Élet-Stílus

„Ahogy arra a szavak képtelenek” – interjú Nitin Sawhney-val

admin
admin

2010. 10. 07. 14:26

Pénteken lép fel a Művészetek Palotájában az indiai származású brit Nitin Sawhney, akit sokan a világ egyik legfontosabb zenészének tartanak: flamencogitáros, jazz-zongorista, zenekari műveket komponál, DJ, producer, dolgozott együtt Stinggel, Paul McCartney-val, Sinead O’ Connorral, a Londoni Szimfonikus Zenekarral és a Kínai Nemzeti Balett-tel. A koncert apropóján interjút adott a FigyelőNetnek.

Európa egyik legjobb hangversenytermében játszol majd a hétvégén, így adott a kérdés: ezen túl mennyiben különleges még ez az alkalom?

Például abban, hogy ezúttal unplugged, nemzetközi zenészekkel lépünk majd fel. Egészen zseniális csapatról van szó, kiváló énekesekkel. Valószínűleg a legjobbak közé tartoznak. Mellesleg számomra mindig is izgalmas élmény Anglián kívül játszani, különösen a kelet-európai országokban. Viszonylag sokat jártam már erre.

Egyébként a koncertteremet, ahol majd felléptek, Bartók Béláról nevezték el, aki az egyik legismertebb magyar zeneszerző. Kicsit kegyetlen a kérdés, ám tudom rólad, hogy klasszikus zenei múlttal is bírsz, így megkockáztatom: esetleg némi hatás ért a mi zeneszerzőnk részéről is?

(Nevet.) Valószínűleg közvetlenül nem. Ráadásul, hogy őszinte legyek, most hallottam először a terem nevét. Ellenben például azt már korábban is tudtam, hogy egy elég nagy helyiségről van szó, amelynek kiválóak az akusztikai adottságai is, úgyhogy ez még külön érdekessé teszi majd az estét.

Ha visszatekintesz a zenei múltadra, hogy érzed, inkább előny vagy hátrány volt az, hogy indiai gyökerekkel bírsz?

Valószínűleg egyik sem. Így születtem, szóval számomra soha semmi különös nem volt abban, hogy indiai származású vagyok, ez csak egy emberi adottság. Bárki is vagy, és bárhonnan is jöttél, ugyanúgy ember vagy, mint a többiek. Tényleg nem gondolom, hogy a származásnak ilyen szempontból bármiféle előnye, vagy hátránya lehet. Ugyanakkor persze voltak nehéz idők Angliában is, ahol rengetegféle ember él együtt, ami bőven jár súrlódásokkal. Ezzel együtt azonban egy nagyon gazdag, nyitott zenei kultúrát ismerhettem meg, és ebben a környezetben kifejezetten jól működött az, hogy én könnyebben át tudom ültetni például az indiai klasszikus zene hatásait. Vagyis… végső soron mégis csak előny az indiai származás.

Csak azért kérdeztem, mert sokszor olyan érzésem van, mintha a nyugati kultúrák nem élnének, nem lélegeznének annyira, mint mondjuk a keleti kultúrák. Szerinted ez igaz lehet?

Érdekes gondolat. Most éppen egy új albumot készítek, amely egy idős angol férfiről szól, aki csak gubbaszt a szobájában, teljesen befordult és nagyon mérges az egész kinti világra. Ez valamelyest egész Angliára igaz. Úgy látom ugyanis, hogy bár az ország zenei kultúrája borzalmasan gazdag, a bevándorlóktól és az egész világtól való félelem mégis szinte mindennapos. Az ismeretlentől, a jövőtől való állandó rettegés pedig könnyen a múlt felé taszíthatja az embert. Szóval egyetértek a felvetéseddel; hasonló érzésről, hangulatról beszélek a következő lemezemen is.

Az öregúr mennyire szimbolizál téged? Te magad is félsz a világtól?

Nem, egyáltalán nem rólam, hanem egy általános angliai érzésről, attitűdről van szó. Én pont az ellenkezőjét érzem: attól félek, hogy túl sokáig maradok egy helyben, ahelyett, hogy rengeteg új dolgot ismernék meg.

