Élet-Stílus

Atomenergia: átok vagy áldás?

admin
admin

2006. 08. 06. 08:55

Hirosima 61. évfordulóján, 20 évvel Csernobil után, kiújulni látszanak a viták a békés célú atomenergia felhasználása körül. Az atomenergia előnyei mellett érvelők azt állítják, hogy az olcsó energiát előállító és a légkört üvegházhatást okozó gázokkal nem terhelő atomerőművek – megfelelő biztonsági feltételek mellett – még sokáig megbízható energiatermelőként biztosíthatják az elektromos áramfelhasználásunk jó részét.

Az ellenzők viszont azt állítják, hogy a reaktorok biztonsági kockázata még békeidőben is jelentős, nem beszélve a háborús konfliktusokban érintett országok stratégiai kockázatairól. Azon országokban pedig, ahol ez a kockázat alacsony, ott a radioaktív hulladékok, és a nukleáris fűtőanyag elhelyezésének problémáit tartják fajsúlyosnak.

A szakember szerint nőhet az atomenergia szerepe

Vidovszky István, a KFKI Atomenergia Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettese szerint az atomenergiából előállított elektromos áram részaránya a világon jelenleg mintegy 16 százalék, de az iparilag fejlett országokban ennek aránya magasabb: az USA-ban megtermelt áram 20 százaléka, az Európai Unióban 35 százaléka származik atomerőművekből. Az, hogy az egyes országok milyen arányban használnak nukleáris forrásból származó energiát, igen változó.

Németországban az igen erős zöldmozgalmak tiltakozása ellenére 28 százalékban részesedik az atomenergia a villamosenergia-termelésben, míg a vele szomszédos Franciaország módszeres atomenergia-programja keretében az elektromos áram fogyasztásának mintegy 78 százalékát ilyen létesítményekben termeli meg. Magyarországon az áram 38-40 százaléka jön a paksi atomerőműből.


Növekvõ szerep?

A kutató szerint a jövőben az atomenergia szerepe mindenképpen növekszik majd, hiszen egyre jobban látszik, hogy a klímaváltozásra nem ható erőművek áramtermelését nem vagyunk képesek más energiaforrással kiváltani. Az atomenergia gyors elterjedésének egyik okát abban látja, hogy igen kis mennyiségű uránból jelentős mennyiségű energia állítható elő. Fontos tudni, hogy körülbelül egy gramm urán egyenértékűnek tekinthető 20 tonna szénnel emelte ki Vidovszky.

Az energiatermelés folyamán pedig igen kis mennyiségű – bár tagadhatatlanul veszélyes – hulladék képződik. Paks évente mindössze néhány köbméter hulladékot termel, szemben a hagyományos erőművekkel, ahol nem csak légszennyező gázok, de rengeteg salakanyag is keletkezik. A hulladékok tárolásának problémája azonban valós, mivel igen nehéz helyszínt és fogadóképességet találni az erősen radioaktív hulladék részére épített hosszú távú tárolóknak.

A megújuló energiaforrásokat Vidovszky mint fontos kiegészítő energiatermelési lehetőséget jellemezte, amelyek részaránya legtöbbször azonban az adott ország adottságaitól is függ.

Az atomerőművek élettartama 40-60 év, viszont Európában az utóbbi évtizedben nem nagyon építettek új erőműveket, részben a magas induló költségek, részben a lakosság aggodalmai miatt. Az elavult erőművek bezárása több helyen aktuális, így egyre fogynak a komolyabb biztonsági kockázatot rejtő erőművek Európában. Más a helyzet Ázsiában, Vidovszky szerint a növekvő energiaigényű országok, mint India, Kína csak ilyen forrásból képes kiszolgálni a felmerülő többletenergia igényét, itt több erőművet is építenek. A gyorsan fejlődő ázsiai országokban azonban a modern biztonsági előírásoknak megfelelő újgenerációs erőművek szolgáltatják majd az urániumalapú energiát.

