A tavalyi téma, a „válság” a pályázók szerint is nagyon nehéz volt. Az ideiről mi a véleménye?
Az általános válsághangulat és azok a rengések, melyek megrázták az országot, szó szerint és átvitt értelemben is, tulajdonképpen sokkal markánsabb vonalakat rajzoltak ebben a kiállításban. Egy krízissel teli világban könnyebben fogják meg az emberek az adott témát, mert nagyobb indulattal, nagyobb szenvedéllyel tudnak hozzányúlni, illetve közelebb van hozzájuk az egész. Ezt érzékelem is az idén kiállított művekben.
Tehát ha tavaly kapták volna ezt a témát a pályázók, kevésbé lettek volna ilyen jók a plakátok?
Nem tudom, mert már tavaly is elég drámai állapotok jellemezték az ország hangulatát és helyzetét. Azért az nem véletlen, hogy minden évben azt az aktuális kérdést tesszük fel, amit éppen felteszünk. Már tavaly is azt szerettük volna, hogy ne arról szóljon a diskurzus, hogy válság van, sok a bajunk, inkább a kivezető útra, a személyes stratégiákra voltunk kíváncsiak. Idén pedig azt keressük, hogy melyek azok a koordináták, melyek között élik az életüket? Nem a földrajzi szélesség és hosszúság fogalmával, hanem a hovatartozás fogalmával élve. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mely közösséghez tartozva vagy nem tartozva tudják meghatározni a helyüket a világban. Ebben az értelemben ez jól időzített kérdésnek tűnik, mert friss és elgondolkodtató képek születtek.
Nehéz Önről elképzelni, hogy fejben ne lett volna saját plakát ötlete. Milyen lenne a pályázata?
Minden évben a saját plakátunk, ha úgy tetszik, a közös alkotásunk az, ami felhívja a figyelmet magára az ARC-pályázatra. Ez általában leképezi azt, amit én gondolok, vagy tennék ebben az ügyben.
A nyertes pályázók mennyire profitálnak az ARC-ból? Nyomon követik a jövőjüket? Kihasználják a lehetőségeket?
Sok mindenre van példa, tudunk olyan emberről, akinek belekerül a portfóliójába az ARC-szereplés, és ezzel keres munkát. Az ARC-on egy helyezés szerintem ma már rang, pláne, ha az embernek nincs hosszú életrajza, mivel nem dolgozott sok helyen. Főleg a kezdőkre gondolok, akik félcivilként indulnak a reklámközpontú társadalom mélyébe. Azoknak ez egy fontos elrugaszkodási pont lehet. Másrészt tudunk arról, hogy valakit egy kiállított mű kapcsán elcsábítottak egyik ügynökségtől egy másikhoz. Tudunk arról is, hogy a különböző ARC-os pályázatok, amelyeken egyébként profik is részt vesznek, akár új megrendelést hoz egy adott cégnek. Ilyen értelemben van ezeknek utóéletük.
Képgaléria
Hozzáteszem, mi nem arra esküdtünk fel, hogy menedzselünk, mert ez nem egy tehetségkutató műsor. Ez egy szabad keret, amelybe gyakorlatilag gondolkodni hívjuk minden évben az embereket. És egy szabad játékot, ha úgy tetszik, jutalomjátékot adunk mindenkinek, hogy elmondhassa a saját véleményét a világról. Ha ezt jól, tehetségesen teszi, akkor ez lehet az önmenedzselésnek akár az első lépcsője is. A többi igazából már az ő személyes döntése és sorsa. Mivel az alkotások gyakran felkerülnek a Facebookra, újfajta. dialógusokat indítanak el, amelyeknek része lehet az is, hogy saját magát menedzselve különböző módokon eljut a céljaihoz egy-egy alkotó. De nem ez a legfőbb célja az ARC-nak, hanem hogy a pályázók megmutatkozzanak, és másokat is elgondolkoztassanak.
Manapság elég pusztán a tehetség? Mennyire számít a kapcsolati rendszer?
Szerintem az emberi történelem során mindig ugyanolyan fontos volt a tehetség, és mindig ugyan olyan fontosak voltak a kapcsolatok. Ez nem a mai korszak sajátja. Viszont azt is gondolom, hogy az igazi tehetség mindig előbukkan. Az igazi tehetségbe nem csak az tartozik bele, hogy valaki szépen fest, vagy szépen énekel, vagy elég nagyot ugrik. Hanem az is, hogy ezt a tulajdonságát megfelelő módon a világ elé is tudja tárni. Viszont aki nem ugrik elég nagyot, vagy nem fest elég szépen, annak hiába vannak kapcsolatai, szerintem az igazából sosem lesz elég tehetséges, és ilyen értelemben nem lesz sikeres. Más az, hogy valaki el tud-e helyezkedni valamivel. Ha ez alatt értjük a siker fogalmát, akkor szerintem nem ezt jelenti a siker. Megjegyzem, hogy én a legsikeresebb dalaimat nem az alapján mérem, hogy melyiket játssza legtöbbet a rádió, hanem melyikben tudtam valóban előadni, elmondani valamit. Vagyis nem hiszek abban, hogy csak kapcsolatokon keresztül lehet sikeressé válni.
Kreatívabbak lettek a pályázók az elmúlt tíz évben?
Nagyon sokan veszik a fáradságot, hogy gondolkodjanak és képeket alkossanak, ami jó jel. Ráadásul sok esetben most már eltérnek a média sémáitól, miközben persze ironikusan használják is azokat, de nem úgy, ahogy a média teszi ezt. Bíztató, hogy idén egyre jobb jelzések érkeznek, és az is, hogy miközben a magyar társadalom egyre konvencionálisabban gondolkodik, és helyenként egyre jobban belesüpped azokba a klisékbe, amelyeket maga gyárt, friss és szellemes ellenáramlatokat látok az ARC-on megjelenni. Nincs kreativitási hiány. Ami inkább probléma, hogy az a társadalmi és kulturális közeg, amiben a kreativitásnak meg kellene nyilvánulnia, általában nem kedvez a kreatív gondolkodásnak, csak szólamokban. Az ARC azért fontos számomra, mert ilyenkor mindig úgy látom, hogy előbukkan a tehetség, az élni és gondolkodni akarás, vagyis működnek a civil társadalom kisebb vérkörei.
A győztes plakát (Képgaléria a 2010-es ARC-ról)
A nyomtatott sajtó jövőjét manapság megkérdőjelezik. Szakértők jóslatai szerint valószínűleg eltűnnek például a napilapok vagy papír helyett teljesen új technikai formában jelennek majd meg. A plakát jövőjéről mit gondol?
Jogos a kérdés. Bár hozzá kell tenni, hogy teljesen más ennek a két dimenziónak a felhasználása. Az ARC ma már egy kulturális és társadalmi esemény is. Szerintem akkor is ki fognak sétálni az emberek az ARC kiállításra, amikor már mindenki az interneten fog infóhalászni. Ugyanis pont ez a lényege az ARC féle közösségteremtő erőnek, hogy összehozza az embereket, ha úgy tetszik egy informális flashmob. Éppen az internetnek köszönhetően teljesen külön életet és kommunikációs csatornákat követel meg minden ilyen típusú kezdeményezés. Ilyen értelemben szerintem az ARC közelebb áll egy fesztiválhoz, mint egy kiadványhoz. Mert egy eseményt teremt, egy apropót teremt, hogy az emberek találkozzanak, és együtt éljenek át egy élményt. A sajtóról meg az a véleményem, hogy egyáltalán nem baj, ha eltűnik a nyomtatott formája. Egyrészt jót fog tenni az erdőknek, másrészt pedig talán jót fog tenni az újságírásnak is egy kicsit, hogy emelkedjen a minősége. Vagy nem. Az információt már ma sem a napi sajtóból szerzi az ember, hanem az internetről. viszont ott van a nyomtatott sajtónak az a nagy lehetősége a továbbiakban is, hogy komoly elemzéseket, alapos körképeket készítsen, és segítsen megérteni a világot. Szóval, ha engem kérdez, nem fog teljesen megszűnni, csak átalakul. Mint az energia.
A plakátok jövőjével kapcsolatban milyen technikai változásokat tudna elképzelni és ezekre reflektálva milyen pályázatokat írnának ki?
Nagyon jó lenne, ha lenne technológiai áttörés. Apróságok azért már vannak. Például láttunk olyan óriási plakáthelyeket, ahol mozognak a képek. Vannak olyan plakátok is, amelyekre ráépítenek még valamit. De ezeket, mivel drágák, a megrendelők itthon nem szokták kérni. De biztos vagyok abban, hogy a nemrég megjelent 3D tévé technológia előbb-utóbb a közösségi terek kivetítőin is megjelennek majd. A technológia megújítja a technikákat, amivel a gondolatot kifejezik. Ilyen értelemben ez lehet újszerű és érdekes. Láttam egyébként ilyen kiállítást galériákban is. Érdekesek voltak a térhatású képek, de nem azok okozták az igazi katarzist. Ahogy engem Thomas Anders Jensen 2D-és filmjei jobban megmozgatnak, mint az Avatar 3D-je. Vagyis nem okvetlenül az a fontos számomra, hogy a kifejező erő milyen technológiát kíván meg, hanem a gondolat és a kifejezés ereje, mélysége érdekel, és nem a térhatás. De ha lesz ilyen újdonság, biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes pályamunkák fognak születni, és az ARC reagálni fog erre. Mint ahogy szeretne reagálni arra is, hogy az internet egyre jobban birtokba veszi a hétköznapjainkat. Szerintem jövőre ennek már határozottan, a kiírásban is lesznek megjelenési formái. Keressük az utat, hogy hogyan lehet rátenni az internetre az ARC-ot új formában, és olyan formátumot kitalálni a pályázóinknak, ami az interneten is önálló életet él, ugyanakkor élni hagyja a hagyományos plakátkiállítást is.
