Charles Spencer Chaplin 1889 áprilisában született a viktoriánus Londonban, szülei kabaréénekesek voltak. Még csak három éves volt, amikor édesapja elhagyta a családot, amire szörnyű nyomor köszöntött. Egy bűzös, zsúfolt házban nevelkedett, édesanyja, Hanah – sok akkori munkásosztálybeli nőhöz hasonlóan – prostitúcióra kényszerült, hogy egyáltalán etetni tudja családját. Charlie leginkább az utcán lógott, elhanyagolt gyereknek érezte magát, később így fogalmazott:
A családunk erkölcsi értékeit az átlaghoz mérni olyan lenne, mint a hőmérőt a forró vízbe tenni: nem létező értéket mutatna.
Hannah nem bírta a nyomást, testileg és szellemileg is megtörten elmegyógyintézetbe került, a két fiú pedig árvaházba. Charlie már kisgyermekként állt színpadon, a XIX. század utolsó éveire már London pantomimtársulatainak legígéretesebb ifjú tehetségének tekintették. Amerikába 1912-ben utazott egy mutatványos társulat tagjaként, majd színészként egy csapásra karriert csinált.
A kis csavargó
Második filmjével, a Chaplin az autóversenyen című némafilmmel lett híres 1914-ben: ekkor már az a kacsázva járó, bő nadrágos csavargó volt, ahogy ma is mindenki ismeri. Sajnos volt honnan merítenie a karakter megformálásához, és hányatott gyermekkora, édesanyjához kötődő negatív érzések egész életére rányomták a bélyegüket.
Nem volt egy szépfiú, de hírneve, igéző tekintete, mosolya minden nőt levett a lábáról – állítása szerint 2000 nőt vitt ágyba. És ezt ki is használta, barátnői, szeretői a 15-20 éves korosztályból kerültek ki. De nagyon félt a kötődéstől, az ideális nőt úgy jellemezte, “én nem vagyok belé szerelmes, ő viszont teljesen belém van habarodva”. Rettegett attól, hogy elhanyagolják, megbántják és elhagyják, ezért a legkisebb dologtól is féltékenységi rohamot kapott .
A “kis csavargó” hamarosan a humor és a némafilm koronázatlan királya lett, gyakran írt forgatókönyvet, rendezte saját filmjeit.A hangosfilm megjelenésével komoly hátrányba került, hiszen ő az arcjátékával, mozgásával mulattatott. De megfelelt az új kihívásoknak is, a Modern idők című hangosfilmet életműve csúcsaként szokás emlegetni. Ezt követően azonban eltűnt a vászonról.
Svájcban halt meg
Többször is lett volna rá lehetősége, mégsem akarta felvenni az amerikai állampolgárságot. Ez is hozzájárulhatott, hogy a korábban körülrajongott, megbecsült színészt a II. világháború utáni kommunistaellenes hisztériában kommunistabarátsággal vádolták meg. Amikor pedig 1952-ben Londonba látogatott, az Egyesült Államok váratlanul megvonta tőle a beutazási engedélyt.
Chaplin tehát negyedik feleségével, Oona O’Neill-lel és nyolc gyermekével ezután Svájcban, Lausanne mellett telepedett le, és ott is élt egészen 88 éves korában, 1977. december 25-én bekövetkező haláláig.
Halála után elrabolták
A Corsier-sur-Vevey temetőjében búcsúztatták, de nem nyugodhatott sokáig: két hónappal a temetés után, 1978. március 2-ára virradóra sírját feltörték, koporsója eltűnt. A tettes nem egy őrült rajongó volt, a sírrabló hamarosan telefonon jelentkezett, és szláv akcentussal követelt 600 ezer dolláros váltságdíjat a színész maradványaiért. Eleinte nem vették komolyan, de amikor fotót küldött a tölgyfa koporsóról, többé nem volt miben kétkedni.
A rendőrség gőzerővel nyomozott, az özvegy alkudozott, semmi esetre sem akart fizetni. Még akkor sem, amikor két legkisebb gyermekét fenyegették meg életveszélyesen. A huzavona eredményeként a váltságdíj 250 ezer dollárra csökkent, és az idő a bűnözők ellen dolgozott. Az tudott volt, hogy mindig egy lausanne-i nyilvános fülkéből hívta az asszonyt. A város összesen 200 fülkéjét a rendőrség folyamatosan figyelte, így kapták el a 24 éves lengyel autószerelőt, később a társát is, egy 38 éves bolgár autószerelőt.
Zsarolásért és kegyeletsértésért kaptak fejenként hét és fél évet. Chaplin koporsóját a Genfi-tótól 15 kilométerre találták meg egy sekély gödörbe ásva. Visszavitték a temetőbe, és a hasonló esetek megelőzése érdekében körbebetonozták.
