A Fővárosi Közgyűlés április 29-én választotta meg az elkövetkező öt évre Méhes László színész-rendezőt, aki megbízólevelének május 20-i átvétele után kérte is a színház gazdasági igazgatóját, hogy készítse elő az iratokat az átadás-átvételhez. Ehelyett azonban csak egy tájékoztatást kapott, hogy a gazdálkodással minden rendben van a jutalmak kifizetése után még 42,6 millió forintos nyereségre is számíthatnak. Az új igazgató így optimista tervezésbe foghatott, és persze kérte továbbra is az iratokat. Ezek azonban csak nem érkeztek, helyette az utolsó határidő lejártakor július 5-én a gazdasági igazgató beteget jelentett, és azóta is betegállományban van, így a táppénz harmadát közel 100 ezer forintot ma is a színház fizeti.
A színház új belsőjének látványtervei – ha lesz rá pénz
Mint üveggolyót
Bár a jelenlegi helyzet nem tűnik rózsásnak, de azért készülnek lerobbant szocreál épületbelső átalakítására is. A tervek szerint a főbejáratot áttennék a Déryné közbe, ahová az önkormányzat sétálóutcát akar majd létrehozni. A Váci út felől pedig egy kávézót alakítanának ki külső céggel. A színházbelsőben azt is el kívánják érni, hogy építészetileg megjelenjen József Attila szimbolikája, ezért az üveggolyó köszön majd vissza mindenütt, amit mint távolságot kaphatnak majd meg a látogatók.
Méhes ezután egy könyvvizsgáló céghez fordult, amely feltárta, hogy a József Attila Színház tetemes 270 millió forintos tartozását, amelynek közel felét szinte azonnal törleszteni is kellett. A válságtanácskozás során abban biztosak voltak, a fenntartó fővárostól nem kérnek segítséget, helyette a helyzetet az egyik nagy adományozójuk mentette meg. Sikerült ugyanis vele megállapodniuk, hogy az előadóművészeti törvény alapján decemberben esedékes közel 100 millió forintot előbb kapják meg. Ezzel a cég komoly kockázatot vállalt, mert ha csődbe menne a színház, akkor a támogatásért cserébe járó adójóváírást nem könyvelhetik el, így elúszott a 100 milliójuk.
Mindenesetre miután így kifizették a legsürgősebb tartozást, az APEH-től sikerült 36 hónapos részletfizetési könnyítést kapni a fennmaradó 50 millió forintra. Aztán jöttek a fájdalmasabb lépések: három hónapos időtartamra átlagosan és arányosan 10 százalékkal csökkentették a dolgozóik munkabérét. Mindeközben a vezetők bérét 20 százalékkal vágták meg. A konszolidációs terv része volt, hogy a havi előadásszámot 30 százalékkal növelték, a reklámszerződést a telefonszolgáltatást, az energiafelhasználást felülvizsgálták és átalakították. Ennek eredménye lett, hogy idén év végére várhatóan már csak 100 millió forintos tartozásuk marad, amit jövőre 70 millióra terveznek lefaragni, és várhatóan két év múlva novemberre sikerül elérniük a null szaldót.
Mindeközben a könyvvizsgálók auditjáról jogi szakvéleményt kértek. Eszerint a korábbi intézkedések felvethetik a sikkasztás, a hűtlen kezelés, és a számviteli törvények megsértésének gyanúját. Ez alapján az igazgató bejelentést is tett a Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának gazdasági bűncselekményekkel foglalkozó osztályán, akiktől egyelőre nem érkezett még válasz.
Venczel Sándor menedzser igazgató szerint többféle pénzügyi valóság volt egymás mellett. Egyrészt az, amely az adóbevallásban szerepelt, amit az adóhatóság vizsgált, és egy másik is amely a mérlegben szerepelt. Ezért a betegszabadságán lévő gazdasági igazgatónak erről tudnia kellett. Közben az is kiderült, hogy a színház főkönyvelője – aki időközben elhunyt – nem tudta megfelelően kezelni a számítógépet, és az APEH felé beadott bevallásokat hibásan töltötte ki. A kérdés ezután csak az maradt, hogy a korábbi színházigazgató, Léner Péternek ezek a hiányosságok miért nem szúrtak szemet? Az is kérdés továbbá, hogy a korábbi állami számvevőszéki, apehes és felügyelőbizottsági vizsgálatokon miért nem akadt fenn a 274 milliós lyuk? Az azonban úgy tűnik, hogy nem kérdés, hogy a József Attila Színház megmarad-e? Jóval szűkösebben, és kicsit szerényebb tervekkel, de vélhetően már túl van a nehezén.
