Élet-Stílus

Ranschburg Jenő bölcsessége

admin
admin

2011. 03. 12. 07:00

A csütörtökön váratlanul elhunyt pszichológus többször is emlékezetes interjút adott lapunknak. Ezekből válogattunk néhány gondolatot többek között az ideológiák keveredéséről, a demokráciáról, a kádári nosztalgiáról és a fiatalkori erőszak kialakulásáról.

A ködös ideológiák

„A közvetlen szakmámban erőteljesen liberális vagyok: a nevelést én csak liberális elvek szerint tudom elképzelni. Ez így volt velem a hetvenes években is. Megjegyzem, nagy baj van, ha valakinek a liberális szellemről csak az SZDSZ jut eszébe. Ez is azt jelenti, hogy Magyarország beteg. Ugyanakkor, talán a koromnál fogva nyilván egy csomó dologban rettentő konzervatív vagyok. És mindemellett mindig is volt bennem egy erős szociáldemokrata attitűd. Ez azt jelenti, hogy a segítés, az elesetteken való segítség az én életemben mindig fontos aspektus volt. Vagyis mindenféléből van bennem egy adagnyi, vagy legalábbis úgy érzem. Így nehezen tudok ezekben a mai vitákban eligazodni, más kérdés, hogy nem is nagyon akarok.”
/fn.hu – 2008. március/

„A polgári tartás és annak az igénylése, hogy valaki polgár lehessen, az hiányzik. Ezt a polgári tartást azokban a gyerekközösségekben kellene elkezdeni, amelyek ma vészesen hiányoznak. Ahol a gyerek érzi a saját súlyát és érzi a közösség súlyát, s ebben keres egyensúlyt magának.”
/fn.hu – 2008. március/

Fiatalkori erőszak

„Ma, amikor eszméletlen vagyonok nőnek ki a szemünk láttára a földből, sokkal nehezebb elviselni a szegénységet. Ráadásul nagyon értékvesztett lett a társadalom. A gyerekek számra is egyetlen igazi, megragadható érték van: a pénz. Mindemellett egy olyan paradoxonnal is szembe kell néznünk, hogy a gyerekek nagyon korán érnek fizikailag és már kora tizenévesen olyan magatartásra képesek – akár a heteroszexualitás akár a bűnözés terén -, mint a felnőttek. Ehhez a böhöm, mindenre kész testhez viszont infantilis lélek, éretlen mentális állapot járul.”
/fn.hu – 2008. március/

„Az ember személyiségének, főleg bizonyos mentális állapotainak fejlődése olyan, mint a hőre keményedő műanyag. Kezdetben még remekül lehet formálni, s ahogy formálódik, egyre inkább megszilárdul. Attól kezdve legfeljebb törni lehet, formálni már nagyon nehéz. A baj az, hogy abban az időszakban, amikor még lágy ez a műanyag, amikor még lehetne egy kicsit szobrozni, akkor nem vesszük komolyan ezt a feladatot, mert életkoruk miatt is ártalmatlanoknak tűnnek ezek a gyerekek. Akkor legfeljebb azt mondjuk, hogy neveletlen a kölök, majd az iskolában megnevelik. Pedig egyértelmű összefüggés van a nehezen kezelhető gyermeki magatartás és a néhány évvel később kibontakozó fiatalkori bűnözés között.”
/fn.hu – 2008. március/

Ranschburg Jenő 1935-2011 (Képgaléria: Neményi Márton/lapunk)

Ranschburg Jenő 1935-2011 (Képgaléria: Neményi Márton/lapunk)

Az önsorsrontó demokrácia

„ …a demokrácia kezét legjobban maga a demokrácia köti meg. Ha antidemokratikus tendenciák ellen védekezik, folyton arra kell vigyáznia, hogy ő maga demokrata maradjon. Pedig van, hogy nem demokratikus módon lehet csak védekezni nem demokratikus támadással szemben. Ha nem demokratikus módon védekezik, akkor megsérti a demokrácia elvét, ha meg demokratikus módon védekezik, akkor alulmarad. Ebből és még egy-két dologból számomra az következik, hogy a demokráciának nincs nagy perspektívája. A demokráciát csak demokraták tudják csinálni. Abban a pillanatban, ahogy a demokrácia nem demokrata tagsággal bír, halálra van ítélve, mert védtelen.”
/fn.hu – 2008. március/

„A Horty-korszaktól kezdve a Kádár-korszak végéig van egy közös vonulata Magyarországnak: az hogy „megkíméltek” bennünket a gondolkodástól. Mindig megmondták nekünk, hogy mi a jó és mi a rossz. Azt mondták, hogy csak jó és rossz között lehet választani, átmenetek nincsenek, valami vagy szép, vagy csúnya, vagy gonosz, vagy jóságos, vagy rajongani kell, vagy gyűlölni. Ez egy mentális attitűd, generációkon keresztül tanultuk, és ennek a levét isszuk ma. Sokan ma sem akarnak gondolkodni, azt mondják, „van itt valaki, ő majd gondolkodik helyettem, ő mindent elintéz nekem”. Így nem lehet demokráciát csinálni. Ettől a perctől kezdve, minden attól függ, hogy ki az, akit kiválasztottam erre a szerepre. Ha az egy Mátyás király, akkor egész jó, de ha egy Caligula, akkor nagy baj van.”
/fn.hu – 2008. március/

A hatalom pszichológiája

„A kialakulóban lévő kommunikációs mód és hatalmi szerkezet kifejezetten a poroszos szülő-gyerek kapcsolattal rokonítható, ráadásul azzal a fajtájával, amelyben minimálisra zsugorítják a gyerek alkudozási pozícióját. Mint a Kádár-rendszerben: légy engedelmes, imádd apádat. És te engedelmes vagy, és imádod apádat. Ami persze az apát is deformálja. Nem tudni előre, kiből mit hoz ki a hatalom, nem tudni, melyik Dr. Jekyllből lesz Mr. Hyde. Az arra hajlamosak elveszítik kapcsolatukat a külvilággal, túlzottan kockázatvállalóak lesznek, egocentrikussá válnak, még az ülésük és a járásuk is megváltozik. Nem hallgatnak az ellenvéleményre, sőt, minél nagyobb kórus követel valamit, annál inkább megcsökik magukat. A közvetlen munkatársak kiválasztásánál a simulékonyság, a talpnyalás lesz a fő szempont.”
/fn.hu – 2011. március/

„ …a szabadság itt és most nem kell senkinek. Az emberek jó része visszasírja a Kádár-rendszert, és nem jut eszébe, hogy a szocializmus idején nem lehettünk szabadok. Anyagilag nekem abban a korban is megvolt mindaz, ami kellett. De csak a rendszerváltás után válhatott belőlem büntetlenül „ember és polgár”, csak ekkor jött el, hogy nem kell a sorok között olvasni és írni, kényes témához érve nem kell még baráti társaságban is lehalkítani a hangomat.”
/fn.hu – 2011. március/

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.