Vajon ha azt mondom, kék, akkor vajon ugyanazt értem alatta, mint a mellettem ülő? Időről időre felbukkan ez a nemcsak ismeretelméleti, de biológiai kérdés. Persze, vannak egyéni eltérések, de azért nagyjából konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy mi a zöld és mi a piros. De csak nagyjából.
Az idegtudósok közel 25 évig keresték az embert, aki a teljesen másképp látja a világot a többieknél, de úgy néz ki, végre megtalálták. A brit nőnek eggyel többféle kúpsejt, vagyis színérzékelő receptorsejt van a szemében. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 99 millió színnel többet lát, mint mi többiek, és ahhoz a nagyon kis létszámú embercsoporthoz tartozik, akiket „tetrakromátoknak” nevezünk.
Az emberiség nagy része trikromát, azaz három féle kúpsejt van a szemünkben, melyek mindegyike körülbelül 100 árnyalatot tud megkülönböztetni, tehát ők összesen 1003, azaz egymillió színt látnak. A színvakoknak csak kétféle működő kúpsejtjük van, ezért csak 1002, azaz szerénynek mondható tízezer színt képesek észlelni. Ehhez képest az észak-angliai hölgy 1004, azaz százmillió féle színt láthat.
Felmerül a kérdés, hogy miként lesz valakinek négyféle kúpsejtje. A gondolat először 1948-ban fogalmazódott meg, amikor a holland kutató, HL de Vries felfedezett valami izgalmasat a színvakok szemével kapcsolatban. Észrevette, hogy a színvak férfiaknak kétféle normális kúpsejtjük van, és egy, amelyik valamilyen mutáció miatt kevésbé volt érzékeny a zöld és a piros fényre. Az egyenes ági nőrokonaik (a lányaik és az anyjuk) viszont három normális és egy mutáns kúpsejt-típussal rendelkeztek. Mindebből arra következtetett, hogy ezeknek a hölgyeknek négyféle kúpsejtjük volt, csak a genetikai örökségük miatt, az egyik nem működött rendesen.
Ezek után több mint harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Cambridge-i Egyetem professzora, John Mollon elkezdjen olyan nőket keresni, akiknél mind a négy kúpsejt rendesen működik. Mollon elmélete az volt, hogy ha a színvak férfiak átörökítik ezt a negyedik kúpsejtet a lányaiknak, akkor ez azt jelenti, hogy statisztikailag a női népesség mintegy 12 százalékának tetrakromátnak kell lennie. Ennek ellenére az adatok azt mutatták, hogy a vizsgált nők csak azokat a színeket látják, amit mindenki más is.
Gabriele Jordan ideggyógyász 2007-ben új szemszögből közelítette meg a kérdést. 25 olyan nőt vizsgált, akiknek megvolt a negyedik kúpsejtje. Egy sötét szobába vitte őket, ahol egy világító eszközbe kellett nézniük, ahol három színes kör villogott a szemük előtt. Évek múlva az egyik alany, a cDa29 kódú, minden alkalommal sikeresen határozta meg a színeket.
„Ugráltam örömömben – mondja Jordan. – Végre bebizonyosodott, hogy létezik tetrakromácia.” Azt viszont továbbra sem tudjuk, hogy mitől lesz valaki funkcionálisan tetrakromát, miközben a legtöbb nő, akinek négyféle kúpsejtje van, nem az.
Jay Neitz, a Washingtoni Egyetem kutatója úgy gondolja, hogy speciális gyakorlás szükséges ahhoz, hogy egy tetrakromát összes képessége kifejlődjön.
„A legtöbb dolog, amit látunk, olyan színekben játszik, amelyek a trikromátok számára láthatók – nyilatkozta. – „Az is lehetséges, hogy az egész világunk a trikromátok látásához igazodik.”
Jordan eredményeit még meg kell erősíteni, és bizonyítani, hogy megismételhető a kutatása. Ha azonban bebizonyosodik, hogy igaza van, az sokat segíthet a tudósoknak abban, hogy jobb mesterséges érzékelő eszközöket fejlesszenek, és az emberi látás működéséről is sokat tanulhatunk általa.
