Az ENSZ napokban nyilvánosságra hozott döntése alapján 2,6 millió négyzetkilométerrel nőtt Ausztrália kontinentális talapzatának (selfjének) területe. A keleti, nyugati és déli irányba történt területnövekedés igen jelentős a kontinens 7,8 millió négyzetkilométeres kiterjedéséhez képest.
A hivatalos döntés gazdasági szempontból nagyon fontos az ország számára, hiszen ezzel megnőtt az a tengeri terület, ahol nyersanyag-kitermelést folytathat. A halászati jogot viszont ez a döntés nem érinti.
Mivel kevéssé ismert és kutatott területről van szó, Ferguson, az ország energiahordozókért felelős minisztere reményét fejezte ki a tekintetben, hogy a jövőbeni kutatások révén a területen sikerül jelentős kőolaj- valamint földgázkészletet feltárni, ami segítheti Ausztrália és az ázsiai országok energiaellátását. Az ENSZ Kontinentális Talapzatok Határáért Felelős Bizottság (UN Commission on the Limits of the Continental Shelf) azután hozta meg a döntést, hogy Ausztrália kérelmet nyújtott be a terület határvonalának tisztázására.
Richard Ellis, az Ausztráliai Kőolajkutató és Kitermelő Vállalat vezetője a hírügynökségeknek elmondta, hogy a mostani döntés nagyon jelentős az olaj- és földgázipar számára. Hiszen a nagyobb terület több potenciális lehetőséget rejt.
Mark Allcock, a földtudományos kutatásokért felelős hivatal, a Geoscience Australia munkatársa szerint ez a döntés arra is lehetőséget nyújt, hogy újabb biológiailag érzékeny tengeri területeket helyezzenek védelem alá. Vagyis a nyersanyag-kitermelés mellett lehetőség lesz a tengeri környezet védelmére is.
Miközben Ausztrália esete viszonylag egyszerű, kevésbé egyértelmű a helyzet az Északi-sarkvidéken. Az érintett országok, Oroszország, Kanada, USA és Dánia közti vita újra és újra fellángol. A tengerfenéken rejlő jelentős potenciális szénhidrogén-lelőhelyek miatt minden állam igyekszik a lehető legnagyobb szeletet kihasítani magának ebből a területből.
Legutóbb az Egyesült Államok jelentette be, hogy újabb méréseik szerint az Alaszkától északra lévő selfterület 185 kilométerrel távolabb húzódik a parttól, mint korábban gondolták. Bár a megállapítást az ENSZ még nem fogadta el, amennyiben ez megtörténik, az Egyesült Államok jelentős tengeri területtel, és így potenciális kőolaj és földgázlelőhellyel gazdagodhat. Szintén nem született még ENSZ döntés abban az ügyben sem, amelyet Oroszország vetett fel, miszerint az Új-szibériai-szigetek és a kanadai Ellesmere-sziget között húzódó, az Északi-sarkon is átnyúló Lomonoszov-hátság valójában Oroszországhoz tartozó kontinentális talapzat. Ezzel Oroszország az Északi-sarkig kiterjeszthetné fennhatóságát.
