Élet-Stílus

Mickey Rourke tündöklése és bukása a mozikban

admin
admin

2009. 05. 23. 10:00

A héten mozikba került a mára „szörnnyé” torzult hajdani filmes szépfiú díjbirkózós drámája (A pankrátor), a palesztin-zsidó konfliktust megelevenítő mozi (Citromfa), és újra a kiállítási tárgyak között kalandozik és bolondozik Ben Stiller (Éjszaka a múzeumban 2.).

Éjszaka múzeumban 2.

Ügyes fickó ez a Shawn Levy rendező (és producer). Hollywoodban legalábbis úgy tartják számon, hogy a nem túl bonyolult (értsd: földegyszerűségű), olykor szerelmes érzelmekkel színesített komédiai alaphelyzetekből szórakoztató, de még inkább: jól kasszírozó filmeket gyárt (nem készít, gyárt). A Tucatjával olcsóbb, a Szakítópróba, A rózsaszín párduc és a Míg a jackpot el nem választ rendezője a kétszázötven millió dollárt kasszírozó, három évvel korábbi Éjszaka a múzeumban című vicces filmje után most előrukkolt a folytatással, ami alig takargatva nyersen arról szól, hogy lám, nyáron is a hűs vetítőtermekbe kerül egy gyermekbarát mozi – a szülők örömére, és pénztárcájának a terhére.

Itt az történik, hogy az időközben (az első felvonás óta) egy sikeres találmányának köszönhetően éjjeliőrből menő vállalkozóvá avanzsáló Larry Daley (Ben Stiller) régi jó barátait, a Washingtoni Természettudományi Múzeum kitömött vagy viaszba foglalt nevezetességeit átszállítják a Smithsonian Amerikai Nemzeti Történelmi Múzeumba, ám útközben „elkallódik” a Fáraó Aranytáblája, amelynek segítségével – ahogy azt az első részből már tudhatjuk – éjszakánként életre kelnek a kiállítási tárgyak. Emberünk tehát újra elemlámpát ragad, hogy megmentse hű cimboráit.

És mindezen tulajdonképpen jót fognak szórakozni a kicsik és a nagyok, mert helyén van a látvány, jókat bolondoznak a vígjátéki vénájú színészek. Mind a régebbi rész szereplői (Robin Williams, Owen Wilson stb.), mind az új arcok (Amy Adams, Hank Azaria stb.) a helyükön vannak, és csak Stillert érezzük behelyettesíthetőnek . Kizárólag Levy nem tette a dolgát, nem vette észre, hogy hiányzik a forgatókönyv (Robert Ben Garant és Thomas Lennon az elsődleges „főbűnös”, mint író), és szemet hunyt az olyan csúnya tárgyi tévedések mellett, hogy Custer tábornok az indiánok barátja. (A tisztánlátás kedvéért: Custer az 1860-70-es évek amerikai indiánháborúiban a tengerentúli hadsereg lovasságának fővezére volt. „Indián-mészárosnak” is nevezték.)

Éjszaka a múzeumban 2.

(Night at the Museum: Battle of the Smithsonian), színes, szinkronizált, amerikai–kanadai kalandfilm-vígjáték, 105 perc, 2009, rendező: Shawn Levy, szereplők: Ben Stiller, Amy Adams, Owen Wilson, Hank Azaria, Alain Chabat, Robin Williams, Steve Coogan, Bill Hader, Ricky Gervais, Christopher Guest, Jon Bernthal, Patrick Gallagher, Jonah Hill, Jay Baruchel, Eugene Levy, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt., honlap

Citromfa

Hálás alkotói téma – nyilván a valóságban egyáltalán nem az – a palesztin- (arab-) izraeli viszony (tessék érteni: konfliktus). Nem azért, mert bőséges díjözön jár érte, mint legutóbb Ari Folmannak a 2009-ben Oscar-díjra jelölt Libanoni keringő című háborús animációs filmjéért (az 1980-as évek libanoni háborújának traumája egy volt zsidó katona szemszögéből), vagy mint Elia Suleimannak járt a 2002-es Deus ex machina című, Cannes-i zsűri-különdíjas (meg sok minden más elismerést bezsebelő), a zsidó-palesztin határon játszódó szerelmes filmjéért, hanem mert mélység és égető aktualitás van benne. Merthogy bizony valahogy nagyon gyorsan és – hangsúlyozzuk/hangsúlyozzák – békésen kezelni kell ezt az ezer éves mérgekkel teli nexust, mert baj lesz.

Eran Riklis rendező – és forgatókönyvíró, amiben a társa Suha Arraf volt – történetében a felszínen feszül a feszültség, és körvonalazódik valamiféle megoldás is. Csakhogy.
A cselekmény szerint Salma, a palesztin özvegyasszony (Hiam Abbass) házával szomszédos telekre költözik az izraeli védelmi miniszter (Doron Tavory) gyönyörű feleségével (Rona Lipaz-Michael) együtt. A rezidencia Salma citromligetével szemközt áll, éppen a zöld határvonalon. Mivel a kert megnehezíti az épület biztosítását, a védelmi erők parancsba adják a fák kivágását. A nő egy fiatal ügyvéd (Ali Suliman) segítségével elindul, hogy törvényesen megvédje igazát.

