Egy egészséges, újszülött kisbabának a megfelelő fejlődése érdekében az a legjobb, ha az első öt hétben az édesanyja mellkasán alhat. Utána pedig legalább három, de akár négy éves koráig is maradjon az anyja ágyában, javasolta dr. Nils Bergman, világhírű gyermekgyógyász és közegészségügyi szakember. Azt is megfigyelte, hogy azok a kétnapos bébik, akik gyerekágyba kerültek, sokkal rosszabbul aludtak, mint édesanyjuk mellkasán szendergő társaik. A szakember úgy véli, hogy az egyedül alvás miatt nehezebben alakul ki kötődés anya és gyermeke között, mit több, akadályozza az agy fejlődést, ami később viselkedési problémákhoz vezethet.
Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy más kutatások szerint azokban az esetekben, amikor anya és újszülöttje együtt aludt, sokkal gyakrabban fordult elő bölcsőhalál, egyesek szerint azért, mert az anya akaratlanul ráfordul a babára. „Amikor a csecsemők megfulladnak, az nem azért történik meg mert az anyjuk jelen van. Inkább mérgező füst, cigaretta, alkohol, nagy méretű párnák vagy veszélyes játékok miatt” – jelentette ki az orvos.
Bergman professzor egyébként az úgynevezett kengurumódszer egyik nemzetközi hírű szaktekintélye, amely négy pillérre épül:
– Első és legfontosabb elem a bőrkontaktus: a csecsemő függőleges helyzetben édesanyja mellkasán pihen úgy, hogy a bőrük összeér.
– A második alkotója a kizárólagos szoptatás, olvashatjuk a La Leche Liga honlapján.
– Harmadik pillére: a csecsemőt nem választják el édesanyjától, vagy ha igen, akkor csak nagyon rövid időre.
– Végül a negyedik: az anya támogatása abban, hogy gyermeke igényeit folyamatosan ki tudja elégíteni. Mindaz támogatásnak számít, ami biztosítja az anya és csecsemője egészségi, fizikai, pszichés és érzelmi jólétét anélkül, hogy elválasztanák őket egymástól.
