A tenger gyümölcsei az elmúlt években megszállták az egykori keleti blokk országait, így Magyarországot is, de tudjuk, hogy mi kerül belőlük a szervezetünkbe? Ha arra gondol, hogy hús, akkor közel jár az igazsághoz, de sajnos mégis el kell borzasztanunk, hiszen
A Genti Egyetem kutatói szerint ugyanis ezek az apró, vízszűrőként működő puhatestűek bizony még a tányérunkra kerülve, helyes előkészítés és átmosás után is tartalmaznak műanyagdarabokat.
De honnan kerül műanyag a kagylóba?
A hibás természetesen az évente gyártott háromszáz millió tonna műanyag, illetve azoknak egy apró csoportja, az alig néhány milliméteres, vagy szabad szemmel sokszor már nem is jól látható mikroműanyagok, melyek egyrészt a nagy műanyagdarabok aprózódása során (autógumik kopása, ruhák mosásakor távozó, majd a csatornákba kerülő részecskék, másrészt kozmetikumokban, így arcradírokban, vagy fogkrémekben fordulnak elő, ezekkel serkentve a szerek dörzsölő és pozitív hatását.
A csatornába kerülő vizet minden káros anyagától megfosztó szennyvíztisztító telepek sem fogják meg ezeket az apró részeket, így élő vízbe kerülve a halak, planktonok, vagy kagylók is elfogyasztják ezeket a rövid idő elteltével gyulladásokat, vagy az egyed halálát okozó darabokat.
Sokszor azonban a tápláléklánc magasabb fokán álló állatok, vagy emberek is elfogyaszthatják ezeket. A genti kutatók minden kagylóban találtak legalább egy mikroműanyag-részecskét, melyek a gyomrunkba kerülve 99 százalékos valószínűséggel átfutnak a bélrendszeren, és az erre dedikált helyen távoznak is, de egyetlen százalékuk bennünk marad. Ennek az egészségünkre gyakorolt hatása még nem ismert, de a kutatók nem igazán optimisták, hiszen 2050-re előreláthatólag több műanyag lesz az óceánban, mint hal, akkor pedig piszkosul fel kell kötnünk a nadrágot a túléléshez.
Az Amerikai Kongresszus 2016-ban egyébként a mikroműanyagok használatának betiltására szavazott, de hosszú út vár még ránk a megoldásig.
Nem eszik tengeri halakat?
Sajnáljuk, de a műanyagfogyasztást így sem ússza meg, hiszen a kutatók szerint az európai emberek évente átlagosan tizenegyezer ilyen – a méreganyagokat közvetlen környezetéből előszeretettel magához vonzó – darabkát fogyasztanak el (köszönhetően például a csapvíznek), ezek közül hatvan pedig bennünk is marad.
