A hatvanas évektől kezdve egészen a kilencvenes évek végéig különböző házgyárak több hullámban építettek betonpanel-házakat, amelyek napjainkban körülbelül 640 ezer háztartásnak adnak otthont az ország számos városában.
Városi legendák
A paneleknek nincs túl jó híre, sőt egyes vélemények szerint ideje lenne lebontani ezeket az épületeket, különösen ami a legrégebbi típusokat illeti. Tényszerű, hogy a panel épületeket eredetileg 30-40-50 évre tervezték, és az is tény, hogy ennyi idő alatt az idő vasfoga ezeket a házakat sem kímélte. Mindazonáltal, a panelos technológiában alkalmazott vasbeton falszerkezetek élettartama akár a 100 évet is elérheti – ami a szerkezetben elsősorban elavulhat, zsugorodhat, az a rétegek között lévő polisztirolhab.
Sokan nem tudják, de a házgyárakban előállított, készre szerelt építőelemek vasbeton rétegei közé az építéskor néhány centi szigetelőanyagot is beépítettek – innen a „szendvicspanel” elnevezés. Ezeknek az elemeknek a hőszigetelő képessége kedvezőbb, mint például a sorozatunk korábbi részeiben már bemutatott kisméretű tömör téglából vagy akár a B30-as téglából épült falaké. Ennek ellenére ezeken az épületeken is van mit javítani, hiszen energetikai teljesítményük elmarad napjaink elvárásaitól.
Hatékonyabb épületburok
A többi épülethez hasonlóan a paneleknél is érvényes az az ökölszabály, hogy legelső lépésben az elszökő hőt célszerű megfogni az épülethatároló szerkezetek, azaz a fal és a nyílászárók hatékonyabbá tételével. Bár a panelházak falai a régi épületekénél jobbak, még így is körülbelül másfél-kétszer annyi hőt engednek át, mint amennyi az új építésű épületek esetén elő van írva. Az ablakoknál hasonló a helyzet: igaz, a nyílászárókra nem vonatkozik követelményérték, de a panel épületek ablakai 2-3-szor annyi hőt is átbocsátanak, mint a mai korszerű, hatékony ablakok.
Felújított Panel Budapesten. Fotó: MTI/Mohai Balázs
Nagyrészt ezeknek köszönhető, hogy évente mintegy 220 kWh primer energia elégetése szükséges a panellakások egy négyzetméterének 20 Celsius-fokra történő fűtéséhez, és a szükséges melegvíz előállításához. Persze ennél általában melegebbre fűtjük otthonainkat, az energiatanúsítványokban referenciahőmérsékletként használt 20 fok mindössze azt szolgálja, hogy a különböző épületek fűtési energiaigénye egymással összehasonlítható legyen. Sorozatunk korábbi részeiben láttuk, hogy a régi tégla családi házak energiaigénye akár az 500 kWh/ m2-t is meghaladhatja, de a régi tégla társasházak fogyasztása is elérheti a 400 kWh/ m2-t. Összehasonlításul: az alacsony energiafogyasztásúnak tekintett házaknál ugyanez az érték 40-50 kWh/m2 év körül alakul, passzív házaknál pedig ennél is kevesebb.
Kívülről szigetelni
Szerencsére a panel épületek energiafogyasztása is csökkenthető. A falak hőátbocsátási képessége átlagos esetben már a 10-12 cm vastagságú polisztirol alapú hőszigeteléssel is olyan mértékben javítható, hogy elérje, sőt kissé meg is haladja a jelenleg az új épületekre érvényes követelményt (ami U=0,45 W/m2K). Érdemes lehet a lakóközösségnek megfontolnia, hogy egy ennél is jobb, U=0,2 W/m2K körüli értéket céloz meg, hiszen a beruházás az épület energiafogyasztását hosszú távon fogja befolyásolni. Jó tudni azonban, hogy ehhez általában a sima polisztirolhab hőszigetelés már nem megfelelő, ugyanis a szükséges vastagság már speciálisabb rögzítés-technikát kívánna meg, ez pedig igen drága.
U-érték
A hőátbocsátási tényező a hőveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építőanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hőszigetelő képessége.
Ezekben az esetekben a grafitos vagy a poliuretánhab szigetelőanyag lehet a megoldás. Persze egyiket sem adják ingyen: a választott szigetelőanyagtól, a vastagságtól, az épület felületétől és nagyságától függően 600 ezer és 1,2 millió forint közé tehető a beruházás lakásonként. Jelentős, az elkövetkező 20-25 évre szóló döntésről van tehát szó, ezért feltétlenül javasolt energetikus szakértő tanácsát és számításait kérni a beruházás tervezésekor.
