Szűkös kis irodában, gyerekrajzokkal körbevéve ül berettyóújfalui munkahelyén L Ritók Nóra. Hárman-négyen sürögnek-forognak még a csöppnyi helyiségben, Tamás kollégája tőmondatokban sorolja, kinél járt, mit vitt és mit kértek még a segítségre szoruló családok.
„Rendben, Farkaséknak intézem a rezsót, Keresztesre vigyél ki almát és kérdezz rá a villanyóra-visszakapcsolásra, kérlek! Mondd, hogy viszünk pelenkát is!” – jön a gyors válasz Nórától.
Fotó: Neményi Márton
Még pár feladat kiosztása és indulunk is ki a kis falvakba.
Keskeny, gödrökkel tarkított út vezet Toldra, a 360 lelkes, hihetetlenül szegény településre. A falu szélén rögtön megállunk. Nóra beszélgetésbe elegyedik a kapu előtt álló fiatal párral. Az alapítvány segítségével épült tyúkólat nézegetik.
„Megcsináltuk, Nórika néni! Tudja, hogy én értem ezt a munkát, csak anyag legyen”– mondja lelkesen a férj.
A harmincas évei elején járó pár hat gyerekéből négy jár Nóra alapítványi művészeti iskolájába. Ennek köszönhetik a segítséget, mint ahogy a többi 350 család a környékbeli falvakban. Nóra és munkatársai hetente látogatják a rászorulókat, segítenek a krízishelyzetekben, és lehetőséget adnak a változásra ott, ahol minden remény elveszett. Segítenek, ha kell élelemmel, tüzelővel, gyógyszerrel vagy épp tanáccsal, biztató szavakkal.
Évi több száz díj a csodás rajzokért
A földrajz-rajz szakos tanárnő 13 éve döntött úgy, hogy művészeti iskolát alapít, ahol a saját módszere alapján taníthat. A nincstelenek, a cigányok sorsát mindig a szívén viselte, egyértelmű volt, hogy a művészeti oktatásba őket is bevonja.
„Az iskolák ma keveset foglalkoznak a gyerekek érzelmi intelligenciájával, pedig rajz vagy épp tánctanítással ez fejleszthető. Ebben a térségben erre különösen szükség van.”
Berettyóújfaluban és környékén ma már 23 település óvodásai, diákjai járhatnak az Igazgyöngy Alapítvány művészeti óráira, évente 4-500 díjat nyernek. A sikerek ébresztették rá Nórát, hogy az iskola önmagában kevés.
„Azt hiszem, tíz éve történt, hogy felkérték tanulóinkat, rajzoljanak egy svéd állami gondozott, roma író mesekönyvébe. Aztán meghívtak minket egy fővárosi fogadásra. Egy ilyen utazásra azonban cigány gyerekeink nincsenek felkészülve, se ruhájuk, se uzsonnájuk és nem is akarták elengedni őket. Amikor kimentünk hozzájuk, hogy meggyőzzük a szülőket, döbbenetes látvány fogadott: a romos házakban nemcsak víz és áram nem volt, de még bútorok is alig. Azoktól a gyerekektől, akik ilyen környezetben nőnek fel, nem várható ugyanolyan teljesítmény, mint a normál körülmények között élő társaiktól.”
Az Igazgyöngy Alapítvány tehetségeinek munkái igazán különlegesek
Öt éve tehát Nóra nemcsak azon dolgozik, hogy minél több gyereket taníthassanak, minél jobban, a diákok családjaival is egyre többet foglalkozik. Úgy fejleszti a helyi közösséget, hogy mindenki képes legyen tenni a saját sorsáért. Kertművelés, biobrikett-készítés, kézműves projektek, baba-mama klub, főzőtanfolyam, asztalosműhely is segít változni, változtatni az ott élőknek.
Szeretet-adomány
A toldi romos házak között araszolva az autóval, megállít minket egy középkorú pár. Ők arról érdeklődnek, kapnak-e vetőmagot.
„Alig várom már, hogy dolgozhassak a kertben” – mondja izgatottan az asszony.
„Hozzuk majd, pár nap múlva” – válaszolja Nóra és gyengéden megfogja az asszony kezét.
Úgy kelünk át a falun, hogy 100 méterenként megállunk, Nóra mindenkitől név szerint érdeklődik, mi újság velük, nincs-e baj, dicséri, biztatja azokat, akik kertet művelnek, dolgoznak, próbálkoznak.
Hirtelen mellettünk terem egy erős, határozott fiatalasszony, megszeppent kisgyerekkel a kezében. Kérdés nélkül magasztalja segítőjüket, felsorol mindent, mit köszönhetnek a falu szegényei Nórának, majd összegez:
„Anyánk helyett anyánk! Tőle megkapjuk azt a szeretetet, amire csak vágytunk, de nem lehetett benne részünk” – elsírja magát, Nóra magához szorítva vigasztalja.
Nóra egy-egy ilyen délelőtt után rendszerint valamelyik iskolába siet vissza.
„Ilyenkor úgy érzem, ez nem is munka, pihenni megyek. Nekem a rajz a szenvedélyem, hozzá a gyerekek, és mindent terhemtől megszabadulok. Persze nem könnyű a közösségfejlesztési munka, de az eddigi eredmények sok erőt adnak. Tudom, hogy a felnőtteket már nem tudjuk alapvetően megváltoztatni, de partnerré kell tenni őket, hogy részt vegyenek velünk a gyerekeikért végzett munkában. Akkor talán a következő generáció már más lesz. Tanulni, dolgozni akar, tudatosan tervez családot, felelősen él. Ez a célunk.”
L. Ritók Nóra abban hisz, hogy ha a gyerekek sikeresnek érezhetik magukat, az kivezeti őket a szegénységből. Pillanatképek az iskolájából:
