A sokadik randin fogyást javasoltak neki, nem retusálja le a modellek hurkáit és nem akar mindenki fejében rendet tenni. Erdős Juci pozitívtestkép-aktivistával beszélgettünk, aki szinte napra pontosan négy éve hozta létre a Plus Size Photographyt, ami jóval több, mint egy fotószolgáltatás: mára már egy közösségkovácsoló, önbizalom-építő misszióvá nőtte ki magát.
Kezdjük az alapoknál: mit nevezünk ma plus size-nak?
Ez egy mérettartomány, ami alapján bekategorizálják az embereket. Ha egy női test 42-es feletti méretű, az már ide tartozik.
Miért hoztad létre a Plus Size Photographyt?
Négy évvel ezelőtt kaptam egy megjegyzést. Egyébként is jellemző volt, hogy főleg a hátam mögött megszólnak az alkatom miatt, de az nagyon kiakasztott, amikor egy srác azt mondta, ha kicsit lefogynék, lehetne köztünk valami. Akkor már egy ideje találkozgattunk és ez annyira rosszul érintett, hogy egy hétig emésztettem magam miatta. Úgy döntöttem, igenis bebizonyítom, hogy „husi” nőként is lehet valaki vadítóan szexi, szuper csaj.
Hogyan zajlik egy ilyen fotózás?
Ha valaki eljön hozzám, először mindig kap egy lelki tuningot. Beszélgetünk a problémáiról, ami sok esetben jóval összetettebb egy étkezési zavarnál. Elkészítem a sminkjüket és a frizurájukat, mindent úgy, ahogy szeretnék. Ruhákat, cipőket válogatunk, egy olyan napot tartunk, ahol ők a főszereplők. Ez általában már ad egy olyan lelki töltetet, amivel ha végül tükör elé állnak, akkor elégedettebbek a látvánnyal. Ezután következik a fotózás, ahol folyamatosan konzultálunk és addig nem állunk le, amíg olyan fotók nem készülnek, amivel a vendég is elégedett.
Ennyi erővel bárkihez fordulhatnának.
Nálam a plusz az, hogy egy cipőben járunk és tudom, milyen érzéseik vannak, milyen problémákkal küzdenek. Ez nagyon sokat számít. Itt olyan dolgok is szóba kerülnek, hogy mit vegyenek fel reggel, milyen fazonú ruha előnyös a számukra, és milyen smink az, ami szépen mutat rajtuk. Egyből megvan a közös téma és ez egyenes út ahhoz, hogy elengedjék magukat és megnyíljanak. Fontos, hogy ami elkészült, azt ők is szépnek lássák.
Nagyon fontosak a beállítások is. Más kell egy alma vagy egy körte alkatú nőnek, és az sem mindegy, hogyan irányítod a testet.
Volt olyan reakció, amin meglepődtél?
Volt, de eddig szerencsére csak pozitív. A legmeghatóbb az volt, amikor kitaláltam, hogy aktsorozatot szeretnék készíteni pluszos nőkről. Egyből arra gondoltam, senki nem áll majd nekem modellt. Próbaként azért kiírtam az egyik közösségi oldalra, ahol azonnal ugrottak a felhívásra, és nagyon sokan jelentkeztek.
Sokan úgy tartják, a plus size témakör az egészségtelenséget reklámozza.
Kapok olyan hozzászólást, ami támadó jellegű és negatív tartalmú. Legutóbb például azt írta valaki, hogy azért nem kéne kövér nőket fotóznom, mert azok a vágóhídra valók. Vannak ilyenek, de ezekkel nem foglalkozom, viszont ettől még szomorú. Én egyébként abba sem szólok bele, hogy a vendégeim mit kezdenek a plusz kilókkal. Fontos a mozgás, de senkire nem erőltetem, nekem nem ez a dolgom.
Lehet, állandóan fogyóznak, de valamiért nem megy, vagy pajzsmirigyproblémájuk van, de lehet, lelki gondok állnak a háttérben. Nem traktálom őket ezzel. Azt kell nyomatékosítanom bennük, hogy szeressék önmagukat, és ha már eddig eljutnak, sokkal könnyebben állhatnak neki például az egészségesebb életmódnak. Nem azt reklámozom, hogy legyél dagi, hanem ha már az vagy, így is szeretheted önmagad és a tested. Nem tudhatjuk, hogy ezeknek az embereknek mi a múltja, hogy miért nem sikerül neki például lefogyni. Traumák érik őket, így nem csodálom, hogy vágynak az elismerésre és arra, hogy szépnek lássák magukat. Erre egyébként nemcsak a telt, hanem a vékony vagy normál testalkatú nők is vágynak.
Mennyire fér bele a retus?
Az, hogy valakit vékonyabbá tegyek, egy plus size fotónál elképzelhetetlen. Nem nyomom beljebb a hurkákat, nem változtatom kisebb méretűvé a testet. Apróbb szépséghibákat, például egy sebet a lábon, vagy a fénylő púdert az arcon eltüntetek, de ez a maximum.
Az átlagos modelleknél a legendás 90-60-90 a mérce. A pluszos modelleknél létezik bármilyen iránymutatás?
Nagyon sok dolognak kell megfelelni, ugyanúgy, mint egy hagyományos értelemben vett modellnek. Szükséges, hogy fitt legyen az illető, feszes legyen a bőre, hogy arányos legyen a testalkata, fontos a magasság is, a szép arcbőr és hogy tudjon játszani a mimikájával, ismerje önmagát és a testét.
Annak mi értelme, hogy plus size-ként adnak el modelleket kampányokban úgy, hogy csak kicsivel teltebbek egy átlagos nőnél?
Igen, sajnos jellemzően a plus size méret legalsóbb kategóriájába esnek azok a modellek, akik egyelőre ismeretséget tudtak szerezni, ennek ellenére én azt mondom, már ez is egy jó kiindulópont.
Beszélhetünk plus size forradalomról úgy, hogy a címlapokon elvétve látni kövér nőket?
Magyarországon ez még nagyon gyerekcipőben jár és a nyugati országokban is csak most kezdődött el a folyamat. Sajnos nem mi döntjük el, hogy nekünk mi tetszik, hanem a média sugallja, hogy minek kell tetszenie. A lakosság nagy része súlyproblémákkal küzd, ennek ellenére mégsem találkozunk ilyennel a magazinokban. Sajnos nem lehet mindenki fejében rendet tenni, hogy ne a címlapokkal tegyék egyenlővé a megfelelőt és a jót. De nekem nem is ez a célom, hanem hogy a telt nők végre jól érezzék magukat a bőrükben.
Apropó telt: mi az a jelző, ami még nem sértő?
Plus size! Sokan ezt is sértésnek veszik, mert egyenesen arányosítják a kóros elhízással. Pedig ez csak egy méret meghatározása. Ez egyébként is attól függ, ki mennyire van jóban magával. Engem például az sem zavar, ha azt mondod rám, hogy kövér vagyok, mert én tudom, hogy ez valakinek a kövér kategória, ez engem nem bánt, én szeretem így magam. Viszont ha tíz évvel ezelőtt mondod, lehet hogy sírva fakadva elszaladok.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