A környezetvédő máshogy látja


Tüntetnek a környezetvédõk

Fidrich Róbert, az MTVSZ szakértője szerint a békés célú atomenergia-felhasználás egyáltalán nem tekinthető problémamentesnek. Kiemelte, hogy amellett, hogy igen jelentős biztonsági kockázattal jár a jelenleg működő reaktorok üzemeltetése, a hulladékkezelésben is igen nagy gondokat okoz, hogy a kiégett fűtőelemeket és az egyéb szennyeződött anyagokat több ezer évig biztonságos tárolókban kellene elhelyezni.

Csernobil példáján kiemelte, hogy a felelőtlen és képzetlen személyzet és a rosszul tervezett erőmű hiányosságai közös hatásként hihetetlen környezeti károkat okozhatnak.

A szakemberek ma is vitatják a húsz éve történt események közvetlen és közvetett hatásait. Arról nem is beszélve, hogy ma sem teljesen tisztázott az áldozatok száma. A környezetvédelmi szakértő azt is hozzátette, hogy nem Csernobil volt az egyetlen súlyos atombaleset a világon.

Fidrich szerint nagyon gyakran fordulnak elő a világon kisebb nagyobb nukleáris események. A temelini erőműben – véleménye szerint – szinte minden héten történik valami, és a tavaly történt paksi eset is rávilágít arra, hogy milyen kockázatokkal tartható fenn az atomerőművek működése.

Az atomerőműveknek a klímaváltozásra gyakorolt hatásáról úgy vélekedik, hogy több példa szerint hiába nincs üvegházhatást okozó gázkibocsátás, a változó klíma miatt több atomerőműben kellett visszafogni a termelést. Láthatóan az éghajlatváltozás hatással van az atomerőművekre is, hiszen azok megfelelő hűtés nélkül nem képesek biztonságosan energiát termelni.


Megújuló energia?

Alternatívaként egyértelműen a megújuló energiaforrások kiaknázásának fejlesztését és az energiafelhasználás racionalizálását emelte ki Fidrich. Véleménye szerint az uránkészlet mintegy 50-60 éven belül kimerülhet, hasonlóan a fosszilis energiaforrásokhoz, míg a megújuló energiaforrások ilyen problémát nem vetnek fel.

Fidrich szerint az a legtisztább energia, amit meg sem termelünk. Az egyre erősödő olajválságra pedig az atomenergia sem jelent megoldást. A meg nem újuló energiaforrásokat a végtelenségig nem használhatjuk, míg a megújulók megfelelő támogatásával számos új lehetőség nyílhat meg az energiatermelésben. A környezetvédő szerint az atomerőművek semmiképpen sem jelentenek megoldást a világ problémáira.

Aki megjárta Csernobilt

Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének igazgatója szerint az energetikában nincs csak környezetkímélő vagy csak környezetszennyező rendszer. A világ energiaigényét jelenleg olyan energiamixek szolgálják ki, amelyekben az alapenergiai igényt mindenképpen megbízható, energiatermelés szempontjából nagy biztonsággal rendelkezésre álló erőművek adják. Az, hogy az egyes országok energiatermelésüket milyen arányban alapozzák hagyományos erőművekre, atomenergetikára vagy megújuló energiaforrásokra, azt az adott ország adottságai és stratégiája jelentősen meghatározzák.

Az atomenergia mindenképpen fontos Aszódi szerint, mivel kiváltására jelenleg nincs alternatíva, a klasszikus megújuló energiaforrások nem adnak megoldást a kérdésre.

Noha az európai országokban 20-40 százalék között mozog az atomreaktorok energiatermelésben elfoglalt helye, a kiváltására tett kísérletek eddig nem túl sikeresek. Például Németországban, ahol az állam erősen támogatja a klasszikus megújuló energiaforrások kiaknázását, az áramfogyasztás mindössze csak 5 százalékát képesek a hatalmas szélerőmű park segítségével megtermelni.


Új lehetõségeket kutatnak az atomhulladék hasznosításra

Az atomhulladék kezelésével kapcsolatban a szakember bizakodó, mert az új lehetőségek kutatása nemzetközi összefogással folyik, és esélyt lát a kiégett fűtőelemek elhelyezésének új típusú megoldására. Aszódi szerint nem az egyetlen megoldás a még energianyerésre alkalmas kiégett fűtőelemek hosszú távú, nagybiztonságú tárolóba helyezése. Amerikában és több más országban olyan erőművek kifejlesztésén dolgoznak, amelyek a jelenleg hulladéknak tartott nukleáris fűtőanyagot hasznosítanák. Az itt keletkező hulladék – mivel a hosszú felezési idejű izotópokat használnák energianyerésre – már lényegesen kevésbé lenne veszélyes, rövidebb ideig igényelne biztonságos föld alatti tárolást.

