Jakutföld vagy hivatalos nevén a Szaha Köztársaság az Oroszországi Föderáció egyik legészakibb területe, a világ legnagyobb, önálló államisággal nem rendelkező közigazgatási egysége. Fővárosában, Jakutszkban nagyjából június környékén emelkedik először tartósan nulla fok fölé a hőmérséklet, és augusztusban ismét fagypont alá bukik a hőmérő higanyszála. Éppen ezért magától értetődő, hogy egy tavaszi fesztiválon a hó dominál, mint ahogy az alábbi fotón is látható. A képen látható lurkók a (nyári!) Ázsiai Gyermek Játékok hivatalos lángjának örülnek:
Hasonló a helyzet a nyugat-szibériai Nadim városában is, a Jamali Nyenyec Autonóm Körzetben található településen szintén ritka vendég a meleg idő (az éves hőingadozás akár 75 fok is lehet). Itt minden év március 28-án tartják a rénszarvastartók világnapját, ezért a helyi nyenyecek mindenféle játékokat és versenyeket szerveznek. Van rénszarvas gyorsasági futás:
Hagyománya van a rénszarvasugratásnak is.
A birkózásnak:
Meg a hosszútávú megmérettetéseknek is:
A rénszarvas-fesztiválok egyébként Szibéria szerte nagy rajongásnak örvendenek, a fentebb már említett Jakutszkban is van efféle vigadalom, ahogy ezen a kiváló drónfelvételen is látszik:
A szibériai léthez hozzátartozik, hogy a helyiek (és persze Oroszországban szinte mindenki) mindig megünneplik a tél végét, a maszlenyicát, ami kicsit hasonlatos a mi farsangunkhoz. Az egyhetes mozgóünnepen, amit a pravoszláv húsvétot megelőző héthetes nagyböjt előtti héten rendeznek, a hétfő a “találkozás” napja. Ezen a napon kell a seprűből készített maszlenyica-bábut készíteni.
A kedd a játszadozás napja.
A szerda a nyalánkság napja, ilyenkor kell a legnagyobb lakomákat rendezni, általában rengeteg palacsintával, amiből a szokásos lekváros vagy tejfölös mellett van kaviáros és gombás is:
Moszkvában idén még világrekorddal is próbálkoztak, hogy elkészítsék a legnagyobb palacsintát:
A csütörtök a móka, a mulatság napja. Ilyenkor a férfiak ökölvívnak egymással.
Péntek az anyós-est napja.
A szombat a sógornők összejöveteléről szól.
Az egy hétig tartó dinomdánom utolsó napja a megbocsájtásé, ilyenkor a böjtre való felkészülés jegyében az emberek meghajolva kérnek bocsánatot egymástól a vétkeikért, rendszerint egy tánc keretében.
A tivornya fontos kelléke az égő szalmabábu is, ezt szintén a maszlenyica utolsó napján, vasárnap égetik:
Moszkvában is ünneplik a maszlenyicát, meg is adják a módját: idén Szőke Miklós Gábor (a neves szobrász készítette többek között az Üllői úti Fradi-sast is) 3 és fél méter magas medveszobrát égetik. Persze nem műgyalázásról van szó, ez is az ünnep része.
Emellett fontos ilyenkor a forró italok fogyasztása is, erre pedig a legalkalmasabb szbiteny, amely egy igazán fűszeres, vízből, mézből, és gyógyfüvekből készült alkoholmentes üdítő. Nagyjából a tizenkilencedik század végéig ez helyettesítette Oroszországban a teát és a kávét. Érdekes módon nem tartalmaz semmilyen serkentőt, mégis mindenki élénkítő hatása miatt fogyasztotta. Klasszikusan szamovárban készítették:
De természetesen elégséges hozzá egy nagy vájling is:
Itt épp az orosz Na-na együttes pózol egy világrekordnyi mennyiségű szbitennyel:
A Moszkvától 60 kilométerre északra található Abramcevóban a maszlenyicát csapatokra és körökre osztott hatalmas hógolyócsatával ünneplik:
Meg félmeztelen oszlopmászással:
Aztán miről szólhatna egy fesztivál Krasznojarszkban, ami a Magic Ice of Siberia nevet viseli? Természetesen jégszobrokról. A képek ugyan januárban készültek, de a városban még májusban is készülnek ilyen csodák, ha tél tábornok sokáig marad:
Felsorolásunkat érdemes a Grelka zenei fesztivállal zárnunk, amit idén már harmadjára rendeztek meg a szibériai Seregesben. Az egykori bányászváros sokáig úgy tűnt, számos más településhez hasonlatosan elnéptelenedik, amikor az ipari termelés megszűnt, ám manapság az egyik legmenőbb orosz síparadicsomnak számít. A fesztiválozók minden év áprilisában lepik el a helyet, az esemény leglátványosabb pontja pedig a záróbuli, ahol mindenki fürdőruhára vetkőzik:
