapucinus kézműves sörfőzde és a Legendás Ház közösen kigondolták, hogy a tihanyi régióra jellemző mediterrán, levendulás ízvilágot meg kéne próbálni valamilyen módon átültetni egy kézműves sörbe. A feladat nem volt egyszerű, mivel egy rendkívül erős, jellegzetes virágról van szó. Illisz László, a sör egyik megálmodója elmesélte, hogy az ötletüket Késmárki Katának, sörfőző mesternek egy nem mindennapi technikával sikerült megvalósítania.
A levendulát leöntik -180 fokos, folyékony nitrogénnel, amitől a virágok kővé dermednek, majd ezután finom porrá törik őket. Később a gyártás során ez a tiszta, levendulás koncentrátum kerül bele egy szűretlen, pasztörizálatlan búzasörbe. Illisz elmondta, hogy a levendula mellé szándékosan egy olyan maláta-komló-sörélesztő kombinációt választottak, amely jól harmonizál a növény erős, de kesernyés ízével.
Hogyan és legfőképp miért lesz a sörből pálinka?!
A tihanyi levendulások aztán gondoltak egy merészet és a szezon után megmaradt sört elvitték a közeli Hegykőre, ahol az Egy csepp pálinka manufaktúrában párlatot készítettek belőle. És hogy milyen lehet a „sörpálinka?!” Viszonyításképpen: a klasszikus cefréből készült pálinkában többnyire egy koncentrált ízt lehet érezni, mégpedig a gyümölcsét. Ehhez képest a sörpárlatban ott van többek között a komló, a maláta és a levendula is.
Meg igazából azért sem, mert a termék nem kapható mindenhol, sőt, kereskedelmi forgalomban sincs, csak és kizárólag Tihanyban lehet megkóstolni. Ez többek között azért van, mert az előállítása finoman szólva sem gazdaságos, hiszen előbb elő kell állítani a sört, majd csak ebből készülhet el a 40%-os erősségű párlat.
Akárhogy is, remek dolog, hogy különleges gasztroélményekért, bravúros megoldásokért már nem kell külföldre utaznunk, igaz, a magyar vaginasörre még várnunk kell kicsit, de ki tudja, lehet egy kis üzemben már az is készül valahol.