Egy ilyen rendszer üzembe vételéből több előny is származna: a most használt atomerőművekben keletkező kiégett üzemanyag nem hulladék lenne, hanem a benne lévő anyagokat tovább lehetne energiatermelésre használni, és a ma hosszú távú tárolást szükségessé tevő hosszú felezési idejű izotópokat át lehetne alakítani rövidebb felezési idejű izotópokká. A folyamat végén így kevesebb hulladékot kellene mélygeológiai tárolókba elhelyezni és a tárolók biztonságát nem néhány százezer, hanem csak néhány száz évre kellene szavatolni. Ez már a ma rendelkezésre álló tárolási technológiáknál sem okoz műszaki problémát.

Hosszú távon mindenképpen jobb megoldás a továbbhasznosítást választani, mint az értékes anyagokat tartalmazó kiégett üzemanyagot földalatti tárolókba tenni. Az atomenergetikának mindenképpen új lendületet adhat a negyedikgenerációs erőművek fejlesztése, amelyek első működő blokkjai 2020 körül készülhetnek el. Jelenleg a már meglévő atomerőművek korszerűsítése és az üzemidő meghosszabbítása folyik világszerte, mivel a korszerűsítés mindenképpen olcsóbb, mint új létesítmények építése, és a létesítmények műszakilag képesek a továbbüzemelésre. Aszódi véleménye szerint jelenleg a világ energiaigénye atomerőművek nélkül nem kielégíthető (az Európai Unióban például az éjszakai áramfogyasztás több mint fele az atomerőművekből származik, éves szinten pedig az atomáram aránya az EU-ban megközelíti a 35 százalékot).

Csernobil sehol a világon nem működhetett volna?

A biztonsági kockázatokkal kapcsolatban Aszódi kiemelte, hogy a csernobili katasztrófa egyértelmű szemléletváltást hozott az atomenergetikai rendszerek működtetésében. Csernobil az egész szovjet rendszer kudarcának tekinthető és a 20 éve történt baleset az áldozatokon túl legtöbbet a világ atomenergetikájának ártott.


Csernobil sehol a világon nem mûködhetett volna?

A jelenlegi biztonsági előírások mellett a világon sehol sem működhetett volna egy olyan tervezési és működési hiányosságokkal üzemelő erőmű, mint amilyen a csernobili 4. blokk volt. Mindezek ellenére a sokszoros emberi hibák és tervezési hiányosságok okozta katasztrófa rávilágított az atomenergia felhasználásának kockázataira. A világon széles körben használt ún. nyomottvizes reaktoroknál a fizikai folyamatokból fakadó, természeti törvényeken nyugvó visszacsatolások szavatolják, hogy a láncreakció olyan típusú megszaladása, mint ami a csernobili balesetet okozta, ne történhessen meg, és az ember által ki nem kapcsolható, megháromszorozott (vagy adott esetben megnégyszerezett) biztonsági rendszerek is azt szolgálják, hogy a csernobilihez hasonló katasztrófa ne következhessen be.

Noha a világon még összesen 12 csernobili típusú blokk működik (11 Oroszországban, 1 pedig Litvániában), – s bár végrehajtottak rajtuk biztonsági módosításokat – nem tudjuk pontosan, meddig üzemelnek még az ilyen alacsonyabb biztonsági szintű erőművek.

Az atomenergetikai szakemberek mindent megtesznek, hogy a nukleáris energia az emberiség szolgálatában megszelídülve kerüljön el hozzánk, és hogy a világnak ne kelljen még egyszer egy „Csernobil-típusú” katasztrófával szembenéznie. Az egyre növekvő igények ismeretében az újgenerációs rendszerek fokozottan növelt biztonsággal valamint csökkenthető veszélyességű hulladékkal még sokáig szolgálhatják az emberiséget. Az „atomkor” nem működhet megbízható energiaforrások nélkül.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.