Az ablak mindig kulcsszereplő
Az ablakok vásárlásakor szintén fontos szerepet játszik az U-érték: a panelházakban jellemző úgynevezett egyesített szárnyú ablakok (azok a bizonyos „szétcsavarozható” szerkezetek) U-értéke 3 W/m2K körül alakul, míg a mai hatékony ablakoké 1 W/m2K körüli, aminél rosszabbra semmiképpen nem érdemes cserélni ablakunkat. A nyílászáró-csere cégtől, kivitelezőtől, a választott típustól, illetve az ablakok, erkélyajtók számától függően akár a 600-700 ezer forintot is elérheti. Fontos, hogy ha már a hozzányúlunk az ablakokhoz, gondoljunk a nyári hővédelemre is, és szereltessünk fel – lehetőleg hőszigetelő – redőnyöket.
Panelfelújítás. Fotó: Kálmándy Ferenc
Ha a falakat megfelelően szigeteltük, nyílászáróinkat pedig hatékonyra cseréltük, a lakás energiafogyasztása körülbelül negyedével, kiemelkedő hatékonyságú szigetelés és nyílászárók esetén akár 40 százalékkal is csökken. Hogy ezzel mennyi pénzt takarít meg egy háztartás, azért nehéz megmondani, mert a távhőszolgáltatás díjaiban településenként igen nagy eltérések vannak. Ha budapesti árakkal számolunk, akkor a beruházás révén évente kb. 40-55 ezer forinttal kell kevesebbet kifizetnie a lakóknak a fűtésszámlákra. Fontos megemlíteni, hogy a hőszigetelés, a hatékony ablakok és a redőnyök a nyári felmelegedés ellen is védelmet nyújtanak, így a légkondicionálás terén is számíthatunk megtakarításra!
A fűtés kényes kérdés
A panel épületek döntő többségében távhőszolgáltatás keretében érkezik az otthonokba a szükséges hő, vagyis a cikkünk elején említett 1 m2-re jutó 220 kWh-nyi energiahordozó ahhoz szükséges, hogy elégetésével a távfűtőművekben magas hőmérsékletre forrósítsák fel a vizet, ezt a távhővezetékeken keresztül eljuttassák az épületig, s felmelegítsék a ház csővezetékeiben keringő vizet. Ez utóbbi, utolsó fázis a ház hőközpontjában történik, úgynevezett hőcserélő segítségével.
Hacsak a lakók le nem akarnak válni a távhőrendszerről, akkor nem sok mozgásterük van a fűtés korszerűbbé tételére. Az egyik lehetséges megoldás a fűtés szabályozhatóvá tétele: ez az eredeti egycsöves rendszer kétcsövessé alakítását, és a radiátorok szabályozó-szeleppel történő ellátását jelenti. Ez jó módszer lehet a lakások esetleges túlfűtésének megszüntetésére, viszont érdemes hozzáfűzni, hogy a túlzott hőmérséklet a panelházakban sem jellemző egyformán minden lakásra – a kelleténél alacsonyabb, vagy éppen jó hőmérsékletű lakások lakói valószínűleg kevésbé lesznek érdekeltek ebben a beruházásban.
Annál is inkább, mivel egyedi hőmennyiségmérés nélkül a lakók csak abban az esetben tudnak költségmegtakarítást elérni, ha mindenki lejjebb tekeri a fűtést: a lakók ugyanis a teljes házban elfogyasztott, hőközpontban mért hő után fizetnek, általában a lakások nagyságának (légtérfogatának) arányában. Vagyis ha az egész ház hőfogyasztása nem csökken, akkor a lakók továbbra is ugyanannyit fognak kifizetni a fűtésért. Megjegyzendő, hogy némely távhőszolgáltató alapdíj-kedvezményt biztosít azoknak a házaknak, amelyek részt vesznek a cég felújítási programjában.
A másik lehetőséget a napkollektorok beépítése jelentheti, amelyek a melegvízellátás terén dolgoznak be a távhőrendszerbe. Bár ez Magyarországon még kevéssé elterjedt megoldás, azért szerencsére léteznek már megvalósult mintaprojektek: az óbudai Faluház már túl is van az első év tapasztalatain. A projektet társfinanszírozó Európai Unió ragaszkodik az eredmények monitoringjához, így az Energiaklub közreműködésével sorozatunk egy későbbi részében részletes adatokkal tudjuk majd bemutatni a korszerűsítés költségeit és megtakarításait, az elért eredményeket, a kellemes tapasztalatokat és a beruházás buktatóit egyaránt.
