Morbid kísérleteket folytatnak időnként emberekkel: Richard Stephens, pszichológus és kollégái korábban arra kértek néhány bátor vállalkozót, hogy dugják a kezüket egy vödör jéghideg vízbe. A kísérleti alanyok egy részének megengedték, hogy átkozódjanak, és ők átlagosan 40 másodperccel tovább bírták a morbid próbát, mint azok, akik csak csendben szenvedhettek.
Most a vizsgálatot megismételték: ezúttal 71 főiskolásnak kellett fagypontközeli vízbe tennie a felső végtagját, ameddig csak bírta. A csoport egyik felét felszólították, hogy ismételgessenek egy szitokszót, ami például akkor csúszna ki a szájukon, ha bevágnák a fejüket. A maradék társaság viszont egy olyan kifejezést használhatott csak, amivel egy asztalt jellemeznének. Majd ezután cseréltek.
A kutatók úgy találták, hogy 73%-ka a résztvevőknek tovább bírta a jeges folyadékot káromkodás közben, átlagosan 31 másodperccel. Ám érdekes módon, minél gyakrabban mocskolódtak a mindennapjaikban, annál kevésbé volt hatékony a módszer a kísérlet során.
Az ok egészen meglepő: úgy tűnik, a káromkodás aktiválja az ópiátokhoz hasonló, fájdalomcsökkentő hatású, endogén opioidok termelődését. És akárcsak a kábítószerek esetében, ehhez is hozzá lehet szokni – így nagyobb mértékű szitkozódás kell ahhoz, hogy hasonló hatást fejtsenek ki, mint egy kevésbé csúnya szájú alanynál. Másrészről viszont, úgy tűnik, maga a káromkodás is függővé tehet.
A tanulmány a Journal of Pain című szaklapban jelent meg.