A sok távollét fölemésztheti akár a gyökereidet is…

Fordítva! Az utazások, az ismeretlen megismerése által válhatsz nyitottabbá. Segíthet egy kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy ki is vagy valójában, szélesedik a látóköröd, s jobban megértheted a világban zajló folyamatokat. Amikor utazol, különböző helyzetekben láthatod magad, így pedig lehetővé válik, hogy sokkal többet megérts magadból.

Zenészként, alkotás közben gyakran meríthetsz életed korábbi szakaszaiból. Sosem féltél attól, hogy esetleg túl sok mindent társz föl magadról?

Nagyon ritkán. Főként azért, mert igyekszem különböző zenészekkel együtt dolgozni, akiknek külön-külön nagyon eltérő a világképe is. Határozott elképzelés volt ugyanis a részemről, hogy a lemezeim ne csak rólam szóljanak, hanem arról, hogy mennyire mások vagyunk mi, emberek. Nem mellékesen ez egyfajta szabadságot is nyújt. Ugyanakkor persze, ha valaki egy lemezt készít, óhatatlan, hogy saját magát is belekeverje, nem is lehet másként.

Ha túl sokat beszélsz magadról, könnyen sebezhetővé válhatsz.

Hidd el, hogy nem ez jár az ember fejében, amikor mondjuk egy új albumot készít. Ha művészileg szeretnéd kifejezni magad, azon nyomban sebezhetővé válsz. Amikor egy festő ecsetje megérinti a vásznat vagy egy író tolla megérinti a papírt, abban a pillanatban sebezhetővé válnak más emberek véleményével és ideológiájával szemben. Ilyen a művészet! Mondasz valamit és azt mások a saját fülükkel fogják hallani, a saját élményeikkel, tapasztalataikkal a háttérben.

Azonban, ahogy múlik az idő, úgy válhat még nehezebbé, hogy megértsük egymást, a finom rezdüléseket, az apró hangokat, hiszen egyre kevesebb idő jut a részletek megismerésére.

Lehet, hogy az emberek egy része kevesebb érdeklődést mutat az apróságok felé, de akadnak még olyanok, akiknek van idejük úgymond hallgatni. Én is igyekszem mindig olyasmit keresni, ami érzelmileg is megmozgat, kihívást jelent. A zenében például szeretek valamit több oldalról is megközelíteni, lehet az hangosabb vagy halkabb is, a lényeg az érzelmi robbanás, amelyet a hangok okozhatnak.

Elég sok különböző dologgal foglalkozol, hiszen egyebek mellett producerként, DJ-ként, zeneszerzőként, tévés műsorvezetőként is ismerhetünk. Ez a túlzott sokféleség nem őrli fel a kreatív energiáidat?

Dehogy, sőt! Minél több mindennel foglalkozol, minél több mindenre figyelsz, annál több hatás ér. Vegyük például a régi zeneszerzőket. Mind a múltból tanultak, vagyis mások elképzeléseit, gondolatait építették be a saját világukba. Így épültek a különböző hatások egymásra. Hasonló ez, mint a gyakorlás. Minél többet foglalkozol egy adott dologgal, annál több rálátásod nyílik rá, annál inkább megértheted, például a kapcsolatot két akkord, két hang, különböző tempók között. Sosem éreztem, hogy felőrölne egy feladat. Sokkal inkább az okoz gondot, ha huzamosabb időre kénytelen vagyok leállni, s aztán újra kell kezdeni. Na, az már nehezebb!

Szóval nem nagyon szoktál kimerülni…

Néha persze elérek egy pontot, amikor egy kis szünetet kell beiktatnom, de úgy általában rengeteg erőt merítek a zenéből.

Egy korábbi interjúdban azt mondtad, hogy fontos a média által elidegenedett embereket visszavezetni a valódi, emberi világba.

Nithin Sawhney

Nitin Sawhney

Biztos vagy benne, hogy például a zene meg tud érinteni olyan mélységeket is, hogy azok legbelül is megszólíthassák az embereket?

Szerintem igen. A zene érzelmileg jóval meghatározóbb, erőteljesebb az emberek számára, mint a nyelv. Jóval többet tudsz elmondani valakinek az életéről egy dalban, mintha csak egyszerűen elmesélnéd azt. Van valami a zenében, amely közvetlenül a lelkedhez szól, mégpedig olyan módon, ahogy arra a szavak képtelenek.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.