Csakhogy. Riklis elfogultan (a palesztinokkal szimpatizál) mesél, de nem ez a gond, hanem hogy az ismert kliséktől kisérve. Főhősnői (Abbass és Lipaz-Michael) azonban megmentik a filmjét – és a néző elgondolkozik azon, hogy meglehet, megint csak a gyengébbik nem az erősebb, vagyis hogy ők jelentik a megoldást ebben a végeláthatatlan csatározásban.

Citromfa

(Etz limon), színes, feliratos, izraeli–német–francia dráma, 106 perc, 2008, rendező: Eran Riklis, szereplők: Hiam Abbass, Ali Suliman, Tarik Kopty, Rona Lipaz-Michael, Doron Tavory, forgalmazó: Szuez Film Kft., honlap

A pankrátor

Az idei Oscar-díjátadón nagy, nem alaptalan eséllyel indult A pankrátor főszerepével Mickey Rourke, a legjobb férfi színésznek járó aranyszobrot végül Sean Penn vihette haza a Milkért. Hogy így történt, tulajdonképpen érthető, mert A pankrátor inkább Rourke „dokumentumfilmje”, amiben az 1990-es évek filmes szívtiprója szétműtött, agyonkemizált, lecsúszott önmagát adta. Nehéz is elválasztani – erre a gyakori kézi kamerázás is rásegít, amikor is olyan érzése támad a nézőnek, hogy valóban egy levitézlett díjbirkózó szánalmas életébe pillanthat bele –, hogy per pillanat Randy „Kos” Robinson vagy Rourke van a vásznon jelen. (Mondják az okosok: mindkettő. Persze, mindkettő, de szerintünk ez a kettő egy.)

A korábban inkább „intellektuális” filmeket készítő Darren Aronofsky rendező (Pi, A forrás) Robert D. Siegel forgatókönyve nyomán most egy érzelmekre ható mozival jelentkezett (amiért tavaly Velencében meg is kapta a fődíjat). Igaz, a Rekviem egy álomért című 2000-es „drogfilmje” már mutatott valamit abból, hogy szívre hatóan jól tudja ábrázolni a periférián tengődő egzisztenciákat.

Randy Robinson, „a Kos” (Rourke), az ezerkilencszáznyolcvanas évek végén a pankráció ünnepelt királyaként bunyózott, húsz évvel későbben és öregebben épphogy a kenyérre valót össze tudja verekedni magának New Jersey-i középiskolák tornatermében és a lepukkant művelődési házakban. Mivel képtelen bármiféle emberi kapcsolat fenntartására, a lányával (Evan Rachel Wood) is már régen eltávolodtak egymástól, csupán a pankráció nyújtotta eksztázis és a rajongók szeretete tartja életben. Egy szívroham azonban kiüti őt a ringből és addig megszokott életéből, amit Randynek kénytelen-kelletlen át kell értékelnie. Újra felveszi hát a kapcsolatot lányával, sőt egy szintén új életet kezdő bártáncosnő, Cassidy (Marisa Tomei) személyében még a szerelem is rátalál. Mindez azonban még csak ringbe sem szállhat a pankráció csábításával, aminek Randy nem tud – és nem is akar ellenállni.

A húsz évvel ezelőtti sikereik világában megrekedt figurák – a korabeli „trúmetál” és glamrock hozza csak őket lázba – olyan kisemberek, akiknek a sorsa megérint. Randy kényszerű csemegepultos melója, lakóautóparki „otthona”, avagy Cassidy (vagy bárhogy is nevezik) egyszerű álma (egy normális helyen normális életet élni a kisfiával – és akár Randyvel) érthető és átélhető. Túlságosan is az. A sztori kiszámítható (közhelyes), csavarok nélküli menete rontja a film összértékét, hiába Rourke nagyszerű jelenléte (amiért BAFTA-, Golden-Globe-díj is járt), vagy akár Tomei hasonlóképpen maradandó alakítása, a film egésze alatta marad az elvárásoknak. Ha jobban, alaposabban átgondolják, filmtörténeti jelentőségű lehetett volna, de így „csupán” egy a könnycsatornákra ható tucatdráma. Persze így sem rossz, sőt.

A pankrátorhoz kísérőfilm is dukál, Kenyeres Bálintnak (Before Dawn) A repülés szabadsága című rövidfilmje, ami látványában, kivitelezésében igen tetszetős darab. Festményszerűsége mögül azonban hiányzik a jó szöveg – és így nehézkessé válik az értelmezése is. Az azonban biztos, továbbgondolásra sarkall, ami – végső soron – üdvös eredmény.

A pankrátor

(The Wrestler), színes, feliratos, amerikai dráma, 111 perc, 2008, rendező: Darren Aronofsky, szereplők: Mickey Rourke, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood, Judah Friedlander, Mark Margolis, Scott Siegel, Mike Miller, Ernest Miller, forgalmazó: SPI International Magyarország Kft. – Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft., honlap

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.